Róma: útikönyv a szentévre

A katolikus egyházban vannak rendes és rendkívüli szentévek, az idei a 27. rendes szentév. A történelem első rendes szentévét VIII. Bonifác hirdette meg 1300-ban, hogy megszilárdítsa a pápaság tekintélyét és a kereszténység egyetemességét, akkoriban ugyanis erőteljesen szemben állt a pápaság és a birodalom. A pápa egyúttal egyetemes jubileummá nyilvánított minden századik évet. Az előző szentév huszonöt éve, 2000-ben volt, Szent II. János Pál pápa hirdette meg, és természetesen Krisztus születésének jubileumára, az isteni megtestesülésre és a megváltásra koncentrált.

A nagy pápa úgy fogalmazott Tertio millennio adveniente (a harmadik évezred közeledtével) kezdetű apostoli levelében: „A világ és az Egyház jövője azé a fiatal nemzedéké, amely ebben a században született, s a következőben lesz felnőtté, s lesz az új évezred első nemzedéke. Krisztus odafigyel a fiatalokra, miként arra az ifjúra figyelt, aki föltette neki a kérdést: »Mi jót kell tennem, hogy örök életem legyen?« […] A fiatalok a Földön mindenütt és minden helyzetben kérdéseket tesznek föl Krisztusnak: hozzá mennek, Őt keresik, és újra meg újra kérdezik Őt. Ha képesek lesznek követni az utat, melyet Ő mutat nekik, örömüket fogják találni abban, hogy azért fáradozzanak, hogy Krisztus jelen legyen a következő században és az azt követőkben, egészen a világ végezetéig. »Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.«”

Azok a keresztény fiatalok, akikre II. János Pál utalt, azóta felnőttek. És persze a szentév mindenkinek szól. A jubileumi év – írja a Vatican News – a szolidaritás, a remény, az igazságosság és az Isten szolgálatára való elköteleződés éve, örömben és békében a testvérekkel. A jubileumi év mindenekelőtt Krisztus éve, aki az élet és a kegyelem hordozója az emberiség számára – állapítja meg a jubileumok történetét ismertető szentszéki dokumentum.

A szentévben rengeteg magyar katolikus zarándokol el Rómába. Az örök városról számos útikönyv áll rendelkezésre, és többségük kimerítően foglalkozik a keresztény látnivalókkal, főleg a Vatikánnal. Mégis szükségesnek találta a Via Sacra utazási iroda és az Új Ember, hogy kiadjanak egy kifejezetten zarándokoknak szóló kötetet. Ebben nagy gyakorlatuk van, hiszen megjelentettek már hasonló munkát a boszniai Međugorjéról, a franciaországi Lourdes-ról és a portugáliai Fátimáról, azaz három fontos Mária­kegyhelyről is. Róma azonban több.

Török Csaba Róma legendájának és történelmének felidézésével kezd, majd rögtön a Vatikánba térünk, megismerjük a Szent Péter-bazilika történetét és épületét, az apostoli palotát, a Vatikáni Múzeumokat és az Angyalvárat. Majd Róma főtemplomaiba látogatunk, amiből hat van: a Lateráni Szent János-bazilika (a pápa római püspöki főtemploma), a Falakon Kívüli Szent Pál-, a Santa Maria Maggiore-, a Jeruzsálemi Szent Kereszt-, a Falakon Kívüli Szent Lőrinc- és a Falakon Kívüli Szent Sebestyén-bazilika.

Majd profánabb vagy inkább pogányabb emlékeket mutat be az útikönyv, azaz az ősi Rómát, a birodalmi főváros maradványait. Ezután hosszú, kétszáz oldalnyi séta következik a hatalmas belvárosban, keresztény és világi látnivalókkal. A kötetet a magyar emlékek zárják: a Santo Stefano Degli Ungheresi-templom emléke, a Pápai Magyar–Német Kollégium, a Római Magyar Akadémia és a Pápai Magyar Egyházi Intézet, a Szent István-ház, a Villa Mater Redemptoris és a Magyarok Nagyasszonya-kápolna.

Rómába mindig érdemes ellátogatni – de az örök város, Isten helytartójának székhelye idén különösen is várja a szentévi zarándokokat.

Török Csaba: Róma. Via Sacra – Új Ember, 2024

Nyitókép: Mandiner-archív