A Harvard megmérte, ki és mitől érzi életét örömtelinek és értelmesnek – az eredmények meglepőek

2025. május 05. 05:32

Spoiler: nem a nyugat-európai fiatal és nem a pénztől.

2025. május 05. 05:32
null
Francesca Rivafinoli

Megjelentek a Harvard Egyetem égisze alatt zajló nagyszabású kutatás első eredményei: 2027-ig tartó felméréssorozatukban a szakemberek arra keresik a választ a világ 22 országában, bő 200 ezer ember ismétlődő megkérdezésével, hogy

kik és milyen tényezőkből adódóan élnek úgynevezett örömállapotban.

Ami nagyjából azt jelenti, hogy az adott polgár látja élete értelmét, értékesnek érzi azt, amit tesz; megfelelőnek ítéli mentális és testi egészségét, nehéz körülmények között is tesz a jóért, képes lemondani némi boldogságról azért, hogy később még jobb legyen neki; továbbá nem nyomorog, elégedett a baráti és egyéb kapcsolataival, és úgy általában, összességében elégedett az életével. Virul, jól van, még ha nem is kerülik el őt a problémák.

Magyarországra nem terjed ki a többkörös vizsgálat; Európában a lengyelek, a németek, a svédek, a spanyolok és a britek körében zajlik kutatás, más földrészeken pedig a legkülönbözőbb államokban, az USA-tól Mexikón, Argentínán, Nigérián, Tanzánián, Indián és Indonézián át Hongkongig és Japánig.

Lehet megtenni a téteket: kiket jellemez ez a bizonyos örömállapot jobban, és kiket kevésbé?

A kutatók a zömében 2023-ban gyűjtött első adatok alapján két rangsort készítettek: az egyikben figyelembe vették a pénzügyekkel kapcsolatos kérdéseket, a másikban nem – érdemi különbség azonban nincs a két lista között. Mindkettőben Indonézia került az első helyre, a tízes skálán 8 feletti mértékű örömállapottal; mögötte Mexikót, a Fülöp-szigeteket és Izraelt találjuk, de

a keresztényüldözés sújtotta Nigéria sincs sokkal leszakadva tőlük.

Hát Európa? Kérdezhetjük, sejtve a választ. Az első tízbe csak Lengyelország tudott bekerülni a 7,5-7,6-os értékével; Németország az anyagi helyzettel együtt és azt figyelmen kívül hagyva egyaránt csupán a tizenhetedik (7 körüli átlagokkal). A svédek pontszámát csak a gazdagságuk húzza fel némileg, mert anélkül csak a tizennyolcadikok; a spanyolok pedig épp ellenkezőleg, az anyagi helyzetüket nem számítva bizonyulnak kiteljesedettebbnek és örömtelibbnek (7,3-as értékkel tizennegyedikek, Dél-Afrika, India és Tanzánia mögött), az anyagiakkal együtt viszont csak a 18. helyre csúsznak be, ippeg megelőzve Indiát (6,9-es értékkel).

Leghátul mindként rangsorban az Egyesült Királyságot (6,8), Törökországot (6,5 körül) és Japánt (5,9) találjuk

– ezzel az eredmények jelentősen eltérnek az évente közzétett, Gallup-felméréseken alapuló „boldogságjelentés” rangsorától, amelyben Japánt a Fülöp-szigetek előtt találjuk, sőt, Indonézia is messze az európai országok mögött kullog.

Az igazi érdekességek azonban a harvardi vizsgálat részleteiben rejlenek.

Míg korábban a fiatalok jellemzően jobban virultak, mint a középkorúak, a mostani kutatásban ennek semmi nyoma:

Spanyolországban egyenesen a legfiatalabb, 18 és 24 év közötti korosztály érzi a legkevésbé jól magát,

de a 22 ország átlaga is azt mutatja, hogy az örömállapot szintje ma már 50 éves korig nagyjából egyforma, és csak afölött kezd emelkedni. Ez ráadásul nemcsak az összesített pontszámot tekintve, hanem külön-külön a legtöbb mutatóra is érvényes, úgymint a belső béke és az értelmesség érzése – ami alapján (más friss kutatásokkal összhangban) a szakemberek megállapították:

a magasabb jövedelmű országokban a fiatalok feltűnően kevéssé vannak jól.

Ennek okait még vizsgálják, ám laikusként sem túl meglepő, ha a mindent azonnal és készen megkapó és a végtelen számú lehetőség között elveszve válogató társához képest értelmesebbnek és tartalmasabbnak érzi mindennapjait az, aki már kisiskolásként felelősen elszaladt a kútra vízért, huszonévesen pedig a két kezével felépíti a szerény házát és már neveli is a gyerekeit.

Mindenesetre tény, hogy a magas jövedelmű országokban az anyagi jóllét és anyagi biztonság magas pontszámaihoz rendre átlag alatti értékek társultak a proszociális viselkedés, az értelmesség érzése és a kapcsolatokkal való elégedettség terén.

A legkevésbé derűlátónak jellemzően az individualista országok lakói bizonyultak:

a brazilok, a mexikóiak és a kenyaiak például messze optimistábbak, mint a svédek vagy a britek,

ahogy a házasok optimizmus-indexe is meghaladja az egyedülállókét és az elváltakét; de a hetente egynél többször istentiszteleten résztvevők is jóval optimistábbak, mint az ilyen helyekre sose járók. Figyelemreméltó továbbá, hogy a magukat se nőnek, se férfinak nem tartók (akiknek aránya sehol nem érte el az 1 százalékot, átlagban pedig 0,3 százalékot tett ki) a lehető legliberálisabb országokban is messze pesszimistábbak az átlagnál; de a vonatkozó külön tanulmányból az is kiderül, hogy míg más országok következetesen vagy optimistábbak (például Brazília és Nigéria) vagy pesszimistábbak (mint Hongkong és Japán),

több gazdag nyugati ország (például az USA, Svédország vagy Ausztrália) optimizmus-indexe drasztikusan leromlott a 15-20 évvel ezelőtti kutatásokhoz képest. 

Utóbbi országokban ráadásul a derűlátás egyenlőtlenebbül oszlik meg a népességen belül.

A harvardi kutatók a megkérdezettek gyermekkori körülményeit is vizsgálták: kiderült például, hogy az alacsony vagy közepes jövedelmű országokban (ideértve Lengyelországot is) a felnőttkori derűlátást nem befolyásolja érdemben, hogy az illető milyennek érezte gyerekkorában az anyagi helyzetüket, míg a gazdag régiókban (Japántól Németországon és Svédországon át az Egyesült Államokig) ez erősen kihat a felnőttkori optimizmusra. De érdekességként emelik ki a kutatók azt is, hogy

a rendszeres gyerekkori templombajárás épp a legkevésbé vallásos országokban jár különösen együtt fokozott felnőttkori optimizmussal.

Mindezek alapján a kutatók három kérdéskört ajánlanak a döntéshozók figyelmébe: egyrészt, hogy „az egy főre jutó bruttó hazai termék és az értelmesség érzése közötti kirívóan negatív összefüggés” fényében miként valósítható meg a gazdasági fejlődés úgy, hogy közben ne érezzék magukat, illetve tevékenységüket egyre többen feleslegesnek és értelmetlennek. Másrészt, mivel olykor épp a kedvezőtlen körülmények eredményezhetnek fejlődést és örömállapotot – lásd azokat az országokat, ahol a rosszabb szociális körülmények között nevelkedett megkérdezettek felnőttként kevesebb fájdalomról számolnak be és/vagy értelmesebbnek érzik az életüket – a bajok csökkentésére való törekvés mellett érdemes lenne átlátni és eltanulni,

hogyan is alakíthatók erőforrássá az óhatatlanul előforduló nehézségek.

Harmadikként pedig a szakemberek elgondolkodtatónak tartják a vallási szertartásokon való részvétel és az akár szenvedések mellett is nagyobb jóllét közötti következetes kapcsolatot, és megjegyzik: bár a többéves kutatásnak még csak az elején járunk, meglehetősen valószínűnek tűnik, hogy jórészt itt keresendő az oka annak, hogy miért tágul a szakadék a gazdaságilag fejlett országokban az anyagi jólét és a nem anyagi jóllét között.

Lehet, hogy újra át kellene gondolnunk a jóllét felé vezető, de az idők során elhanyagolt lelki-spirituális utakat”

– vonják le a következtetést a Nature hasábjain az elmúlt években woke fellegvárként elhíresült Harvard Egyetem vezette kutatócsoport tagjai.

***

Ezt is ajánljuk a témában

(Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán)

Ezt is ajánljuk a témában

 

Összesen 43 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
5m007h 0p3ra70r
2025. május 05. 08:52
»papamaci1957 2025. május 05. 08:15 "a brazilok, a mexikóiak és a kenyaiak például messze optimistábbak, mint a svédek vagy a britek" Nem csoda. Elég ránézni mit tett országukkal a migránshorda.« A kenyaiak elégedettek a jövőbeni svédországi perspektíváikkal, a svédek nem.
auditorium
2025. május 05. 08:41
Mellesleg az a Harvard készitette ezt a felmérést, melytől Tr. elnök meg akarja vonni az állami finanszirozást, mert a sok muszlim országból tanuló diák egyre antiszemitább tüntetésekkel rontja az egyetem renoméját. Erre most az "örömködésről" kutakodnak.
papamaci1957
2025. május 05. 08:15
"a brazilok, a mexikóiak és a kenyaiak például messze optimistábbak, mint a svédek vagy a britek" Nem csoda. Elég ránézni mit tett országukkal a migránshorda.
FredShine
2025. május 05. 08:13 Szerkesztve
Az élet alapvető értelme, ami az ember génjeibe (is) van kódolva, a túlélés és a fajfenntartás, ezzel szemben a jóléti társadalmakban ez fel lett cserélve a fogyasztás és termelésre. Egy társadalom minél inkább eltávolodik az előbbitől az utóbbi felé, ott az emberek az életet annál kevésbé értelmesnek látják.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!