Kinga másik nagynénje Szent Margit volt, a budapesti sziget névadója. Jól ismert személy, Kinga édesanyja azonban nem. Dacára, hogy a második honalapító, IV. Béla felesége volt, merthogy Kinga az egyik legjelentősebb királyunktól származott. Laszkarisz Mária tíz gyermeket szült, de ne valami tatár elől menekülő asszonyságot képzeljünk, aki esténként sírdogál. Társuralkodóként számos csatát vezetett, egyszer például akkor, amikor hírét vette, hogy a horvátok magyarokat ölnek Spalatonál. Itt nevelkedtek egyébként gyermekei.
Annak a magyar nőtípusnak a képviselője, amelyik Saroltával kezdődik, Kanizsai Dorottyával és Orsival folytatódik Zrínyi Ilonáig és Zichy Antóniáig.
Megmagyarázva, hogy nálunk a 19. században mért nem lett a nő gyámoltalan, és emiatt jogfosztott lény, mint a viktoriánus Angliában, s miért hazug a woke ezzel ellentétes tanítása itthon. Mária nem mellékesen a saját vagyonából építtette az első kővárat Visegrádon és Budán, és irdatlan műveltséggel rendelkezett, több nyelven beszélt. Ami nem csoda, hiszen a Bizánci Császárságból érkezett, korának Amerikájából. Akárcsak dédapja, a szintén rendkívüli III. Béla.
Emberi nagyságát mutatja, hogy gyermekeinek csaknem fele szent lett.
A felmenőknél járva II. Andrást, Kinga nagyapját is említeni kell. A Bánk bánból köztudott, hogy felesége, Gertrudis német volt, kiknek igen megnőtt a befolyása nálunk. Olyannyira, hogy Erdélyben valóságos miniállamot hoztak létre, erőszakoskodva és rabolva. Amikor már a központi hatalmat fenyegették, András kiűzte őket, félve az országszakadástól. A németek észak felé vettek irányt, ahol a lengyelek és litvánok befogadták őket, nem tanulva András esetéből.