A „nyolcker” mélyéből a világhírig – így élt Rodolfo, minden idők egyik legnagyobb bűvésze

Napra pontosan 115 éve, 1911. május 16-án született Rodolfo, az ikonikus magyar előadóművész, akit a szakma és a közvélemény egyaránt a valaha élt egyik legkiválóbb bűvésznek tart – nem csak Magyarországon. Aki látta a műsorait, megérti ezt a rajongást.

Józsefváros legsötétebb zugaiból indult, egy kínai gyöngyárus ihlette meg

Rodolfo a „nyolcker” mélyén született Budapesten, a Nagy Fuvaros utcában, Grosz Rezső néven, amit 1945-ben magyarosított: mint polgárt, ettől kezdve Gács Rezsőnek szólították. A környéken, ahol a kisfiú felnőtt, pálinkamérések és bordélyházak sorakoztak. Édesapja nyomdász volt, majd a helyi igényeket fölmérve pálinkamérést üzemeltetett.

Életrajzírói szerint visszahúzódó gyerek volt, akit tizennégy évesen inasnak adtak egy divatüzletbe, ahol később segéd, majd vezető lett – végül 1939-ben kellett feladnia polgári foglalkozását a zsidótörvények miatt. 

Saját bevallása szerint 13 évesen, 1924-ben kimentett a Dunából egy fuldokló kínai gyöngyárust, aki „cserébe” megtanította egy trükkre:

A trükköt másnap a Mátyás téren adta elő a barátainak, ahol a sorsa megtalálta: Ódry Zuárd, a Magyar Mágusok Szövetségének elnöke kiszúrta az ifjú Rezsőt, pártfogásába vette, és évekig tanította. Tőle kapta a művésznevét. Ekkor alakult ki elegáns megjelenése, amire élete végéig komoly figyelmet fordított: fekete angol bajusz, hátra fésült, fényes haj, sötétkék frakk, csokornyakkendő, fényes lakkcipő, hófehér, vasalt ing. 

Élesben is működött: Rodolfo vs. görög vámosok

1931-ben hivatásos artista lett. Fellépett a Fővárosi Nagycirkuszban, és a főváros híres-hírhedt mulatóhelyein: Arizona, Clarusse, Alpesi Falu, Moulin Rouge. 1939-ben 

és együtt utazták be a Balkánt és Egyiptomot.

Elképesztő sztorik estek meg a bűvésszel a való világban is. Egyszer például a török határon, a vonaton görög vámosok vették körül. Felesége elsápadt, hiszen a zsebében lapuló tárca dagadt a dollároktól. Később megkérdezte, hova rejtette a pénzt? „Hát a legjobb helyre! Amikor mentünk a motozásra, beloptam a vámos zsebébe, búcsúzáskor meg szépen visszaloptam” – vallotta be Rodolfo.

A munkaszolgálat közben is bűvészkedett

Az egyre elismertebb művészt a második világháború idején munkaszolgálatra kényszerítették a zsidósága miatt, megszűnt a polgári állása, így megalakította a Rodolfo Reveu-t, ami egy táncos revüműsorba ágyazott bűvészműsor volt. A fellépésekkel komoly sikereket arattak feleségével és egyben asszisztensével, Nádor Olgával, 

– példát mutatva a művészvilágnak. 

A korabeli beszámolókból, visszaemlékezésekből kiderül, hogy Rodolfo a munkaszolgálat ideje alatt is szórakoztatta bajtársait a bűvésztrükkjeivel. Hálából óvták őt, kesztyűben dolgozhatott.

„Aki meg van magával elégedve, az nem művész többé, az meghalt”

Véget ért a világháború. A művész a megalázó évek, a bujkálás, az éhezés után azonnal a csúcson, legalábbis az újranyitott varieték színpadán találta magát. Vidéken is turnézott, nem utolsósorban Karády Katalinnal. Az egész országban ismerték és szerették már. Közben továbbra is föllépett Alfonzóval, Latabár Kálmánt „kettéfűrészelte” a színpadon, rendszeresen szerepelt televíziós műsorokban, könyveket írt a bűvészetről. 

Minden korszakban imádták, tehetsége mellett a hozzáállása miatt. 

A küzdelemben, az akaraterőben, a kemény munkából sarjadó csodában hitt, nem a varázslatban. „Az a művész, aki meg van magával elégedve, az nem művész többé. Az meghalt” – vallotta.

Ennek megfelelően Rodolfo egész életében gyakorolt, állítólag ötezer trükköt tudott, ezek közül ezret bármikor színpadképesen elő tudott adni! Napi nyolc órát gyakorolt egy életen át, ezt az adagot 70 évesen napi négy órára csökkentette. 

„Nekem mindegy, kinek bűvészkedem, mert a trükkjeimre mindenki ugyanúgy reagál. Az Arizona gazdag nézője és a hajdúsági parasztember egyféleképpen fogadta a csodáimat. Mert a csodáim általánosan emberiek” – mondta.

Úton a világhír felé: Szovjetuniótól Londonig

Rodolfo 1956-ban három hónapra a Szovjetunióba utazott, a BBC televíziós show-műsorában vett részt Londonban, fellépett az 1958-as brüsszeli világkiállítás magyar pavilonjának kulturális műsorában, meghívták Zürichbe, Párizsba, mindenhova.

1986. január 13-án, a Mikroszkóp Színpadon lépett föl utoljára. 1987-ben hunyt el, pár nappal a felesége halála után. Rodolfonak nem volt szüksége különböző effektekre, fényekre, hangokra, pirotechnikára és csinos asszisztensnőkre  ahhoz, hogy mindenkit elkápráztasson. Tehetsége, tudása, karizmája mindenkit levett a lábáról. Híres mondata: 

Itt egy kis ízelítő:

Nyitókép: Kálmán Imre utca 14., Rodolfo (Gács Rezső) az otthonában. (Fortepan/Bojár Sándor)

*

Felhasznált irodalom:

https://m.mult-kor.hu/egy-kinai-gyongyarustol-tanulta-elso-trukkjet-rodolfo-20250125

https://fnc.hu/vigyazat-csalok-110-eve-szuletett-rodolfo-a-vilaghiru-magyar-buvesz/

https://mazsihisz.hu/ma-35-eve-halt-meg-rodolfo-a-legismertebb-es-legnagyobb-magyar-buvesz/

https://www.youtube.com/watch?v=hU9CAsbgAvQ

Rodolfo–Révész Gy. István: Vigyázat! Csalok!; ill. Sebes János; Bibliotheca, Budapest, 1957

Bűvészkönyv; ill. Szitás György; Móra, Budapest, 1965