Szerzőnk a Peak District festői, agrárius dombvidékén nevelkedett, mostanság feleségével, Agathe-tal közösen vezeti a Sherlock & Pages nevű, független könyvesboltjukat a kicsiny Frome városkában. Angliában a katolikusok és az anglikánok összesített adatai szerint ma a lakosság mindössze 1-2 százaléka jár havonta legalább egyszer templomba, a 19. században ez az arány még közel 50 százalék volt. Az országrészben több mint 16 ezer templomépület található, amelyek közül 12 ezer műemlék. Az egészen frissen, március végén megjelent Forgotten Churches – Exploring England’s Hidden Treasures (elfeledett templomok – Anglia rejtett kincseinek felfedezése) hetven különleges épület történetét, helyi és általános érvényű kulturális értékét és jelentőségét tárja elénk, a gránitból emelt apró kápolnáktól a gótika remekművein át a Stuart korabeli és viktoriánus szentélyekig, a szásztól a normann örökségig. A Kent mocsaraitól Norfolk lápvidékén és a yorkshire-i dombokon át a szerző szűkebb pátriáját jelentő somerseti ösvényekig tartó utazás minden épület esetében feltárja az egykor helyben élő közösség karakterét, hitvilágát éppúgy, ahogyan a templom kő-, fa- vagy fémfelületein munkálkodó zseniális mesteremberek munkájának különlegességeit. A több mint százhetven oldalas könyv segítségével olyan helyekre juthatunk el, amelyekről nemhogy a szigetre látogató turisták, de minden valószínűség szerint az angolok java része sem hallott, s közben Sherlock nemcsak térben, de időben is messzire repít minket. A kötet lapjain megelevenednek az ezer esztendő alatt a templomokban lejátszódó szakrális pillanatok, a jelenkortól a reformáció viharain át egészen a középkori misékig.
Ioana Pioaru, a könyvet illusztráló – az Instagramon szintén elérhető és követésre érdemes – román származású, a szigetországban élő grafikusművész külön említést érdemel. Ezt a kötetet könnyedén illusztrálhatták volna giccses fotográfiákkal is, a monokróm, régimódi tintarajzok azonban sokkal hatásosabb, erőteljesebb lenyomatát adják az elmúlás és az időtlenség furcsa, elsőre ellentmondásosnak tűnő egyidejűségének. Útikönyv bolyongáshoz, építészeti album, történelmi segédanyag egyben – a végeredményből árad a nyugalom, ami a mai világban valódi ellenkulturális csúcstermékké, szinte tökéletes tárggyá és ajándékká teszi a könyvet.
Békés Márton barátommal, nemzedékem legkarakánabb történészével több emlékezetes beszélgetést szenteltünk a hazai konzervatívok, tradicionalisták körében hódító anglomániának. Ha az általam írásműveinek formai és tartalmi letisztultsága okán továbbra is nagyra tartott gondolkodó, Sir Roger Scruton megítélésében nem is, abban feltétlenül egyetértettünk, hogy a távoli értékvilágok csodálata sosem pótolhatja a sajátunkét. Húsvéti könyvajánlóm üzenete sem annyira a régi Anglia – Scruton szavaival „az eltűnő ideál” – dicsérete, sokkal inkább az ösztönzés, hogy
ismerjük és becsüljük meg Magyarország hasonló kincseit.
Egy élet éppen elég hozzá, hogy bebarangoljuk a Kárpát-medence pálos emlékeit, az Árpád-kori kápolnákat, a középkori templomok útját, a kazettás mennyezetű református templomokat, így kerülve közelebb valamihez, ami már jóval előttünk a helyén volt – s alighanem utánunk is ott lesz.