„Meggyőződésem, hogy Közép-Európában sokkal több dolog köt össze minket, mint ami szétválaszt” – vallja Vidnyánszky Attila.
Interjút adott Vidnyánszky Attila a Magyar Nemzetnek. A Nemzeti Színház igazgatója mesélt a Bánk bán előadásukról, amely nemzetközi turnéra indult tavaly ősszel, hatalmas sikert aratva Belgrádban, Plovdivban, Aradon és Isztambulban, április 9-én pedig a bukaresti Nemzeti Színházban.
Mint mondta: minden turné fontos a Nemzeti Színház életében, mert egyrészt megmérettetik a társulat, másrészt egy olyan világban, ahol inkább megszakadnak a kapcsolatok és az együttműködések,
ráerősít a kultúra nemzeteket összekötő, híd jellegére.
„Emellett úgy gondolom, hogy a bukaresti Nemzeti Színház részéről az egy igen komoly tett, hogy befogadta a Bánk bánt” – hangsúlyozta.
Vidnyánszky kifejtette, hogy nagyon büszke arra, hogy a környező országok közül szinte mindenhol sikerült kialakítaniuk egy folyamatos, jó kommunikációt, kapcsolatot.
„Több éve tartó együttműködés, együttgondolkodás zajlik a bukaresti Nemzeti Színház és a magyar Nemzeti Színház között. Sok kint élő magyar örömére pedig újra játszhattunk a Kassai Nemzeti Színházban, ahol kétnyelvű, magyar–szlovák változatban mutattuk be a Rómeó és Júliát.
Meggyőződésem, hogy Közép-Európában sokkal több dolog köt össze minket, mint ami szétválaszt”
– fogalmazott.
Mint mondta: e kapcsolatrendszerek fenntartása hosszútávú cél, mert ezen keresztül folyamatosan igyekeznek helyzetbe hozni a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóit, összekapcsolják őket az ottani egyetemek diákjaival is, és a jövőt tekintve ezek nagyon fontos tények.
„El kellett érni, hogy nemzetközileg is pozicionáljuk a teátrumunkat, és ezzel nyitásra késztessük hazánk sokszínű, ám meglehetősen bezárkózó színházi életét” – húzta alá.
Az interjúban a színházigazgató arról is beszélt, hogy április 25-én kezdődik a tizenkettedik MITEM, amelyre minden eddiginél több, összesen tizennyolc ország társulata érkezik. Vidnyánszky szerint nincs rossz korszaka a világszínháznak, folyamatosan reflektál a társadalmi eseményekre, változásokra. Ugyanakkor – mint fogalmazott – nincsenek egységesült irányzatok, „mert lassan lebomlik az a szellemi-esztétikai kényszerek mentén működő, nagyon ideologizált színházcsinálási trend, ami főképp a német színház hatására uralta el a világ jelentős részét és kimondva-kimondatlanul tendenciózus megszólalási módok felé terelte a fesztiválok programkínálatát”.
Úgy véli:
ennek következtében igencsak egysíkú, egyféle gondolatkörre épülő színházi fesztiválok tömkelege alakult ki a világban.
„Ez most megváltozóban van, én már látom a megcsontosodott rendszer repedéseit, érezhető, hogy új idők jönnek, és ez kifejezetten biztató, mivel reményt ad arra, hogy az eddig domináló, de fájdalmasan egysíkú, ideológiai alapon vezérelt világszínház lassan megnyílik, és valóban sokszínűvé válik” – jegyezte meg.
Nyitókép: Mandiner/Ficsor Márton
Tokaj-Hegyalja térsége mindig káprázatosan szép volt, és Bodrogkeresztúr, ahol mindenfelől látszanak a tokaji szőlődombok és a Zemplén tekintélyes vonulata, egészen különös miliőt áraszt magából. Petri Lukács Ádám írása.
Három ember életét vesztette, és 15-en kerültek kórházba, többen súlyos állapotban.
Ha komolyan vesszük a Nobelt, akkor joggal várjuk el, hogy olyan Nobel-díjasaink legyenek, akik szeretnek magyar Nobel-díjasok lenni.
Bukarestben igyekezett lehűteni a kedélyeket Johann Wadephul.
Korszakos alkotó, aki egyszerre volt a magyar népi kultúra és zenei őshagyomány megmentője és az új irányokat kereső modern művészet úttörője. Rajcsányi Gellért írása.
Nyolc-kilenc éves korától állandó kemény munkában volt része. De a természet rendjét úgy megismerte, hogy doktorálhatott volna belőle. Csóti György írása.
Szerintem el is várják a dühödt hívei, hogy naponta hülyét csináljon belőlük.
A bukott politikus azzal riogat, hogy Csehország már nem fogja olyan mértékben támogatni Ukrajnát, mint eddig.
