Bartók tiszteletre, szeretetre, alázatra és szabadságra nevel.
„1945. szeptember 26-án, nyolcvan éve hunyt el Bartók Béla.
Számomra A zeneszerző.
Tavalyi jegyzet róla:
Egy olyan székely kisvárosban nőttem fel a román kommunista diktatúra ideje alatt, ami inkább falu, mint város. Gyermekkoromban a földművelés, állattartás éppúgy része volt az életünknek, mint bárki falusi embernek – annyi különbséggel, hogy az áramszünet és a hiánygazdaság okozta problémák a negyedik emeleti kétszobás tömbházlakásban erőteljesebben megmutatkoztak. Ebben a kisvárosban – gyönyörű mai nevén: Szentegyházán – nem volt és ma sincs zeneiskola. Ám évtizedekkel ezelőtt a közeli Székelyudvarhelyről megérkezett egy lelkes, életvidám zenetanár, nagynevű néprajzos tanárember leszármazottja, Haáz Sándor, és egymaga 150 tagú gyermekfilharmóniát hozott létre. Ő tanított mindenkit hangszerre, énekre. Száztagú kórus énekelt népdalokat, klasszikusokat, ötven kapanyéltől kérges tenyerű parasztgyerek húzta a vonót, fújta a fa- és rézfúvósokat. Az évtizedek során több ezer gyermek tapasztalta meg az együtt zenélés örömét, köztük én is, először kóristaként, majd fuvolistaként. Haáz Sándor tanár úr igazi kovászemberként még ma is vezényli a Szentegyházi Gyermekfilharmóniát, szülők helyére lépnek gyermekek.
Csak egy mutató, mert megszámolták: ma Szentegyházán több a furulya, mint ahány család él. Ebben a közösségben tanultam meg, hogy mi a magyar népzene. Ez a közösség egyébként nagy tisztelettel és odaadással énekelte más népek dalait is.
És ebben az időszakban találkoztam Bartók Béla zenéjével – bakeliten.
Ezt is ajánljuk a témában
Kortárs jazz és klasszikus zene kacsint össze hazánk leginnovatívabb big bandjének repertoárjában, amely programsorozattal ünnepli két évtizedes fennállását. A zenekaralapító és -vezető Fekete-Kovács Kornél nagyapai álmokról, bartóki örökségről és arról, mit ér a jazz-zenész, ha magyar.
Nem volt még internet, se streamplatformok, a diktatúra állami rádióját bekapcsolni se sok értelme volt – és bizony rendszeresen »elvették a villanyt«. Ezért lemezjátszót hallgatni kitüntetett időnek számított.
Édesanyám először a Mikrokozmoszt hozta haza – hogy honnan, kitől kapta kölcsön, az még ma is rejtély számomra. Ő nem emlékszik konkrétan erre a lemezre, de nekem ez volt a kapudrog. Bartók azóta számomra »a magyar zeneszerző«, majd szünet, szünet, és csak aztán következhetnek más zseniális kiválóságaink. Igazságtalan vagyok persze – de ez az igazságtalanság annak a kisfiúnak az igazsága, aki a legvadabb kommunista diktatúrában a földön hasalva hallgat valami olyat, ami szabaddá teszi.
Aztán picivel később a közeli város zeneiskolájának áthallgató »magántanulójaként« jött szembe velem Bartók »Este a székelyeknél« című remeke. Rám szakadt az ég. Rólunk szól. Azt a dalt »dolgozza fel« benne Bartók, amit nekem az átkosban titokban énekeltek mint »régi székely himnuszt«. Pedig sem nem régi, sem nem székely, Bartók székelyföldi gyűjtésének utánérzése, amihez a csíksomlyói ferences atyák írtak szöveget. És mégis a legsajátabb sajátunknak érezzük, akárcsak Petőfi bizonyos verseit.
Bartók ebben a műben úgy nyúl az örökségünkhöz, hogy később rockzenészként is gyakoroltam a művet, és ezzel játsszam be az összes basszusgitáromat (!). Új hangszer, új húrkészlet – Bartók, »Este a székelyeknél« végtelenítve. Egyik nagy tervem, hogy majd, ha lelassulok, és beér engem az énidőm, akkor áthangszerelem én is a saját hasonlatosságomra. És ezt mind Bartók engedi meg.
Bartók tiszteletre, szeretetre, alázatra – és szabadságra nevel. Nem akármilyen szabadságra.
Azt mondja: »A népzene (…) a természet tüneménye. Ez az alkotás ugyanazzal a szerves szabadsággal fejlődött, mint a természet egyéb élő szervezetei, a virágok, az állatok. Éppen ezért olyan gyönyörű, olyan tökéletes a népzene. Ezek a dallamok a művészi tökéletesség megtestesítői. Példái annak, miként lehet legkisebb formában, legszerényebb eszközökkel valamilyen zenei gondolatot legtökéletesebben kifejezni.«
Szóval: szerves szabadság.
Ennek a szerves szabadságnak van egy közös nyelve. Bartók szerint ez a nyelv zenei nyelv, méghozzá »ősi zenei nyelv«, vagy »ősi dallamtípus«. Pentaton skála, ereszkedő dallamszerkezet, kvintváltás, a parlando-rubato előadásmód, vagyis a kötetlen, beszédszerű ritmus – nagyon leegyszerűsítve ez a mi közös szabadságnyelvünk. Akinek van füle a hallásra, az hallja ezt az ősi zenei nyelvet. És aki hallja, az a »szerves szabadságban« él – történjen bármi a nagyvilágban, vagy közvetlen környezetünkben.
Ezt tanítja nekem Bartók.”
Nyitókép: Facebook / Demeter Szilárd
***
A búcsú nemcsak vallási, hanem közösségmegtartó erejű esemény is.
Sulyok Tamás szerint minden magyar számára különleges üzenettel bír a csíksomlyói búcsú.
A csíksomlyói búcsún jelen volt a jelenlegi köztársasági elnök és Áder János korábbi államfő is.
Május 21-én, csütörtökön mintegy 800 utassal indult útnak a Boldogasszony zarándokvonat Csíksomlyóra, köztük a Rákóczi Szövetség középiskolai szervezeteinek diákjai is szép számmal megtalálhatók. Összeállításunkban annak jártunk utána, hogy milyen programok várnak a résztvvőkre, illetve, hogy mit jelent a magyarság számára ez a zarándoklat.
Futballmeccs közben rongálták meg a magyar zászlót Csíkszeredában – a jelenetet videóra vették és büszkén feltöltötték Facebookra.
A Debreceni Egyetem és az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem professzora gyermekkorának nehézségei ellenére sosem vesztette el a zenébe vetett hitét, és ezt a hitet évről évre igyekszik átadni hallgatóinak is.
Szöges ellentétét állítják Brüsszelben annak, mint amit a miniszterelnökék mondanak.
Ezúttal egy badalói férfi nem térhet vissza többé a családjához.
