Egy kutatás szerint az emberek jobban együtt éreznek egy sérült kutyával, mint egy felnőtt emberrel.
Egy kutatócsoport 256 egyetemi hallgatóval végzett kísérletet. A diákok újságcikkeket kaptak, amelyek egy szenvedő szereplő megveréséről szóltak. A cikkek tartalma megegyezett, kivéve az alanyt: a különböző cikkekben egy egyéves gyermek, egy harmincéves felnőtt, egy kölyökkutya és egy hatéves kutya voltak a bántalmazást elszenvedők. A diákoknak válaszolniuk kellett arra a kérdésre, hogy mennyire éreznek együtt az áldozattal.
A szociológusok arra az eredményre jutottak, hogy egyrészt nem igaz a vélekedés, miszerint az embereket mindig jobban megérinti az állati szenvedés, mint embertársaiké. A kép ennél összetettebb, elsősorban a szenvedő alany életkora számít: az emberek valószínűleg elsősorban a függő és sérülékeny, azaz fiatal élőlényeket sajnálják. Ebből az a meglepő eredmény következik, hogy az életkor felülír más szempontokat, így a megkérdezettek a gyermekek és kölyökkutyák iránt ugyanolyan szintű empátiát éreztek, de még a felnőtt kutya iránt is többet, mint egy felnőtt ember szenvedése iránt.
Hogy miért? A szerzők szerint a megkérdezettek azt gondolják, hogy a felnőtt ember már képes megvédeni magát, de a gyermekek és az állatok nem. A felnőtt kutyát is valószínűleg nagyra nőtt kölyökkutyaként képzelik el a legtöbben, emiatt sajnálták jobban, mint a bántalmazott harmincéves férfit.
***