Minden felnőtt, a gyermekek védelmét fontosnak érző embert felelősség terhel.
Abban minden jóérzésű magyar ember között egyetértés van, sőt politikai hovatartozástól függetlenül mindenki hangsúlyozza is, hogy a gyermekvédelem ügye fontos. A többség bizonyosan osztozik abban a vélekedésben is, hogy szempontrendszere más, szintén lényeges társadalmi kérdésekkel szemben elsőbbséget is kell hogy élvezzen nemcsak az állam szervei, de társadalmunk minden intézménye, aktora és végső soron minden felnőtt ember részéről.
De ha a fenti állítások igazak, vajon miért állnak épp e – látszólag konszenzusos – terület kérdései a legvitatottabb, legnagyobb indulatokat korbácsoló viták középpontjában?
Most épp a Pride felvonulás kapcsán.
Ha valódi válaszokat keresünk, a fecsegő politikai felszín alá kell merülnünk, mert valójában a kereszténységben gyökerező, ám annak tanításaival mára radikálisan szembeforduló kultúránk súlyos válságát tükrözi ez a gyerekek körül tomboló szellemi viharzóna.
Nagy erők dolgoznak ugyanis azon, hogy megszűnjék a nyugati társadalmakat korábban sikerre vivő és összetartó erkölcsi rend,
érvényüket veszítsék a legalapvetőbb normák, amelyekhez az emberek többsége igazodott élete során. Azok a normák, amelyek viszonylagos biztonságot és kiszámíthatóságot teremtettek az egyének és a közösségek számára. Ilyen kimondásra nem szoruló érték és bevett életcél volt a házasságkötés, a családalapítás, a szexualitás gyermekáldással való összefüggésének elfogadása.
Mindez az értelmes és megtartó rend azonban egyre inkább feloldódik, a közérdek elpárolog a személyes elvárások széttartó sűrűjében, az objektív igazság pedig a relativizmus oltárán vérzik el olyannyira, hogy kimondása mára normaszegéssé lehetetlenült. Ez a lebontó folyamat vezet oda, hogy a szebb napokat látott Európában ma a fiatalok tömege – a személyes családi minták hiánya és a közösség értékrendjének felbillenése miatt –
nem kíván gyermekvállalással bíbelődni, nem hisz a holtomiglan-holtodiglan tartó házasságban,
sokuk tudatában a szexualitás puszta biológiai szükségletté silányult, elszakadva annak spiritualitásától és az emberi kapcsolat mélységétől; sőt egyre többen nem biztosak már abban sem, hogy valójában fiúk vagy lányok. A közösség morális válsága egyre mélyebb személyes identitásválságban jelenik meg – nem véletlen, hogy szoronganak, depressziósak és magányosak a fiatalok, s borúsan látják a jövőt.
Legyinthetnénk, hogy ez a hajó már elment, hogy az európai ember menthetetlen. De akinek gyermeke, unokája van, aki a történelem szövetét személyes életével utódjaiért is felelősséggel szövi,
soha nem adhatja fel a kibillent egyensúly helyreállításáért vívott küzdelmet.
Ezért, a kollektív semmibe zuhanásunkra adott válaszreakcióként született meg a magyar emberek többségének helyeslését élvező, ám a nemzetközi térben példátlan mértékben támadott magyar gyermekvédelmi törvény. Az Alaptörvényünk is ezért védelmez olyan evidens fogalmakat, mint a „férfi” és „nő”, „apa” és „anya”.
És emiatt támogatandó az a nagy port felverő intézkedés is, amely szerint
a közterületektől elzárva, azaz gyermekeink látókörétől távol tarthassanak csak olyan provokatív, botránkozásra okot adó, a szexualitást öncélúan megjelenítő, a nemi identitás kapcsán pedig a fiatalok megtévesztésére alkalmas nézeteket hirdető rendezvényt, mint a Pride.
Az ott megtestesülő ideológia, amely a szabadosság mellett a szexuális orientációk sokféleségét, a nemi identitás fluiditását, a biológia törvényeinek felülírhatóságát hirdeti, nemcsak hamis képzeteket kelt a gyerekekben és a szexualitással ismerkedő fiatalokban, de akár egész életükre kiható kárt is okozhat fejlődésükben.
Ennek felelőssége pedig mindannyiunkat, minden felnőtt, a gyermekek védelmét fontosnak érző embert terhel. Legyen bátorságunk felülemelkedni politikai csatározásainkon, és védjük meg együtt a jövőjüket!
Nyitókép: Shutterstock
Ami kezdetben divatos játéknak, menő szabadidős eszköznek tűnt, mára súlyos közlekedési és egészségügyi problémává vált. A kis kerekek és a nagy sebesség rossz párosítás: a végállomás gyakran a kórházi ágy, nem pedig a kiválasztott úti cél.
Ha körülnézünk a világunkban, és meg akarjuk érteni a társadalmi és politikai folyamatait, két alapvető axiómát érdemes megismernünk, fejben tartanunk és továbbgondolnunk.
A romák hagyományokra hivatkoznak, a képviselők szerint viszont a gyerekek jogai sérülnek ezekkel a hagyományokkal.
Mivel a focipályán csapatuk nem bírt a Csíkszeredával, a román huligánok elözönlötték a székely falvakat, hogy elégtételt vegyenek – ahol székely vagy magyar lobogó került az útjukba, leszaggatták.
Németország jó részének a klímaőrületből és az LMBTQ-ból is elege van.
Amerikában egyre többen választják az egyházi intézményeket és a magánoktatást, mert már nem bíznak a hagyományos oktatási intézményekben.
Rendhagyó baleset miatt kényszerült elhagyni a pályát.
Folyamatosan terjed az „AI-pszichózis".