Szenzáció: százhúsz év után került haza a Zsolnay-gyár világszerte csodált csúcsdarabja!

Majd minden tárgynak története van. Az egyszerű, hétköznapiaknak is, hát még azoknak, amelyek nem csak a szépségükkel, megformáltságukkal, különleges voltukkal tűnnek ki. Hanem azzal is, hogy generációk tapasztalatait, tudását  hordozva mesélnek a múltról – a jelenben és jó esetben a jövő számára.

Különösképpen igaz ez, ha egy olyan (mű)tárgy kerül elő, amelynek több mint száz esztendőn át a puszta létéről sem tudott senki. 

Az alkotás sok év lappangás után egy francia aukciósház kínálatában tűnt fel nemrégiben, mire két magyar Zsolnay-gyűjtő úgy döntött, ahelyett hogy egymás ellen licitálnának, inkább összefognak és együtt tesznek meg mindent az egyedisége miatt szinte felbecsülhetetlen értékű és jelentőségű kerámia hazahozataláért. Szerencsére sikerrel jártak, így Szabó Andrásnak, a ResoArt Alapítvány létrehozójának és Törő Istvánnak, a Virág Judit Galéria társtulajdonosának hála az alapítvány tulajdonában lévő Budapest Városligeti fasori Kőrössy-villában most 

Méghozzá 12 évvel azután, hogy a Virág Judit Galéria 2013-as aukcióján 19 millió forintért – abban az időben rekordösszegnek számított – elárverezték az ikertestvérét. Az a váza ugyancsak az 1906-os milánói világkiállítás ékköve volt, a korabeli nemzetközi sajtóban szenzációként emlegetett magyar pavilon azonban augusztus 3-án máig tisztázatlan körülmények között leégett, és szinte minden odalett. Kivéve a több archív felvételről is ismert gránátalmafás Zsolnay kerámiát, ami csodával határos módon – és számos sérüléssel – túlélte a pusztulást. 

„Amikor 2013-ban a pécsi Janus Pannonius Múzeum megvásárolta tőlünk ezt a műtárgyat, látszódtak is rajta a tűzvész okozta nyomok, apró sérülések. Akkor azt hittük, lezártuk a dolgot, hiszen az ikertestvér létezéséről senki nem tudott. Egészen 2025 tavaszáig, amíg ezen a bizonyos franciaországi árverésen fel nem bukkant az eredetivel megegyezően 109 cm magas, 46 cm átmérőjű, táncoló nőalakokkal körbevett, gránátalmafát ábrázoló, az idealisztikus szépséget és termékenységet szimbolizáló duplikáció, rajta az alkotó, a legendás Apáti Abt Sándor szignójával” –  meséli Törő István. 

Hozzáteszi, a szakemberek egyöntetűen úgy vélik, az eredeti pavilon pusztulása után ezt a kerámiát állíthatták ki, annál is inkább, mert a Zsolnay-gyár a fontosabb eseményekre mindig készült egy párdarabbal. Hogy Milánó után pontosan mi lett a sorsa, még megfejtésre vár, 

„Amikor megláttam a vázát, azonnal felismertem a helyzetet, hogy ez csakis az elveszett vagy pontosabban a soha nem látott párdarab lehet. Rögtön felhívtam Istvánt, és megállapodtunk abban, hogy közös erővel visszaszerezzük Magyarországnak. Mindketten gyűjtők vagyunk, szívügyünk a Zsolnay és az értékmentés” – egészíti ki Törő István szavait Szabó András. 

Az üzletember egyébként ötven éve családi ihletésre – az első felesége édesapjának volt egy kisebb Zsolnay-gyűjteménye – kezdett el éppen ebből ezek iránt a műtárgyak iránt érdeklődni. Ma már több mint ezer Zsolnay kerámia tulajdonosa, emellett mintegy száz Egry József-festménye van, és nagyon kedveli Rippl-Rónai, a nagybányai festőiskola mesterei, valamint a kortárs szentendrei alkotók munkáit is.

Kollekciójának jelentősége, aminek jókora része a 2023-ban magánmúzeumként megnyílt Kőrössy-villában látható, már csak azért is felbecsülhetetlen,

Különösen a világkiállításokra gyártott egyedi, virtuóz technikával készített példányoknak van nagy keletje. Ilyen a mostani, táncoló nőalakokat ábrázoló gránátalmafás alkotás is, amelynek díszítése visszatérő motívumként jelenik meg a Zsolnay tárgyakon – többszörös jelentéssel.

„Az életfa képes kapcsolatot teremteni a földi és az égi valóság között, a gránátalmának pedig már az ősi zsidó kultúrában is kiemelkedő jelentősége volt: a termékenység, bőség, a szerelem és a szépség szimbólumának tekintették. A korai kereszténység ugyancsak átvette ezt az értelmezést, aminek szép példája, hogy a magyar kalotaszegi és mezőségi hímzéseken szintén megtalálható mint a termékenység, az élet, a bőség és a gazdagság letéteményese” – árnyalja tovább a képet Törő István. 

Szabó András pedig ezzel egyetértve úgy fogalmaz, ez az alkotás nemcsak emiatt annyira fantasztikus, hanem mert az esztétikai értéke és szimbolikus mondanivalója ellenére sem erőszakolja ránk az üzenetét, sokkal inkább gyönyörködésre és gondolkodásra hív. És persze örökre emlékeztet mindenkit arra a páratlan családra, amelynek tagjai rengeteg tanulással, kíváncsisággal, kitartással és szerencsével képesek voltak rá, 

Nyitókép: A táncoló nőalakokkal körbevett, gránátalmafát ábrázoló Zsolnay váza egy részlete. (Fotó: Gordon Eszter)