Óriási bajban a kétéltűek: a fajok mintegy 40 százalékát a kihalás fenyegeti

A tél a kétéltű állatok számára nyugalmi időszak: a hideg évszakot védett zugban vagy fagymentes vizes élőhelyen hibernálódva töltik. Amíg ők „téli álmukat alusszák”, a megőrzésükért dolgozó ökológusok, biológusok, állatorvosok számára ezek a hónapok fontos munkával telnek. A szakemberek a nyári időszakban gyűjtött mintákat elemezve azonosítják a kétéltűeket – télen fokozottan – fenyegető újabb kórokozókat, s kidolgozzák az ellenük alkalmazható védelem módszereit. Az egyik legsebezhetőbb állatcsoport a kétéltűeké: 

és a fertőző betegségek jelentős szerepet játszanak számuk folyamatos csökkenésében. 

A kétéltűek, köztük a békák betegségeiről csupán az utóbbi néhány évtizedben kezdett érdemben gyarapodni a kutatók tudása – vázolja fel a nemzetközi helyzetet Ujhegyi Nikolett, a Hun-Ren Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetének biológuskutatója. A kétéltűek vírusos eredetű fertőzéseinek járványtani, ökológiai és populációs hatásairól még kevés információ áll a kutatók rendelkezésére, dacára annak, hogy a vírusok a Földön a legnagyobb számban előforduló organizmusok. 

A szaknyelvben RaHV3 elnevezéssel jelölt kórokozó rontja az állatok fizikai állapotát, gyengítheti az immunrendszerüket, s így kaput nyithat a súlyosabb megbetegedések előtt. Mivel a vírust ebihalakban is kimutatták, a kutatók úgy vélik, hogy az állatok leginkább lárvakorukban fertőződhetnek meg, amikor az immunrendszerük még éretlen, a bőrük pedig még nincs elszarusodva, emiatt fogékonyabbak a rajta keresztül támadó kórokozókra. A betegség jelei szezonálisan, főként januártól áprilisig figyelhetők meg a kifejlett békákon, és bár a tüneteket mutatók többsége a tapasztalatok szerint természetes úton meggyógyul, a vírus, más herpeszvírusokhoz hasonlóan, lappangóvá válik. A megbetegedett egyedek bőrük hámlásával nagy mennyiségű kórokozót ürítenek az élőhelyükül szolgáló vízbe, amitől a lárvák és akár a felnőtt állatok is jelentős számban és gyorsan megfertőződnek. A téli időszak a vírus terjedése szempontjából azért is kritikus, mert a hibernáció legyengítheti az állatok immunrendszerét, s a lappangó fertőzések aktiválódnak, így a herpeszvírusok tünetei is felerősödhetnek a nyugalmi állapotot követő szaporodási időszakban.

Eddig még viszonylag kevés vizsgálat született a vírussal, illetve hosszú távú hatásaival kapcsolatban – mondja Ujhegyi Nikolett. A kutató-­ csoportjuk 2017-es vizsgálatában már láttak hólyagos tüneteket erdei békákon, főleg a városi élőhelyekről fogott egyedeken, de akkor még nem volt egyértelmű, hogy ez betegségtünet. 

A külföldi kutatások azt mutatták, hogy a felnőtt békáknál nem jár azonnali magas halandósággal a fertőzés. Hazai körülmények között, a Magyarországon talált vírusvariánssal nem voltak még fertőzési kísérletek, illetve a vírus ebihalakra gyakorolt hatásáról sincsenek még kellő mélységű ismeretek. Nagy valószínűséggel mind a felnőtt állatoknál, mind az ebihalaknál az általános állóképesség romlását okozza a kórokozó, de a szakemberek még nem tudják pontosan, hogy ennek mi lehet az állatokra és a populációra gyakorolt hosszú távú következménye. Ezért is kezdték el a célzott vizsgálatokat. 

Az olyan környezeti stresszhatások, mint a hőhullám vagy az aszály, illetve a környezetszennyezés következményei, mint a mikroműanyagok koncentrációjának növekedése a természetes vizekben, szintén ronthatják a békák immunválaszát.

Mint a legtöbb herpeszvírus, ez is szűk gazda­spektrumú, vagyis az nem valószínű, hogy közvetlen veszélyt jelentene azokon a fajokon kívül, amelyekben már kimutatták. A közvetett hatása mégis jóval tágabb, ami a helyi populációkon át az ökoszisztémákra is kiterjedhet – figyelmeztet az ökológus-biológus. Mivel a kétéltűek fontos ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak, súlyos következményei lennének, ha elveszítenénk őket. Az ebihalak táplálkozásukkal segítenek meggátolni az algavirágzást, a kifejlett békák pedig ízeltlábú kártevőkre vadásznak. Olyan rovarokat, többek között szúnyogokat fogyasztanak nagy mennyiségben, amelyek akár emberre veszélyes fertőzéseket is terjeszthetnek.

Az Állatorvostudományi Egyetemmel és a Hun-Ren Állatorvostudományi Kutatóintézettel közös kutatások hozzájárulhatnak a csökkenő állományú kétéltűek nemzetközi védelmi programjai­hoz, segíthetik a biológiai sokféleség fenn­tartásást, és közvetve támogatják a népegészség megőrzését is.

Nyitókép: Tavi béka a hóban 
Fotó: Shutterstock