Sok mindent tudok már a Szarajevóról – de nagyon messze vagyok attól, hogy megértsem ezt a várost

Csak az utazzon a Balkánra, aki el tudja fogadni a káoszt és a meglepetéseket, mert a Balkánon minden megtörténhet. Napra pontosan egy éve jártam ott utoljára, akkor simán átmentünk, most visszafordítanak a horvát–bosnyák határról, mert nincsenek rendesen kitöltve a busz papírjai.

Áll a fickó, forgatja a zöld füzetet, hümmög, hiányol egy pecsétet. Hogy engedjen így be? Vonogatja a vállát, hümmög, lapozgat. Rakj egy kis lóvét az útlevélbe, mondom a sofőrnek. Felnyílik a sorompó, int a fickó, hogy mehetünk. Megyünk végig a Boszna folyó mellett Szarajevóba, mintha valami titokzatos ismerhetetlen ismerőshöz mennék, amely háromszor írta bele magát a történelembe: egyszer, amikor Gavrilo Princip lelőtte Ferenc Ferdinándot, aztán az 1984-es téli olimpia házigazdájaként, végül, amire én is jól emlékszem, hogy 1425 napig lövik a várost.

Sok mindent tudok már a Szarajevóról: tudom, hogy hol van Bentbaša, Alifakovac, a helység szíve, Baščaršija, a Fehér Erőd, a Bijela Tabija, a Trebević hegy, de nagyon messze vagyok attól, hogy megértsem a Miljacka folyó két partján elterülő, soknemzetiségű, négyszázezres várost. A müezzin éneke, a Spanyolországból elűzött szefárd zsidók zsinagógája, a horvátok katolikus temploma, a szerbek ortodox temploma, bosnyák dzsámik, török hamamok – színes egyveleg ez a hely. A magyaroknak több közük van Szarajevóhoz, mint ahogy elsőre gondolnánk. Sok bosnyák aga, bég, basa fordult meg valamelyik török hadjáratban Magyarországon: Gazi Hüsrev bég, aki Bosznia legnagyobb, Baščaršijában álló mecsetjét, medreszéjét, szeráját felépíttette, a mohácsi csatában Szulejmán szultán fővezére volt. Pár lépésre áll attól a Ferhadija-dzsámi, amit Gazi Hüsrev apja, a magyarországi hadjáratokban jeleskedő Ferhat pasa emeltetett, és nem messze onnan áll az

Nemcsak a török kor köt össze minket Boszniával, de az ország 1878-as annektálása is. Ennek külön múzeuma van a Latin híd közelében, a Gavrilo Princip által elkövetett merénylet helyszínén. Miután a Monarchia annektálta Boszniát és Hercegovinát, Kállay Bénit nevezték ki kormányzóvá, aki egész városrészt emeltetett, újságot adott ki, és az idő tájt épült ki a közvetlen Bécs–Budapest– Szarajevó-vasútvonal is. 

Este bemegyünk Baščaršijába, megmerítkezni a bazár világában, beülni a Morića hanba egy török kávéra, mert ugye az ember török kávét bármikor ihat: „a kávé nyáron hűsít, télen felmelegít, reggel felélénkít, este megnyugtat”. A bosnyák kávékultúra, a török kávézók, a kafanák világa messze földön híres, és régebbi, mint a párizsi, bécsi vagy budai kávéházak, habár Bécsi kávézó, Bečka kafana nevű egység történetesen van a városban a Monarchia korából. A legrégebbi, 1592-es alapítású szarajevói kávézó a Hadži Šabanova kafana volt Bentbaša városrészben, az 1940-es években bontották el. 

„Kora reggel már oda veszi útját, ott szokott helyénél papucsát leveti és két lábát maga alá csapva, elül egy helyben mozdulatlanúl 3-4 óra hosszat, egyik czigarettet a másik után pusztítva, egyik csésze kávét a másik után ürítve, anélkűl, hogy valakihez csak egy szót is szólana. Ott űl némán, hallgatagon, mereven maga elé bámúlva, odaadva magát teljesen a dolce far nienetének, és e tétlenség ránézve a legkellemesebb ídőtöltés.

Megjegyezte azt is, hogy a kávéház „többnyire piszkos, setét és alacsony szobákból áll, melynek az ajtó felől levő fa-oldalában egy szabad tüzhely van alkalmazva a hol a gazda, ki leggyakrabban háziúr, favágó és pinczér egy személyben, készíti a kávét. Butorzata a kávéházaknak egy puszta falóczából áll, mely az egész szobát szegélyezi gyékénnyel befedve, mást abban nem láthatni és ha volna is, a nagy füsttől nem látnók”. 

A több mint ötszáz éves Morića han – egykor a kereskedők szálláshelye volt – belső udvarán ma már kellemes vízipipafüst száll. Körben késő estig nyitva tartanak a kézművesek, szőnyegkereskedők. A dzsezvában kihozott bosnyák kávét apránként kortyolgatva visszarepülünk a török korba.

(Nyitókép: Wikipedia/Julian Nitzsche)