Több ezer éve otthon vagyok e tájban

Pontosan emlékszem, mikor jártam életemben először Szekszárdon: 2013. január 19-én. Azért emlékszem ilyen pontosan, mert arra a napra esik Mészöly Miklós születésnapja, és 2005 óta ezen a napon adják át a városban a Mészöly Miklós­-díjat. Abban az évben én voltam a díjazott. Ez a díj a legkedvesebb számomra az irodalmi díjaim közül, az alábbiakban majd igyekszem írni valamit arról, hogy miért. Persze az sem igaz, hogy 2013 januárjában jártam először Szekszárdon, mert előtte egyszer már voltam valamikor a kilencvenes évek végén. Egy barátommal bicikliztünk Somogyban és Tolnában, hetekig barangoltunk mindenfelé, így keveredtünk Szekszárdra is, ahol egy ismerős szállást adott egy éjszakára a szülei présházában. Kékfrankost ittunk, szalonnát sütöttünk a kertben éjszaka, hajnalig beszélgettünk, fogalmam sincs már, hogy miről. Akkor már olvastam ezt-azt Mészölytől, a Hamisregény című könyvét biztosan. Az volt az első, amit olvastam tőle. A címéből következően ez nem igazi regény, hanem novellák és elbeszélések laza szövedéke. Ez volt tehát az ősélmény, ez az éjszakai kékfrankosozás és szalonnasütés valahol a szekszárdi szőlőhegyek valamelyikén, de akkor még nem állt össze bennem igazán, hogy hol is vagyok.