A gazdasági liberalismus elmélete és bírálata

„A piac szabadon hagyása kérlelhetetlenül érvényre juttatja a gazdasági szükségszerűséget és nem nézi, existenciák legázolásával történik-e ez, vagy nem. Automatismusa kegyetlenségének is megvan ugyan a maga előnye, mert végeredményben a bűnhődés súlyának hatása alatt a legnagyobb gazdasági erőfeszítésre kényszeríti az egyéneket. Ezt éppen ma, midőn a nehéz helyzetben erőt és activitást követelünk egyéntől és nemzettől egyaránt, nem szabad lekicsinyelni. És nem szabad alulbecsülni az automatismusnak azt az előnyét sem, hogy feltétlenül pártatlan, mert vak és csak a saját törvényét követi. De a bűnt és erényt csak gazdasági alapon veszi figyelembe, üldözi és jutalmazza, csak a gazdasági törvényszerűség kényszerét alkalmazza az emberekre. Pedig az ember nem tisztán, sőt nem is elsősorban gazdasági lény és egész emberi mivoltában kénytelen a piac ítéletét tisztán gazdasági hibáiért, esetleg a piacnak saját viselkedésétől független fordulataiért viselni, mint p. o. a mai agrárválságban.

Ezzel szemben az ú.n. activ gazdasági politika céltudatosan igyekszik a közgazdaságot alakítani. Ezzel távolról sem kell a gazdasági automatismus létét tagadni, vagy csak jelentőségét lekicsinyelnie is. Az automatismus szabályozása és befolyásolása is nagy feladat. Aki ennél többet akar és azt hiszi, hogy a közgazdaság minden korláttól függetlenül szabadon alakítható, annak nincs fogalma a közgazdaság lényegéről. (...)

Csupán annak tudatában kell lennünk, hogy a gazdasági automatismusba való belenyúlásnak nagy veszélyei is vannak. E veszélyeket a tömeg mindig, de a gazdaság céltudatos irányításának gondolatától hevített agyak is gyakran alulbecsülik. Nem számolnak mindenekelőtt a közérdek fogalmának bizonytalanságával. A közérdek sajnos oly képzet, melynek legtöbbször csak bizonyos általános fogalmazásban van határozott értelme. Minél közelebb jutunk az élethez, annál inkább bizonytalan lesz és annál inkább különböző színt ölt az egyes osztályokhoz tartozás szemüvegében. Minden osztály a maga érdekét igyekszik közérdeknek feltüntetni és gyakran el is hiszi, hogy ez így van.

De nem csak a közérdek fogalma bizonytalan, vagy legalább is nagyon tágítható, hanem gyakran még vitásabb az, hogy mily eszközök vezetnek megvalósítására. Ezek megválasztása szigorú tudományos alapon ugyan nem volna lehetetlen, de a tömegek jelszavak alapján keresik rendesen a megoldást és amely párt inkább tud szájuk íze szerint érvelni, megnyeri magának. Általában a jelszavaknak, melyekkel szemben a gazdasági automatismus süket, az »activ« gazdasági politikában könnyen döntő lesz a szerepük. Hiszen a tömegnél és a nem szakszerűen képzett embernél a fantázia dolgozik inkább, mint a rideg meggondolás. A forum hősei a vezércsillagai és ezek befolyása annál nagyobb, minél jobban bírnak képzeletére hatni. E jelszavak mögött az egyéni és a csoportérdekek fényesen tudnak meghúzódni.

De ha mindettől eltekintünk is, egy óriási veszedelme megmarad a gazdasági életbe való beavatkozásnak: könnyen elernyeszti az egyéni erőket és mindinkább eltávolítja természetes, a dolgok bennrejlő logikájából folyó alakjától a közgazdaságot. (...)

De ettől eltekintve is egy nagyon aggályos oldala mutatkozik a piac folyamataiba való hatósági beavatkozásnak. Amint egy lényegesebb ponton megindul, a beavatkozás szüksége továbbgördül, mert a közgazdaság egyes részei elválaszthatatlanul összefüggnek egymással.”

Forrás: Heller Farkas (1935): A gazdasági liberalismus elmélete és bírálata. In: Ünnepi dolgozatok. Navratil Ákos születésének 60-ik és egyetemi tanári kinevezésének 30-ig évfordulója alkalmából. Budapest: Gergely R. Könyvkereskedésének Kiadása. 170-171. o.