A világ összes magyarjáért megdobbant a szívünk – Kemény Dénes a Mandinernek

Hogyan telt a nyár a Balatonon? 
Mindig jól telik. Fenyvesen van nyaralónk, és itt is, akárcsak otthon, Leányfalun, tartom a szokásos ritmusát az életemnek. Kora reggel például kimegyek a határba a kutyákkal. Összeszokott csapat vagyunk, de azért figyelni kell, mert ha bekapcsol az ösztön, van, hogy hirtelen lelépnek egy fácán vagy nyúl után. Ilyenkor várok türelmesen; a fácán elrepül, a nyúl elszalad, a kutya meg előbb-utóbb úgyis visszajön. 

Milyen kutyái vannak? 
Két vadászkutya. Egy angol springer spániel és egy drótszőrű magyar vizsla, gyönyörű mindkettő. Nem is bírom ki, hogy időnként ne rakjak ki róluk fotókat a Facebookra. 

Mindenhova viszi őket magával? 
Nagyrészt. Ha a feleségemmel egyszerre kell elutaznunk, akkor mindig ugyanabba a szuper panzióba visszük őket, Lázár Viliék mellé, Domonyba. Amúgy meg igen, nyáron végig velünk vannak Fenyvesen. Viszem őket fürdeni is a Balatonba, van egy partközeli, sekély vizű, nagyjából nyolcvanméteres sáv, azt különösen szeretik, rohangálnak fel-alá, bohóckodnak, szedik a kagylókat, játszanak a többi kutyával. Ilyenkor azért éber vagyok, mert egy pillanat alatt kitörhet a veszekedés. Pláne a kanok méregetik előszeretettel egymást. Az én két kutyám is az, a természet rendje szerint alapvetően a szukák társaságát keresik. 

Vadászként hogy látja, a természet rendje az erdőben is öröknek látszik? 
Egyelőre igen. Ezt nem lehet csak úgy megváltoztatni. Ahogyan az emberi társadalom alaptörvényeit sem; 

Ezt hogy érti? 
Úgy, hogy modern kor ide vagy oda, nem sokat változtunk. Sajnos vagy szerencsére, megítélés kérdése. Persze az idők során civilizáltabbak és kulturáltabbak lettünk, de ez csak egy máz, amely hamar leolvad rólunk. Az erdőben ugyanazokat a folyamatokat látom, mint amik az ember működését is irányítják, hiába próbálunk velük annyira szembemenni. Mondok egy szemléletes példát. A szarvastehén mindig a környezetében lévő legnagyobb, legerősebb bikát választja ki. Az ok egyszerű: olyan utódot szeretne magának, amelyik nagyobb valószínűséggel áll meg a saját lábán.