A kényelmetlen igazság a migrációról

A régi közgazdaságtan szerint a migráció előnyös, de nagyot téved

A neves brit gazdaságtörténész, Robert Skidelsky szerint a hagyományos közgazdasági elmélet a migrációval kapcsolatban nagyot téved, nem is egy helyen. Az elmélet azt állítja, hogy a bevándorlás csökkenti a béreket, ami megnöveli a vállalatok profitját. Ez azért jó, mert a cégek emiatt többet ruháznak be, ez pedig végül több munkahelyet teremt. Ha minden feltétel teljesül, végül a bérek csökkenése is megáll. A migrációnak köszönhetően hosszabb távon egy nagyobb népesség élvezheti ugyanazt az életszínvonalat, amit a korábbi, kisebb népesség is élvezhetett. Az elmélet szerint legalábbis. 

Skidelsky hivatkozik a cambridge-i közgazdász, Robert Rowthorn új tanulmányára. Ebben Rowthorn leírja, hogy a migráció átmeneti negatív hatásai nem ideiglenesek, a bércsökkenés akár tíz évig is elhúzódhat. A pozitív hatások pedig csak akkor érvényesülhetnének, ha nem jönne semmiféle gazdasági válság, ami kapitalista gazdaságokban ugye kevésbé valószínű. De még ha nem is jönne válság, a folyamatos bevándorlás hatására a munkakereslet folyamatosan a munkakínálat mögött kullogna: mindig többen akarnának dolgozni, mint amennyien tudnak. Talán túlzás, hogy a bevándorlók elveszik a munkát és lenyomják a béreket, de nem mindig tévedés – írja ugyanis Rowthorn.

A második közkeletű tévedés, hogy a migráció majd jót tesz a közpénzügyeknek, hiszen fiatal, tettrekész adófizetőket importálunk saját gazdaságunkba.

– véli a cambridge-i közgazdász. Ha ugyanis a migránsok beáramlása leáll, a népesség korszerkezete idővel visszatér az eredeti állapotába és követi a korábbi fenntarthatatlan pályáját. A kutató szerint a nyugdíjkorhatár emelése is jobb, mint a migránsok általi fiatalítás hamis reménye. A migráció által ugyanis csak úgy tud fenntarthatóan fiatalodni a társadalom, ha a beáramlás sosem ér véget. 

A gazdasági hatása bizonytalan, a kulturális költsége nagy lehet

Ezért Skidelsky szerint a migrációval kapcsolatos gazdasági érvek nem meggyőzőek. Ha viszont a gazdasági hatást nehéz felmérni, akkor más szempontok alapján kell döntenünk. Ilyen lehet a társadalmi hatás: a társadalmi sokszínűségnek bizonyos mértékig lehetnek előnyei, de a társadalmi kohézió elvesztésének is lehetnek hátrányai.

Hivatkozik David Goodhartra, aki nem foglalkozik azzal, hogy a sokszínűség morálisan jó, vagy rossz. Egyszerűen azt veszi figyelembe, hogy az emberek általában a hozzájuk hasonlóakkal akarnak együtt élni, ezt a politikusoknak pedig szerinte tiszteletben kell tartaniuk.

Goodhart szerint a liberálisok azért ellenzik a migrációs korlátokat, mert a társadalomról individualista szemszögből gondolkodnak. Tegyük hozzá, hogy sokáig a közgazdaságtan is egyszerűen atomisztikus egyének halmazaként képzelte el a társadalmat, család, identitás, kultúra, kötődések és hálózatok nélkül. Mivel e szempontokat nem értik meg a társadalomképükből eredően, a liberálisok a migrációval szembeni idegenkedést irracionálisnak és rasszistának bélyegzik. Ha ugyanis a társadalom valóban egyének kapcsolatok nélküli puszta halmaza, akkor az integráció problémája valójában nem is létezik. Nincs társadalom, tehát nincs hova integrálódni.

Viszont ha a bevándorlók nem tesznek erőfeszítést a beilleszkedésre, akkor a bennszülöttek számára is nehéz lesz őket a saját, „elképzelt közösségük” tagjaként elfogadni.

A gazdasági liberálisok a nemzeti határokat a globális piacok integrációjának irracionális akadályainak tartják. Ezek az akadályok szerintük az emberiség globális integrációját akadályozzák.

De létrehozhatunk új közösségeket egyszerűen a piacok és a politika eszközeivel? – teszi fel a kérdést Skidelsky.
 

(Címlapkép: afrikai bevándorlók tüntetnek Rómában 2017. december 16-án. MTI/EPA/Massimo Percossi)