„A vállalati profitok megadóztatását a közvélemény általában a kormányzati bevételek gyarapításának egy progresszív és viszonylag ártalmatlan módjának tekinti. De közgazdászok régóta érvelnek amellett, hogy amikor a cégek magasabb adókulcsokkal szembesülnek, a tulajdonosok valószínűleg csökkentik a beruházásaikat, csökkentik a foglalkoztatást vagy egyszerűen alacsonyabb adózású helyszínre települnek át. Ennek eredményeként a vállalati adók terhe részben a dolgozókra hárul alacsonyabb bérek formájában, a fogyasztókra a termékek drágulásának formájában, de a földtulajdonosokat is érintheti.
Az, hogy az adóteher mekkora részét hárítják át a cégtulajdonosok, a piac jellemzőitől függ, például attól, hogy mennyire hajlandók új helyre települni a dolgozókhoz viszonyítva. Néhány közgazdász amellett érvel, hogy a teher nagy része a tulajdonosokra esik (Gravelle, 2013; és Clausing, 2013), míg mások arra az eredményre jutnak, hogy az adóteher nagy részét a dolgozókra hárítják (például, Arulampalam és társai, 2012; illetve Fuest és társai hamarosan megjelenő cikke) így az adóteher káros a gazdasági növekedésre (például Hines, 2017; és OECD, 2001).
A mi elemzésünk azt mutatja, hogy az adócsökkentés legnagyobb haszonélvezői a cégek lennének (40%), míg a földtulajdonosok és a dolgozók osztoznának a hasznok maradék 60 százalékán. Ezért a vállalati adók csökkentése valószínűleg növeli az egyenlőtlenségeket.
Az eredmény mögötti kulcstényező az, hogy a vállalatok tulajdonosai vonakodhatnak elhagyni a magas adózású térségeket, ha e területek továbbra is különösen magas megtérüléső befektetési lehetőségeket kínálnak. (...)
Elemzésünkből több tanulság következik az adópolitikára nézve. Bizonyítékaink szerint az oktatás, az infrastruktúra és a vállalati termelékenység javításának finanszírozása hatásosabb lehet a cégek bevonzásában és a gazdasági növekedés ösztönzésében, mint a vállalati adóráták csökkentése. De azt is fontos felismerni, hogy egy helyszín vonzerejének adócsökkentés helyett termelékenység-javítással való növelése különböző mértékű hasznokat eredményez a különböző helyszíneken és kontextusfüggő is.”