Bukarestben hódít Magyarország

Interjút adott Vidnyánszky Attila a Magyar Nemzetnek. A Nemzeti Színház igazgatója mesélt a Bánk bán előadásukról, amely nemzetközi turnéra indult tavaly ősszel, hatalmas sikert aratva Belgrádban, Plovdivban, Aradon és Isztambulban, április 9-én pedig a bukaresti Nemzeti Színházban.

Mint mondta: minden turné fontos a Nemzeti Színház életében, mert egyrészt megmérettetik a társulat, másrészt egy olyan világban, ahol inkább megszakadnak a kapcsolatok és az együttműködések, 

„Emellett úgy gondolom, hogy a bukaresti Nemzeti Színház részéről az egy igen komoly tett, hogy befogadta a Bánk bánt” – hangsúlyozta.

Több köt össze, mint ami szétválaszt

Vidnyánszky kifejtette, hogy nagyon büszke arra, hogy a környező országok közül szinte mindenhol sikerült kialakítaniuk egy folyamatos, jó kommunikációt, kapcsolatot. 

„Több éve tartó együttműködés, együttgondolkodás zajlik a bukaresti Nemzeti Színház és a magyar Nemzeti Színház között. Sok kint élő magyar örömére pedig újra játszhattunk a Kassai Nemzeti Színházban, ahol kétnyelvű, magyar–szlovák változatban mutattuk be a Rómeó és Júliát. 

– fogalmazott.

Mint mondta: e kapcsolatrendszerek fenntartása hosszútávú cél, mert ezen keresztül folyamatosan igyekeznek helyzetbe hozni a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóit, összekapcsolják őket az ottani egyetemek diákjaival is, és a jövőt tekintve ezek nagyon fontos tények. 

„El kellett érni, hogy nemzetközileg is pozicionáljuk a teátrumunkat, és ezzel nyitásra késztessük hazánk sokszínű, ám meglehetősen bezárkózó színházi életét” – húzta alá.

MITEM

Az interjúban a színházigazgató arról is beszélt, hogy április 25-én kezdődik a tizenkettedik MITEM, amelyre minden eddiginél több, összesen tizennyolc ország társulata érkezik. Vidnyánszky szerint nincs rossz korszaka a világszínháznak, folyamatosan reflektál a társadalmi eseményekre, változásokra. Ugyanakkor – mint fogalmazott – nincsenek egységesült irányzatok, „mert lassan lebomlik az a szellemi-esztétikai kényszerek mentén működő, nagyon ideologizált színházcsinálási trend, ami főképp a német színház hatására uralta el a világ jelentős részét és kimondva-kimondatlanul tendenciózus megszólalási módok felé terelte a fesztiválok programkínálatát”. 

Úgy véli: 

„Ez most megváltozóban van, én már látom a megcsontosodott rendszer repedéseit, érezhető, hogy új idők jönnek, és ez kifejezetten biztató, mivel reményt ad arra, hogy az eddig domináló, de fájdalmasan egysíkú, ideológiai alapon vezérelt világszínház lassan megnyílik, és valóban sokszínűvé válik” – jegyezte meg.

Nyitókép: Mandiner/Ficsor Márton