Húsvét alkalmából különleges könyvet ajánlok az olvasóim figyelmébe. Böszörményi-Nagy Gergely írása.
Anglia sötétzöld gyeppel borított, örökké ködbe burkolózó dombjai között ezer év alatt tizenhatezer templomocska épült. Szinte mind remekmű – ahogyan az új könyv is, amely a legszebbeken vezet végig bennünket. A szerző ifjú, kisvárosi könyvesbolt-tulajdonos. Üzenete, hogy
szakrális kultúránkban még akkor is megtartó erő lakozik,
amikor emlékműveit már a sorsukra hagytuk.
Húsvét alkalmából különleges könyvet ajánlok az olvasóim figyelmébe. Egy esztendeje fedeztem fel az Instagramon Luke Sherlock fiatal írót és könyvesbolt-tulajdonost, aki @englishpilgrim (angol zarándok) néven hetente osztja meg magával ragadó fotóit és videóit a Brit-sziget elhagyatott templomairól. Első hallásra nem tűnik popkulturális áttörést garantáló témaválasztásnak, nem igaz? Ám ahogy Jordan Peterson képes volt ősz halántékú fehér (ráadásul kanadai) férfiként, klasszika-filológiai előadásokkal a teljes ismeretlenségből YouTube-sztárrá emelkedni, úgy e heti szerzőnk is rácáfol a korunk nyilvánosságával kapcsolatos előítéletekre. Rövidke idő alatt kétszázezer követőre tett szert, amire egy középhaladó luxusinfluenszer is elismeréssel csettintene. Ami ennél szebb és izgalmasabb, hogy hívei biztatására kézzel megfogható, forgatható, megszagolható, kifogástalan ízléssel tördelt és illusztrált kötetbe gyűjtötte össze az általa bejárt legvarázslatosabb tereket.
Szerzőnk a Peak District festői, agrárius dombvidékén nevelkedett, mostanság feleségével, Agathe-tal közösen vezeti a Sherlock & Pages nevű, független könyvesboltjukat a kicsiny Frome városkában. Angliában a katolikusok és az anglikánok összesített adatai szerint ma a lakosság mindössze 1-2 százaléka jár havonta legalább egyszer templomba, a 19. században ez az arány még közel 50 százalék volt. Az országrészben több mint 16 ezer templomépület található, amelyek közül 12 ezer műemlék. Az egészen frissen, március végén megjelent Forgotten Churches – Exploring England’s Hidden Treasures (elfeledett templomok – Anglia rejtett kincseinek felfedezése) hetven különleges épület történetét, helyi és általános érvényű kulturális értékét és jelentőségét tárja elénk, a gránitból emelt apró kápolnáktól a gótika remekművein át a Stuart korabeli és viktoriánus szentélyekig, a szásztól a normann örökségig. A Kent mocsaraitól Norfolk lápvidékén és a yorkshire-i dombokon át a szerző szűkebb pátriáját jelentő somerseti ösvényekig tartó utazás minden épület esetében feltárja az egykor helyben élő közösség karakterét, hitvilágát éppúgy, ahogyan a templom kő-, fa- vagy fémfelületein munkálkodó zseniális mesteremberek munkájának különlegességeit. A több mint százhetven oldalas könyv segítségével olyan helyekre juthatunk el, amelyekről nemhogy a szigetre látogató turisták, de minden valószínűség szerint az angolok java része sem hallott, s közben Sherlock nemcsak térben, de időben is messzire repít minket. A kötet lapjain megelevenednek az ezer esztendő alatt a templomokban lejátszódó szakrális pillanatok, a jelenkortól a reformáció viharain át egészen a középkori misékig.
Ioana Pioaru, a könyvet illusztráló – az Instagramon szintén elérhető és követésre érdemes – román származású, a szigetországban élő grafikusművész külön említést érdemel. Ezt a kötetet könnyedén illusztrálhatták volna giccses fotográfiákkal is, a monokróm, régimódi tintarajzok azonban sokkal hatásosabb, erőteljesebb lenyomatát adják az elmúlás és az időtlenség furcsa, elsőre ellentmondásosnak tűnő egyidejűségének. Útikönyv bolyongáshoz, építészeti album, történelmi segédanyag egyben – a végeredményből árad a nyugalom, ami a mai világban valódi ellenkulturális csúcstermékké, szinte tökéletes tárggyá és ajándékká teszi a könyvet.
Békés Márton barátommal, nemzedékem legkarakánabb történészével több emlékezetes beszélgetést szenteltünk a hazai konzervatívok, tradicionalisták körében hódító anglomániának. Ha az általam írásműveinek formai és tartalmi letisztultsága okán továbbra is nagyra tartott gondolkodó, Sir Roger Scruton megítélésében nem is, abban feltétlenül egyetértettünk, hogy a távoli értékvilágok csodálata sosem pótolhatja a sajátunkét. Húsvéti könyvajánlóm üzenete sem annyira a régi Anglia – Scruton szavaival „az eltűnő ideál” – dicsérete, sokkal inkább az ösztönzés, hogy
ismerjük és becsüljük meg Magyarország hasonló kincseit.
Egy élet éppen elég hozzá, hogy bebarangoljuk a Kárpát-medence pálos emlékeit, az Árpád-kori kápolnákat, a középkori templomok útját, a kazettás mennyezetű református templomokat, így kerülve közelebb valamihez, ami már jóval előttünk a helyén volt – s alighanem utánunk is ott lesz.
Luke Sherlock: Forgotten Churches – Exploring England’s Hidden Treasures. Frances Lincoln, 2025
A szerző a Brain Bar jövőfesztivál alapítója
Nyitókép: Brain Bar
Ahogy Kosztolányi Dezső írta a Halotti beszédben: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” A Műcsarnok minap megnyílt kiállítása erre hívja fel a figyelmet a kortárs magyar képzőművészet több mint kétszáz alkotásán keresztül.
Az akciót nem hagyta szó nélkül a kerület polgármestere, Őrsi Gergely sem.
Az 1961-ben írt versben a Beatles frontembere az „N-betűs szót” is használta.
Volt már egy Francis Prevost (François Prévost) a múltban, aki katolikus szerzetesként kezdte, később pappá szentelték, aztán világszerte ismert lett.
A humor az írásban nem intellektuális, hanem ösztönös aktus, akkor is, ha az író intelligens. Ehhez arányérzékre van szükség. Makó Ágnes intelligens, egyúttal humoros író. Kovács Gergő írása.
„Szabad Gázát” és a „Szabadságot Majának” feliratokat is festettek az épületre.
Van egy titkos egyezményem: úgy hívják demokrácia.
