Vigyázat jómódú társaim, jönnek a vasvillák – az amerikai milliárdos vallomása gazdasági rendszerünk hazugságairól

Bírom ezt az örökös Forddal példálózást. A Ford alig gyárt már valamit odahaza. Ugyanúgy a minél olcsóbb munkabérű országokban gyárt, mint ahogyan az összes többi is. A Ford sem csinálja ma azt, mint amit a Ford csinált száz éve. Ami nem azt mutatja, hogy a történelmi példa ma helytálló lenne, ha még az sem követi, aki kitalálta. Az lehet, hogy azt akarják, hogy az amerikai, a német egyre ritkább és egyre kevesebb gyári munkás is tudjon autót venni, de azt aztán már ugyan nem, hogy a magyar, a mexikói, az ukrán, a dél-afrikai, a kínai munkás is tudjon autót venni. Éppen ellenkezőleg. Azért és akkor hajlandóak beérni odahaza Amerikában kevesebb profittal, ha közben jobban kizsákmányolhatják a világ többi részét. Hajlandóak így 2 gyárat fenntartani otthon magas bérekkel, ha fenntarthatnak 20 másik a gyárat szerte a világban alacsony bérekkel. Ezt csinálja az Amerikai Egyesült Államok és Németország is, meg a többi is.

"Szerinte számos közgazdász próbálja meg elhitetni velünk, hogy a minimálbér emelése helytelen, és ha a szegények gazdagabbak lesznek, az rosszat tesz a gazdaságnak." Ez nem így működik. Erősen függ attól, hogy mekkora a minimálbér. Havi egymilliárd dolláros minimálbért hova emelne már? Akkor nem léteznének alkalmazottak. Senki nem foglalkoztatna senkit. Aztán meg függ a megélhetési költségektől is. Az a munka értelmetlen piaci alapon és káros társadalmilag amely a létminimumnál kevesebbet fizet. A minimálbérnek a létminimumot el kell érnie a reálgazdaságban. Amennyiben vannak olyan munkák, amelyekben ez nem lehetséges, de mégis feltétlenül szükséges az elvégzésük, akkor azokat az államnak célszerű elvégeztetnie közmunkában. Minimálbért megtermelni nem képes vállalkozásokat nem célszerű államilag támogatni. Az ilyeneket nyilvánvalóan nem zseniális üzletemberek vezetik.

Sok új nincs az előadásban, egyszer (többször) már kitalálták. Néhány évtizede még úgy hívták, hogy "jóléti társadalom", - amikor még le kellett győzni a Szovjetuniót. Amikor feltalálták a globalizációt, a plutokraták gyarmatosították előbb Kínát, majd K-Európát, Jelcinbe meg beletörölték a talpukat, nagyon erősnek érezték magukat, akiknek már nem kell senkinek "engedményeket" adni, mehet ezerrel az, amit Marx még kizsákmányolásnak nevezett. Csak beütött a krach. Kicsik voltak, sárgák és nagyon sokan. Három évtized alatt a semmiből - kommunista módon - a minden lettek. Már legalább három éve a világ legnagyobb gazdasága. Putyin meg, az a csalafinta KáGéBés meg visszaszerezte Oroszországot. Nick pedig feltalálta a langyosvizet. Megint meg kell mutatni, hogy van társadalmi konszenzus, van jólét, nem kell a vasvilla. Mint a hidegháború idején, megint lesz jóléti társadalom, mert azt kívánja meg a plutokrácia elemi érdeke.

A "leszivárgás elmélet" valóban ordas nagy hazugság. Kimutatták, hogy az Egyesült Államok legjobb 20 évében, amikor a GDP meredeken emelkedett, a legalsó 40 millió amerikainak életszínvonala semmit nem emelkedett.