Schilling Árpád képmutatónak nevezte a legnagyobb élő német rendezőt, Wim Wenderst, amiért nem hajlandó politizálni a berlini filmfesztiválon

Az egész úgy kezdődött, hogy a mások mellett a Berlin felett az ég és a Tökéletes napok négyszeres Oscar-jelölt rendezőjét, Wim Wenderst választották idén a hetvenhatodik alkalommal megrendezett Berlini Nemzetközi Filmfesztivál zsűrielnökének, a megnyitó után pedig sajtótájékoztatón válaszolt az újságírói kérdésekre.

Ahol elmondta, a mozinak ugyan még mindig hihetetlen ereje van, ám annál kevesebb befolyása a politikai döntéshozókra. Amikor pedig szóba került az, hogy a német direktor szerint milyen szerepe van a moziknak a jelenleg zajló háborúkban és társadalmi felfordulásokban, úgy fogalmazott, hogy a filmkészítésre a hídépítés és az empátia megteremtésének aktusaként tekint. 

A filmek meg tudják változtatni a világot, de nem politikai értelemben. Egyetlen film sem változtatta meg igazán egyetlen politikus véleményét sem, de meg tudjuk változtatni az emberek elképzelését arról, hogyan kellene élniük.

Ezt követően nekiszegezték a kérdést, hogy mi a véleménye arról, hogy Németország szelektív empátiát gyakorol azáltal, hogy Izraelt támogatja a háborúban, Wenders azonban visszautasította, 

„Távol kell maradnunk a politikától, mert ha kifejezetten politikai filmeket készítünk, belépünk a politika terébe. De mi a politika ellensúlya vagyunk, a politika ellentéte. Nekünk az emberek munkáját kell elvégeznünk, nem a politikusokét” – fogalmazott nagyon egyértelműen.

Ezt követően Schilling Árpád rendező a Facebookon élesen bírálta a talán legnagyobb élő német filmrendezőt. A terjedelmes posztjában azt írta, amikor Wim Wenders zsűrielnökként azzal magyarázza a gázai konfliktussal kapcsolatos hallgatásukat, hogy a művészek tartsák magukat távol a politikától, akkor szerinte joggal merül fel a kérdés, hogy ezt mégis hogyan gondolja.

„Egyrészt a fesztivál teljesen nyíltan vállal szolidaritást az orosz agresszió, vagy az iráni iszlamista rezsim áldozataival. Másrészt épp ezen a fesztiválon kapta meg két éve a legjobb dokumentumfilmnek járó díjat a No Other Land című – az Oscar-díjat is besöprő, palesztin és izraeli filmesek által készített – film, amelyet mindenkinek ajánlok a figyelmébe, akit érdekel, hogy mi történik a térségben. Harmadrészt, és számomra ez a leginkább figyelemre méltó aspektusa az ügynek, 

– írja Schilling a bejegyzésében.

Hozzátéve, hogy már a mozi épülete és a filmnézés aktusa is politikának minősül, hiszen nem mindegy, kik és milyen célból húzták fel a vetítőtermet. 

Wim Wenders azon mondatára, hogy még egyetlen film sem változtatta meg a világot, Tarr Bélát hozza fel ellenpéldának, aki úgy fogalmazott egyszer, hogy hozzá se kezdjünk egy filmhez, ha nem akarjuk megváltoztatni azt. Aki tagadja a művészet politikumát, az valamit rejteget, valamitől fél, talán attól, hogy felelőtlensége és önimádata lelepleződik. Képmutató: hamis képet mutat, nem a valódit.

Majd úgy folytatja, hogy a berlini fesztivál mindig is politikus volt, „ezt Wim Wenders is tudja, vagy ha mégsem, már nyilván szóltak neki. A kérdés az, hogy most miért nem az? Mi lehet az oka ennek a végtelenül silány magyarázkodásnak? Miért éri meg nagyhírű művészeknek, kulturális szakembereknek, politikusoknak, hogy vállalhatatlan modorban mentegessék a zsűri elnökét? A választ az olvasóra bízom, de nem nehéz kitalálni.”

Végül azzal zárta a sorait, hogy egyetért azokkal, akik a világhírű zsűrielnököt meggondolatlan vagy tudatosan manipulatív szavait számonkérik, a fesztivált pedig állásfoglalásra kényszerítik. 

Nem Wim Wenders volt egyébként az egyetlen, akitől az újságírók politikai nyilatkozatokat próbáltak kiszedni, a Harry Potter-franchise-ban Ron Weasley-t alakító Rupert Grintet arról kérdezték, mit gondol a fasizmus és a szélsőjobboldali politika felemelkedéséről, mire azt felelte, hogy természetesen ellenzi, viszont ő dönti el, mikor nyilvánítja ki a véleményét ezzel kapcsolatban.

Nyitókép: A Berlini Nemzetközi Filmfesztivál. (Maharepa / Wikimedia Commons / CC BY 2.0)