Minden gyermek, aki állami gondozásba kerül, egy-egy tragikus sors, de ez nem jelenti azt, hogy reménytelen is – vallja Deák Péter, aki a népi hagyományok segítségével több mint négy évtizede a szolnoki gyermekotthonban élő gyerekek nevelője és életútjuk kísérője.
1960-ban született Jászberényben. Szövő, népi iparművész, a népművészet ifjú mestere, a magyar kultúra lovagja, fejlesztőtanár, mentálhigiénés szakember, drámapedagógus, hagyománykutató. Több mint negyven éve a szolnoki gyermekotthonban élő gyermekek nevelője, fiatalok mentálhigiénés segítője, lelki támogatója, életútjuk kísérője, támasza. Komplex személyiségfejlesztő kézműves-foglalkozások feltételeinek megteremtője, kézműves- és életúttáborok szervezője. Mindennemű tevékenységét a keresztény értékekre alapozva szolgálatként éli meg. Az ökológiai szemlélet elkötelezettje, tanítványait a természettel való szerves kapcsolatra neveli. Nemzetközi ifjúságvédelmi tehetséggondozó program elindítója, a tárgyi és szellemi hagyományok interaktív módszerekkel való átadásának szorgalmazója, ez irányú szakmai programok kidolgozója. Vezsenyben él feleségével, egy fiuk és egy unokájuk van.
Jól emlékszem rájuk, pedig azóta eltelt majdnem huszonöt év. Négyen voltak. Mint egy sorminta, egy fiú, egy lány, egy fiú, egy lány. A legkisebb három, a legnagyobb tizenkettő, a kicsi még nem látott húst, a nagy már profin fosztogatta egy meghajlított dróttal az aluljárók automatáit. Szombaton érkeztek, álltak dacosan a nappaliban, kezükben nagy fekete szemeteszsák, bennük alig megkezdett életek romjai. Én húszéves voltam, a világból nem sokat értettem, azt pláne nem, hogyan nem kell ez a négy gombszemű gyerek senkinek. Néhány év gyerekotthoni munka azonban megtanított sok mindenre. Legfőképpen arra, hogy a dolgok nem mindig ilyen egyszerűek; hogy ítélkezni tényleg csak Istennek van joga; és hogy a múltat megváltoztatni nem, de a jövőt átírni mindig lehet.
Ez utóbbira tette fel az életét Deák Péter népi iparművész, gyermekotthoni nevelőtanár is, aki több mint négy évtizede igyekszik minden rendelkezésére álló eszközzel elhitetni az állami gondoskodásban nevelkedő gyerekekkel, ők is érnek annyit, mint családban felnövő társaik. Ezek az eszközök pedig amilyen egyszerűek, olyan jól működnek. Talán éppen az egyszerűségük miatt, talán mert a gyökerük a múltba vezet:
a kétkezi munka, az alkotás öröme, a természet közelsége önmagában gyógyít.
A gyógyításra, a sokszor elképzelhetetlen fizikai-lelki traumák elsimítására jött létre sok éve az általa vezetett szolnoki gyermekotthon népművészeti alkotóháza is, ahol agyaggal, nemezzel, festékkel, jó szóval, határozott szelídséggel és a rengeteg gyermeki nehézség, kudarc ellenére sem fogyó hittel folyik rendületlenül a sorsátírás kísérlete.
„Mondhatnám, hogy véletlenül kerültem erre a pályára, ha nem tudnám ma már biztosan, hogy nincsenek véletlennek, csak a Teremtő cselez ki minket időnként az esetlegesség látszatával. De az tény, hogy fiatal koromban nem éppen a pedagógusságról ábrándoztam” – emlékezik vissza Deák Péter a kezdetekre. A víz alatti világért volt oda, különösen rajongott a halakért, halbiológus akart lenni. Az egyetemre nem vették fel, ezért előbb másfél évig Szarvason harcolt a haltelepen; vékonydongájú kölyök a hatalmas szlovák parasztgyerekek között, jó kis kiképzés volt az élethez. Majd édesapja az újabb sikertelen felvételi után, megunva a szerinte céltalan útkeresést, szépen hazaparancsolta.
„Kiképeztek rádió- és tévéműszerésznek, jártuk a mesteremmel a környező településeket, én olykor-olykor felkéretőztem a padlásra, erősen vonzottak a letűnt idők tárgyai. Akkoriban főleg a régi textiles eszközök után kutattam, nagyon érdekeltek a régi szőttemények” – mesél Deák Péter az életében először tapasztalt isteni cselről. Ami azért nem teljesen a semmiből jött, hiszen mindenféle családi előzmény nélkül kamaszkora óta vonzódott a népi hagyományokhoz. Szarvason például eljárt az egyik kollégája nagymamájához szőni tanulni, majd megismerte Székely Évát, aki a nomád nemzedék egyik meghatározó tagjaként óriási hatást gyakorolt rá, és Erdélybe, a Felvidékre, a Délvidékre is többször eljutott.
A magyar gazdaságpolitika azokat segíti, akik tesznek a sorsuk jobbra fordulásáért – mondja György László. A gazdasági stratégiákért felelős kormánybiztost a középosztály megerősítését célzó kormányzati szándékról kérdeztük.
Attól tartok, hogy az említett román jogszabály és a hazai múzeumok jogos félelme miatt a székely és az anyaországi múzeumok között kialakult kiváló szakmai kapcsolatok leépülhetnek.
Orbán Viktor miniszterelnök meghirdette Európa legnagyobb adócsökkentési programját. Négy év alatt létrejöhet egy egyedülálló adórendszer, amelynek a középpontjában a családok állnak.
Ha fontosnak tartjuk a hazai szellemi tulajdon védelmét, a jogalkotónak érdemes lenne megfontolnia a sérelemdíj intézményének bevezetését a szellemi tulajdon területére is.
A közölt ábra arra is rámutatott, hogy a világ nagy országaiban ebben az évezredben jelentősen lelassult a lakosság növekedésének üteme.
Ha jól dekódolom Emmanuel Macron nagy beszédét: adjatok pénzt atomra + európai egyesült hitelcsapda, mert pfuj Trump!
„Az azóta is anonimitásba burkolózó profil az ellenzéki vezér legbizalmasabb körének felülete, ez látszik tartalmaiból is” – hívta fel a figyelmet Máthé Zsuzsa, a Szent István Intézet vezetője.
Most sem fogta vissza magát Medvegyev, akinek az éles kirohanásait már többször felkapta a sajtó az elmúlt években.
