„Ha Erdély a hagyományok földje, ez a kicsi város az erdélyi hagyománysűrűség városa. A történelmi levegőnek ez a nagyobb sűrűsége, ez az erős múlt-íz fogja meg azt, akit a sorsa a lélek fogékony korában esztendőkre ideplántált. […] az enyedi öbölben is ott lüktetnek az erdélyi sors – sokszor halálos ölelésű – hullámai. Enyed történelmi sorsa több felvonású vér- és koromszagú tragédia” – írta Áprily Lajos, aki a kollégium oktatója volt egyidőben.
Az intézmény megannyi neves diákját és professzorát Apáczai Csere Jánostól Sütő Andrásig felsorolni is lehetetlen.
És volt köztük egy a világlátásra és tudásszerzésre egész életét föltevő különös figura: Kőrösi Csoma Sándor.
A székely lófő nemes Csoma András káplár gyermekeként 1784-ben született Sándor 1799-ben édesapjával elgyalogolt Nagyenyedig, ahol tizenhat évig járta végig az oktatás grádicsait, miközben úrrá lett rajta a gondolat, hogy elinduljon keletre a magyarság őstörténete nyomában. Göttingeni tanulmányai idején már tizenhárom nyelven írt s olvasott.
Kőrösi Csoma Sándor Nagyenyedről, ifjúkora és tanulmányai színhelyéről 1819. november 24-én indult életre szóló utazására. „Elhatároztam, hogy elhagyom hazámat, s Keletre jövök, s ahogy csak lehet, biztosítván mindennapi kenyeremet, egész életemet oly tudományoknak szentelem, melyek a jövőben hasznára lehetnek az európai tudós világnak általában, és különös világot vethetnek bizonyos, még homályban lévő adatokra nemzetem történetében” – vallott elhatározásáról, amely mellett egész életében kitartott.