„Királyod érkezik hozzád” – de csak ha szabadon és engedelmesen beengeded

„Ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán” – jövendölte Zakariás próféta, hogy fél évezreddel később beteljesedjék az írás: Jézus Krisztus, Isten fia, akinek neve hallatára Lázár feltámasztása után pláne tömegek csődülnek össze, szamárháton vonul be Jeruzsálembe.

hogy a sok csodatett után most aztán majd biztos jól elbánik a római rezsimmel is; a farizeusok megszállottan lesik, miként tehetnék el Jézust láb alól – Ő pedig ahelyett, hogy lóra pattanna és a könnyebb ellenállás irányába haladva kiszolgálná a tömegigényt, vagy a farizeusok kiengesztelése érdekében meghunyászkodva kérné a népet, hogy őt senki ne hozsannázza, inkább megy a maga útján, a próféták szavainak megfelelően, az Atya akaratát követve. „Teljesen szabad.

– paradoxnak tűnő módon pedig mindeközben pont ő a történetben az engedelmes és alázatos.

Mintha csak azt prezentálná egyetlen kis jeruzsálemi mozzanattal, hogyan is néz ki egy hiteles (azaz valóban igazi) keresztény a világban, ugyanezt a vélt paradoxont élve: körülötte tombol a korszellem, magukat felsőbbrendűnek gondoló, farizeus embertársai leszólják, a tömeg hol erre hajlik, hol arra, ő azonban 

A Szentírásban foglaltakat iránymutatásként kezelve próbál haladni az igazi cél felé. A fiatal például, aki a XXI. századi Európában gazdálkodás és menedzsment szak helyett (vagy után) a hívásnak engedve szemináriumba megy, és a hivatásában mindvégig ki is tart – egyszerre végtelenül szuverén és engedelmes. Joggal idézheti a János 10,18-at: „Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda.” Jobban járna, szabadabb volna az, aki ehelyett engedetlenül sodródik? Aki – nem törődve holmi ősrégi szentírási mondatokkal – a neki járó lóhoz ragaszkodik? Nem úgy tűnik; Júdás se vitte túl sokra.

Tán autogramot osztogatni megy a főtérre? Folytatja a szamaras diadalmenetet végig az összes utcán? Kényelmesen kiélvezi a népszerűség óráit?

Nem, hanem bemegy a templomba, és a tőle várt politikai tisztogatás helyett onnan űzi ki az oda nem valókat, felforgatva a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait, és helyet készítve az imádkozóknak.

aki szerint templomba még húsvétkor is fölösleges menni, merthogy le lehet bizniszelni a dolgokat Istennel bárhol privátim: itt lett volna Jézus számára az utolsó nagy lehetőség, hogy kijelentse vagy magatartásával demonstrálja, hogy a templomba járkálás felesleges plusz törvény, amely az Ő eljövetelével immár felülírandó – de nemhogy nem teszi, hanem a diadalmenetet egyfajta takarítói munkára cserélve nekilát kipucolni Isten házát.

Ahogyan 12 éves korában, az akkori húsvétkor is ott ült, mert „Atyja dolgaival kellett foglalkoznia”. A nagyokos XXI. századi keresztény pedig megideologizálja, hogy neki miért nincs ideje és szüksége az efféle haszontalanságokra.

De a nagyhétre ráfordulva joggal töprenghet el mindenki más is, akinek bármi köze van a kereszténységhez: vajon nálam nem hasonló-e a helyzet, mint abban a templomban?

Nem maradt-e esetleg a nagyböjt végére még egy kis efféle takarítanivaló? Dehogynem, jórészt már megint kollektíve végighangoskodtuk, végiginterneteztük, végighőbörögtük a szent negyven napot.

A templom megtisztítása után pedig Jézus ahelyett, hogy sarkon fordulna, és sietne kifelé, lesve, hátha csurran-cseppen neki még egy kis hozsannázás, inkább leül odabent, és sorra meggyógyítja a hozzá érkező vakokat és sántákat. Ha varázslatos vándortanítóról volna szó, akkor már a város kapuján átlépve automatikusan, távgyógyítással baj- és betegségmentesíthette volna egész Jeruzsálemet, az lett volna az igazán hatékony eljárás – ő azonban a Megváltó, aki messze többet kínál egy sikeres ortopédiai kézrátételnél (konkrétan százannyit, plusz az örök életet),

Tessék, itt van neked a megtisztított templom, respektíve a nagyhét és benne a négy szabadnap, itt ülök, itt cipelem a keresztet, itt függök melletted és érted, és várlak.

„Királyod érkezik hozzád” – de csak ha szabadon és engedelmesen beengeded.

***

(Nyitókép: R.J. / Mandiner)