„Íme az Úr szolgálóleánya!” – A mai ünnepnap a biológia titkairól éppúgy szól, mint a Megváltóba vetett hitről

„És monda Isten: Legyen világ(osság)! És lőn világ(osság)”
„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az Ő dicsőségét.”

*

„Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.” Talán a világ legtöbbet idézett, legtöbbször ismételt mondata, amivel Gábriel arkangyal köszöntötte Názáretben József fiatal jegyesét, Máriát.

azt a szerepet, amellyel a nők a teremtésben alkotótársaivá válhatnak Istennek.

Mária kultuszából is látszik, mennyire igaztalan és abszurd az a vád a katolikus egyházzal szemben, hogy a nőket valamiképpen másodrendűvé minősítené. Holott nagyobb hatalmat, lehetőséget és felelősséget kaptak, mint a férfiak.

Jézus fogantatásának, illetve születése hírüladásának ünnepét március 25-én tartják a katolikusok.

Onnan ered, hogy a fák oltását ezekben a napokban szokták végezni a gazdák. De nyilvánvaló a párhuzam a természet újjáéledése, a növények beporzása és az új élet megfoganása között. Amiképpen méhnek nevezzük azt a szervet, amelyben a megtermékenyítés nyomán az élet csírája fejlődni kezd, ugyancsak méhnek hívjuk azt az apró rovart, amelyik közvetítőként vesz részt ugyanennél a funkciónál a növényvilágban. 

Már a VII. század óta tudomásunk van arról, hogy Jézus fogantatásáról megemlékeztek. Keleten a legrégibb idők óta az egyik legnagyobb ünnep, Rómában I. Sergius pápa honosította meg Annuntiatio Domini (az Úr hírüladása) néven.

A történelem mély kútjába merítve is azt találjuk, hogy zigótáról, DNS-ről még mit sem tudó őseink nemcsak a születést (karácsony), hanem az ezt kilenc hónappal megelőző fogantatást (is) az élet kezdetének tekintették. Jézus útja nem a betlehemi jászolból indul, mint ahogy nekünk sem a kórházi szülőszobáról, hiába ezt tekintjük születésnapunknak. Az Úr megtestesülésekor természetesen ez egy kicsit rendhagyóan történik, hiszen a fogantatás itt maga az üzenet. 

Március 25-én, ahogy karácsonykor is, a hitvallás „...megtestesült a Szentlélek erejéből, Szűz Máriától, és emberré lett...” szavaira térdet hajtunk, ezzel egymás mellé helyezve e két fontos pillanatot. 

Jakab ősevangéliumából következett egy olyan elgondolás, hogy a világ teremtése, Krisztus fogantatása és kereszthalála ugyanazon a napon, március 25-én történt.

Ezt mutatja be a VII. századból származó miseszövegnek a fő könyörgése: „Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent kegyelmedet, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az Ő kínszenvedése és keresztje által a feltámadás dicsőségébe vitessünk. A II. Vatikáni Zsinat után megújított liturgiában ez a könyörgés advent negyedik vasárnapjára került át, azt megelőzően pedig március 25-e áldozás utáni könyörgéseként szerepelt.”

Teremtés és pusztulás, születés és halál egymást feltételezik. Amiképpen a magyar nyelvben az anyai ölből származik az élet, ami szükségképpen magában hordozza az eljövendő halált is, tehát meg is öl valakit.

Nem véletlen, hogy mindez a művészeket mindig is nagyon foglalkoztatta. Talán a születés és a keresztrefeszítés mellett a legdivatosabb téma; Donatello kőből faragott kompozíciója, templomok megannyi freskója, oltárképe, a legkülönbözőbb stílusokban és korokban készült festmények Fra Angelicótól Leonardón és El Grecón át Botticelliig és Molnár C. Pálig mutatják be a nem túl mozgalmas, de filozófiailag-teológiailag a másik kettővel egyenértékű jelenetet.

az az asszony, aki ezen a napon érintkezik a férjével, biztosan áldott állapotba kerül. A göcseji archaikus néphit szerint amelyik fát ezen a napon oltják be, azt nem szabad letörni vagy levágni, mert vér folyik ki belőle.

De leginkább mégis az isteni akarat elfogadásáról. Ami ellen mindenféle izmusokra és önérdekekre hivatkozva próbál lázadni a modern ember, noha a levegővételtől a napsütésig, az apróbb örömöktől a szeretet kiáradásáig, a gondolataink nagyszerűségétől a világ működése megértésének képességéig mindent neki köszönhetünk. És ha Ő másképp akarja, az ellen értelmetlen lázadni, mert nem vagyunk egy súlycsoportban.

„Legyen meg a Te akaratod!”, imádkozzuk naponta, amiképpen több mint kétezer éve egy galileai kisvárosban egy Mária nevű fiatal leány azt merte és tudta mondani, döntve nemcsak saját, de az egész emberiség sorsáról:

***

(Nyitókép: R.J. – Fra Angelico Angyali üdvözlet c. képének felhasználásával)