Embersólyom a fekete mezők felett – black metal és trombita kíséri (VIDEÓ)

Ahogy minden, a zene is relatív – pont úgy, mint minden zenei műfaj és alműfaja. Kérdezd meg, ki a kedvenc zeneszerzője valakinek! Bach és Vivaldi, Wagner vagy Haydn is szóba jöhet és még sok mindenki más, Liszt Ferenctől Mozart mesterig. És hogy kinek mit jelent a black metal – ez az extrém metalon belül is extrémnek (még a death metal mellett is extrémnek) számító alműfaj? Valakinek lázadást; valakinek ideológiát; valakinek pedig olyan zenei atmoszférát, amilyenre egy másik zsáner sem képes. Hozzáteszem, szerintem sem a Sear Bliss, sem a Thy Catafalque nem black metal. Legalábbis már nem.

És black metalként most tényleg ne arra a vonalra gondoljunk, amit a Tormentor, a Burzum, a Mayhem vagy a Dark Throne képvisel. Már csak azért se, mert a kásás csörömpölés és az öncélú szélsőség már tinédzserként is untatott, amikor pedig a svájci Samael a Rebellionnal új irányokat keresett, a Sear Bliss meg világszinten is egyedüliként vonta be a képletbe a trombitát, mi a haverokkal Transylvanian Vast néven „az erdőben sétálok, varjak követnek utamon” vonalat követtük. Rég volt, azóta sok minden változott. Kíváncsi voltam, hogy a Sear Bliss mennyit.

Sear Bliss, 30 évvel a The Pagan Winter után

Változással Nagy András énekest és basszerost biztosan nem lehet vádolni, legalábbis ami a külsejét illeti, hiszen, ha emlékezetem nem csal, talán a megboldogult E-Klubban is úgy nézett ki a kilencvenes évek második felében, mint most, 2025-ben, a Barba Negra színpadán. És ugyan a zenekari felállás azóta némileg változott, a The Pagan Winter demóról vagy éppen a The Haunting albumról felidézett nóták nagyjából úgy szóltak most is, mint anno. A változást inkább az újabb dalok jelentik, ahogy a tiszta ének is, ettől függetlenül a Sear Bliss megbízhatóan hozza ma is a maga egyedi stílusát, és a koncerten elhangzottak alapján a következő album is készül, így annak megjelenéséig nem kell 5-6 évet várni.

Thy Catafalque – minek nevezzelek?

Lehet, hogy 26 éve, mikor a makói, Kátai Tamás és Juhász János alapította Thy Catafalque első demója, a 80 példányra limitált, már hivatalos megjelenése előtt elfogyott Sublunary Tragedies megjelent, akkor a zenekar még beleillett a black metal kategóriába, de ebbe a skatulyába ma már nehéz lenne a kiváló zenészek által előadott egyedi műfajt beleszuszakolni. És bizony, még a hivatalosan elfogadott avantgarde black metal esetében is rezeg a léc. Már a 2011-es Rengeteg sem black metal, ahogy egy Alföld sem az – de pláne nem a tavalyi, az év legjobb magyar és nemzetközi albuma pozícióra jelölhető XII: A gyönyörű álmok ezután jönnek.

Ehhez összesen 5 énekes jelent meg a színpadon, akik közül mindenki (a törékenynek tűnő lányok is) egyaránt jeleskedik a tiszta ének és az extrémebb hangok terén, közben pedig a lassabb, doomosabb témák éppen úgy előkerülnek, mint a thrash zúzás vagy a szélsebes black metal riffelés. Sőt, már csak azért is kíváncsi voltam a Thy Catafalque első idei, április elejei koncertjére, mert Kátai Tamás zenekara számomra valahol azt az ősi erőt és energiát, dallamvilágot képviseli, mint az idén 50 éves Vágtázó halottkémek, amely Grandpierre Attilával az élen black helyett a punkból merített egy jó nagy marékkal. A Thy Catafalque persze frissebb, modernebb és fiatalosabb – és egy néhány éves VHK-koncertfelvételt látva sajnos sokkal őszintébb is. De májusban talán rám cáfolnak a halottkémek. Remélem.

Minőségi zene, igényes hallgatóknak

Hogy számomra mi a black metal? Az a fajta zene, ami sokaknak csak egy masszának és zajnak tűnik, de én szeretem kihallani belőle a komplex témákat, a néha szívszorítóan szomorú riffeket, az egyedi ötleteket, amiket akár billentyűvel és speciális hangszerekkel kísérnek. Megtalálni ebben az elsőre katyvasznak tűnő kakofóniában a harmóniát és azt a zeneiséget  amelyre nem mindenki képes.

A Thy Catafalque pedig ebben – legyen black metal vagy sem – nagyon jó. És alapvető ideológiája ellenére azt gondolom, hogy black metalra a keresztény és a konzervatív oldalon is van igény, amir az unblack metal, mint műfaj, önmagában bizonyít. Kátai Tamásék pedig bizonyítják, hogy szélsőségek és külsőségek nélkül is lehet ebben a műfajban igényeset alkotni. Tisztelve a nemzeti és zenei hagyományokat, de közben hűnek maradva a zsáner gyökereihez.

Több mint másfél órás koncertjük is ezt bizonyította. És bizony bármikor újra elmennék rá.

Nyitókép: Thy Catafalque