Trump tromfja – a tét a Fed

Szakítás a hagyományokkal

Több hagyománnyal is szakított az amerikai elnök, Donald Trump, amikor Powellt jelölte a Fed elnökének.

Először is, csaknem 40 évvel ezelőtt fordult elő utoljára – és igencsak rövid ideig –, hogy William Miller személyében nem közgazdász ült a Fed elnöki székében. A legutóbbi három jegybankelnök, akik egymást követően, összesen több mint három évtizedet töltöttek ebben a pozícióban, a monetáris politika elméleti oldalát is kiemelkedő szinten ismerő, Ph.D. fokozattal bíró kutatók, szakemberek voltak. Főként nehéz időszakban ennek nyilvánvaló jelentősége van. Szinte hihetetlen

A pénzügyi rendszer összeomlásának megakadályozását és az USA válságból való gyorsabb kilábalását nagyban annak lehet köszönni, hogy a Fed gyorsan és határozottan nyúlt a nemkonvencionális eszközökhöz.

Másodszor, szimbolikus jelentősége van annak, hogy a Fed elnöki tisztségét betöltő személyek mandátumát az elmúlt időkben rendszeresen megújították, még politikai váltás ellenére is. Azaz, az egyébként négy évre kinevezett jegybankelnökök, a közben a kormányzatban végbement politikai váltás ellenére is, rendszeresen felkérést kaptak mandátumuk újbóli négy évre történő folytatására. Egy sikeres időszakot záró jegybankelnök mandátumának az új, másik politikai oldalhoz tartozó elnök által való meghosszabbítása azt jelképezi, hogy a jegybank nem a politikai ejtőernyőzés színtere. Egy ilyen döntés továbbá az amerikai gazdaságpolitika és különösen a monetáris politika stabilitásának, így a Fed hitelességének az erősítését is szolgálja. A jelenlegi jegybankelnök,

Ezért furcsa, hogy ennek ellenére Tumptól mégsem kapott lehetőséget a hosszabbításra. 

A leendő jegybankelnök személye politikailag is tartalmaz érdekességet. Jerome Powell több mint 5 éve tagja a Fed vezetésének, az úgynevezett Kormányzótanácsnakⁱ.  A korábban az idősebb Bush adminisztrációban is magas posztot betöltő, republikánus táborba tartozó Powellt még Obama elnök jelölte tagnak a Fed Kormányzótanácsának testületébe. Sem ekkor, sem pedig 2014-ben, amikor mandátuma megújításáról döntött a szenátus, a republikánusok nem támogatták egyhangúan Powell kinevezését, számos szenátoruk ellene szavazott. Trump választása ilyen értelemben fricska, hiszen megosztja a republikánus tábort is (akik egy része inkább a Stanford Egyetem elismert közgazdászát, John B. Taylort látta volna szívesebben a jegybankelnöki poszton).

További személyi változások a Fed vezetésében

Nemcsak a jegybankelnök személyéről szól azonban a történet. A Fed irányításának architektúrája gondosan úgy lett tervezve, hogy egy politikai erő se tudja uralni azt (lásd a keretes írást lejjebb). Az elmúlt években azonban a dolgok úgy alakultak, hogy Trump rövid időn belül a saját jelöltjeivel tudja feltölteni a Fed Kormányzótanácsát.

Az elmúlt években – rendkívüli módon – a Kormányzótanács létszáma nem volt teljes. Ez elsősorban a republikánusok nyomásának tudható be, akik a szenátusban a válságot követően rendre meghiúsították a kinevezéseket. Az elmúlt években éppen a nemrég Magyarországra is látogató Richard Shelby szenátor volt az, aki a szenátus banki bizottságánakⁱⁱ vezetőjeként sikerrel hátráltatta az Obama adminisztráció jelöltjeinek kinevezését. Jerome Powell 2012-es kinevezése is annak idején épp úgy jöhetett létre, hogy Obama együtt nevezett meg egy-egy demokrata és republikánus jelöltet a Fed Kormányzótanácsába, annak érdekében, hogy feloldja a kinevezések körül kialakult patthelyzetet.

Mára a helyzet újra kritikussá vált, a Kormányzótanács létszáma ugyanis 4 főre süllyedt, miután októberben a monetáris szaktekintélynek számító Fed alelnök, Stanley Fischer – aki nem mellesleg korábban nyolc éven át az izraeli jegybank elnöke is volt – lemondott. Yellen is jelezte, hogy jegybankelnöki posztja átadása után ő is távozik, azaz tagként sem marad. Új tagok kinevezése híján a Fed Kormányzótanácsa, ami már most is túlterhelt a létszámhiány miatt, gyakorlatilag működésképtelenségbe sodródna. A helyzetet bonyolítja a most októberben kinevezett, szabályozásért felelős Fed alelnök, Randal Quarles helyzete is, aki egy korábbi tag nem kitöltött idejű mandátumát kapta meg. Ez viszont jövő év elején lejár, ezért Quarles mandátumát is meg kell majd akkor hosszabbítani.

Kérdés persze az, hogy az ugyan republikánus többségű szenátus ellenére, a demokraták, kihasználva a republikánusok esetleges megosztottságát, nem próbálják-e megakadályozni ezt. Powell mindenesetre nem számíthat könnyű menetre a most november végére kitűzött, szenátusi banki bizottság előtti meghallgatásán. A bizottság jelenlegi elnöke, Mike Crapo ugyanis épp egyike volt azoknak a republikánusoknak, akik 2014-ben Powell ellen szavaztak. Ebben, a jegybankelnöki kinevezés jóváhagyása szempontjából kulcsfontosságú bizottságban pedig törékeny, mindössze 1 szavazati többsége van a republikánusoknak. Powell jelöléséről tartott nyilvános elnöki bejelentés során nem véletlenül szentelt Trump különös figyelmet arra, hogy a ceremónián megjelentek között külön köszöntse Crapot és méltassa eddigi munkáját.

Mi várható az új jegybankelnöktől?​

A média és a piac egyelőre azt találgatja, hogy Powell kinevezésével változhat-e a monetáris politika. Annyit lehet tudni, hogy az elmúlt években a monetáris politikát meghatározó nyíltpiaci bizottságbanⁱⁱⁱ Powell a szavazataival kivétel nélkül támogatta Yellen elképzeléseit. Az általános megítélés szerint Powell „se nem héja se nem galamb”^iv,  tőle egy középutas kamatpolitika várható. A másik fontos területen, a szabályozást illetően Powell osztja azt a nézetet, amely szerint az elmúlt években túlburjánzó banki szabályozáson lazítani szükséges. Megnyilvánulásaiban azonban visszafogottabb volt, kiállt a válság utáni szabályozás alapvető elemeinek szükségessége mellett. Azaz, nem várható tőle, hogy a korábbi években a pénzügyi szabályozás területén elért eredmények vehemens leépítésébe kezdene.

Powell megítélése egyébként is jónak mondható. Kérdés persze az, hogy az elmúlt években szerzett szakmai tudás és respekt elegendő lesz-e ahhoz, hogy a világ vezető jegybankjának elnökével szembeni fokozott várakozásoknak is megfeleljen. Anno a már említett William Miller is távozott a jegybankelnöki posztból, miután az általa képviselt irányvonalat leszavazta a nyíltpiaci bizottság. Mindenképpen kihívás lesz Powell számára, ha a Fed Kormányzótanácson belül olyan szaktekintélyekkel kell majd összhangba hozni a nézeteit, mint például Marvin Goodfriend, a Carnegie Mellon Egyetem professzora, aki szakma nagy alakja és akinek a neve lehetséges jelöltként felmerült. 

Az is problémát jelenthet, ha továbbra is hiányos marad a Kormányzótanács. A monetáris politikai döntéseket hozó Nyíltpiaci Bizottságban ugyanis a Kormányzótanács tagjai mellett a 12 Federal Reserve Bank elnöke közül – rotációs módon – mindig öt vesz részt. Azaz a jelenlegi létszámhiányuk miatt ebben kisebbségben lehetnek a Kormányzótanács tagjai, ami szintén megnehezítheti a jegybankelnök számára a szavazati többség biztosítását a saját elképzelése mellett.

Szabályozási ügyekben pedig akár saját alelnökével is meggyűlhet Powell baja. Az októberben kinevezett Quarlest a bankszabályozás lazítása mellett állónak tartják. Bár ezirányban valószínűleg nem lesz nézetkülönbség a leendő jegybankelnök és a szabályozásért felelős alelnök között, a mértékben viszont könnyen lehet eltérő véleményük, vagyis abban, hogy miben és mennyire kellene a szabályozásról szóló szigorú Dodd-Frank törvényen lazítani.

Összefoglalva, Powell leendő jegybankelnökségével kapcsolatban két alapvető kérdés merül fel. Elsőként az, hogy képes lesz-e határozott irányvonalat szabni a Fed monetáris politikájának és azt mind az intézményen belül, mind azon kívül elfogadtatni.

Az amerikai jegybank döntéseinek, politikájának hatása ugyanakkor messze túlmutat az USA gazdaságán. Mindannyiunk számára tétje van ezért a dolognak, hogy továbbra is szilárd monetáris politika és globálisan iránymutató vezető erő jellemzi-e majd az amerikai jegybankot, illetve maradéktalanul megőrizhetők maradnak-e a pénzügyi stabilitás megerősítését szolgáló, elmúlt években végbement szabályozási reform eredményei.

ⁱ Federal Reserve Board of Governors
ⁱⁱ United States Senate Committee on Banking, Housing, and Urban Affairs
ⁱⁱⁱ Federal Open Market Committee, amely a monetáris politikai döntések többségét, pl. a jegybanki alapkamat, a Fed Fund Target Rate meghatározását végzi az USA-ban.
^iv Az elterjedt besorolás szerint a feszesebb, szigorúbb monetáris politika, magasabb kamatok mellett kiálló tanácstagok a héják, a lazább, inkább kivárás mellett állók pedig a galambok.
 

***