Ha ennek a rövid és szerény munkának olvasása közben csak egy kis buzgalmat is elértünk az édességes Jézus iránt, akkor őt dicsérjük, magasztaljuk és áldjuk – minden áldás szerzőjét, kútfejét és kezdetét.
1. Miután lelkünket a bűnbánat fürdőjében megtisztítottuk, érzelmeinket pedig a szeretet zsarátnokával lángra lobbantottuk és felhangoltuk, mindenekelőtt tiszta szemlélődésben és áhítatos elmélkedésben gondolkozzunk azon,
miképp is kellene az Isten áldott Fiát, Jézus Krisztust szívünkben lelkileg fogannunk?
Amikor lelkünk, akár a mennyei jutalom reményében, akár az örök büntetéstől való félelmében, avagy a siralom völgyében való huzamosabb tartózkodástól indíttatva és ösztökélve új sugallatokat nyer, szent érzelmektől lángol, mennyei dolgok szemléletében foglalatoskodik, majd régebbi hibáit és korábbi vágyait megveti és lenézi, s a világosság Atyja révén, akitől minden jó adomány és tökéletes ajándék származik, lelkileg a kegyelem Lelkének erejéből jobb életre határozza el magát, s így megtermékenyül, – mi egyéb történik vele, mint az, hogy a Magasságbeli erejének hozzájárulásával és a mennyi nyugalom megárnyékolása folytán testi vágyaink csökkennek, lelki szemeink pedig hozzáerősödnek és segítséget nyernek a látáshoz, –
és így a mennyei Atya bizonyos maggal teherbe ejti s megtermékenyíti.
Ez után a szent fogantatás után lelkünk arca elhalványodik az igazi alázatosságtól, valahányszor világi társaságban kell résztvennie. S miután a világi dolgokat teljesen megvetettük és elhagytuk, megcsömörlöttünk az ételtől és az italtól, a különféle jótettekre irányuló elhatározásokból és jószándékból fakadó kívánságok egyike a másikat követi. Néha meg csaknem gyengélkedünk és annyira megvetjük a magunk akaratát. Szomorúan és nyugtalanul járunk-kelünk, valahányszor régi bűneinkre, az eltékozolt időre, e világban világiasan élő emberek társaságára és a velük való társalkodásra gondolunk.
Lassan nehéz és fárasztó kezd lenni, ami kívülvaló s odakünn látható.
Hiszen látjuk, hogy nem tetszik Annak, akit bensőnkben fogantunk és megtapasztaltunk.
2. Ó, boldog fogantatás, amelyet a világ ekkora megvetésé, és a mennyei tettek és istenes elfoglaltságok iránt ily nagy vágyódás követ. S bár édeskeveset ízlelt még lelkünk, máris panasszal telve csömörlött meg testünk.
Lelkünk a hegyekbe vonuló Szűz Máriával felemelkedni készül, úgy ráunt ily fogantatás után a földiekre, s kívánkozik a mennyiek és örökkévalók után.
Fut azoktól, akik a földieket élvezik, s azok közé vágyik, akik égiek után kívánkoznak. Erzsébetet szolgálja, vagyis azokat, akiket isteni bölcsesség világosít meg, s az isteni kegyelem és szeretet gyújt mindjobban lángra.
Jól jegyezzük meg tehát, igen nagy szükségünk van rá:
mennél jobban elvonulunk a világtól, annál közvetlenebb barátságba és meghittebb kapcsolatba kerülünk jó emberekkel.
Mennél kevésbé ízlik a rosszak társasága, annál édesebben telíti és gyullasztja érzelmeinket a jó és lelki emberek tisztességes környezete. Nagy Szent Gergely mondja ui.: ,,Aki szent férfiúhoz ragaszkodik, őt látva, beszédmódjától, példás viselkedésétől az igazság szeretetére serken, kerüli a bűn sötétségét, az isteni fény szerelmére gyullad''. Szent Izidor pedig: ,,Csatlakozzál a jók társaságához. Könnyen megesik, hogy társaságukban erényüknek is társa leszel''. Már ezekből is gondolhatjuk, mily tiszta, szent és ájtatos volt a szentek beszédje, istenes és üdvös a tanácsa, csodás az életszentsége, egymás iránt kölcsönös a jócselekedete, – amíg szóval s jópéldával serkentették egymást a jobbra.
3. Te is így tégy, jó lélek, ha úgy érzed, hogy a mennyei élet új vágyát fogantad a Szentlélektől.
Kerüld a rossz társaságot, menj fel Máriával, kérd a lelki emberek tanácsát,
igyekezz követni a tökéletesek nyomdokait, tartsd szemed előtt a jók szavait, tetteit és példáját. Kerüld a romlott emberek mérges tanácsát, mert csak felforgatni igyekeznek, gáncsolni vágynak, nem szűnnek tépázni a Szentlélek támasztotta új vágyakat, s gyakran a jámborság színe alatt öntik belénk a közönyösség mérgét, mondván: igen nagy dologba kezdesz, nagyon kemény az elhatározásod, elviselhetetlen a cselekedeted, nem bírod erővel, természet adta erényeid hiányzanak hozzá,
megzavarodik a fejed, elromlik a szemed, különféle betegsége vesznek elő: tüdőbaj, agylágyulás, kövek, szélütés, vakság, érzékeid eltompulása, elméd elborulása, minden erőd összeomlása.
Mindez hatalmába vesz, ha el nem állsz vállalkozásodtól, s nem ügyelsz jobban testi kényelmedre. Nem illik állásodhoz az efféle. Csökken a becsületed s a tisztelet irántad. Látod, máris az önfegyelmezés mesterévé és a test orvosává szegődött az, aki jómaga sem erkölcseit megőrizni, sem a saját lelki betegségeit meggyógyítani nem tudta. Hej, hej, – mennyi, s mily nagy embereket gáncsolt már el a világiak gonosz tanácsa,
s hogy kioltotta belőlük a Szentlélektől fogant Isten Fiát.
Ez a nyomorúságos ital s halálos ördögi csábítás, amely oly sokakban megakadályozta ezt a lelki fogantatást, s legtöbbjükben a jófeltételekben kialakult, vagy az erős fogadásban már tetté is vált fogamzást megölte és kioltotta.
4. Viszont mások jónak és vallásosaknak látszanak, s talán valóban is azok, azonban – ne vegyék rossz néven – nem értik, hogy még nem rövidült meg az Úr keze, hogy meg ne tudjon szabadítani, s nem látják, hogy nem kisebbedetett meg a Magasságbeli kegyessége annyira, hogy segíteni ne akarna és ne bírna. Megvan bennük a buzgólkodás Istenért, de ez nem olyan, minőt az ismeret kíván.
Látták mások férfias cselekedeteit, s annak idején ők is jónak és szentnek tartották, csak nem volt bátorságuk nekikezdeni.
Most a testi gyengeség iránt való megértés, vagy éppen a természet gyengeségétől való félelem címén tartanak vissza a tökéletesség gyakorlásától. Nem tanácsolnak olyat, ami az élet átlagos színvonalát meghaladja, lerontják az isteni sugallat szent tanácsait. Mennél nagyobb tekintélyekre hivatkoznak tanácsaikban, annál veszedelmesebbek.
5. Az ősi ellenség leleményes ravaszságával vetik ellenünk: Ha ilyeneket cselekszel, kétségtelenül szent és jó szerzetesnek, jámbor embernek tekintenek. S minthogy nincs meg benned mindaz, amit mások vélnek rólad, a nagy, súlyos és borzalmas bűneidet ismerő legfőbb Bíró szemében felelned kell, elveszted cselekedeteid érdemét, s színleléssel, képmutatással vádol az Úr.
Az efféle gyakorlatok azoknak valók, akik semmi rosszat sem cselekedtek, akik szentül és ártatlanul éltek, Istenért mindenüket elhagyták, s teljes életükben tökéletesen Istenhez csatlakoztak.
6. Azonban ezeket is kerüld, kedves és ájtatos lélek! A hegyre emelkedjél Máriával. Szent Pál sem élt bűnök nélkül, nem mindig szolgált Istennek, s mégis a harmadik égig ragadtatott, és Istent színről-színre látta és szemlélte. Mária Magdolna tetőtől-talpig gőg, nagyratörés, világi hiúságok rabja, testi vágyak prédája, s nem telik bele sok idő, az Úr Jézus lábánál ül a szent apostolok között, s figyelemmel hallgatja a tökéletesség szent tudományát, rövidesen mindenkinél előbb méltó látni az Urat, s ő állította állhatatosan a többieknek az igazság igéit. Isten nem válogatja az emberek személyét, nem tekinti a nemes származást, nem az időtartamot, nem a sok cselekedetet, hanem az áhítatos lélek lángolóbb buzgalmát és nagyobb szeretetét.
Nem azt számítja, milyen voltál eddig, hanem azt, milyen kezdesz lenni mostantól fogva. Az ilyen tanácsokat tehát vesd el mindenestől.
A tudatlanság talán menti őket, helyeslésre azonban nem számíthatnak.
7. Ha tehát nem üdvözülhetsz ártatlanságban, törekedj rá legalább bűnbánatban. Ha nem lehetsz Katalin vagy Cecília, ne restelj Mária Magdolna, vagy Egyiptomi Mária lenni. Ha úgy érzed, hogy szent elhatározásodban megfogant az Isten édességes Fia, kerüld a felsorolt halálos mérgeket, és siess, kívánd s áhítsd a szülőasszonyhoz hasonlóan a szülést is szerencsésen megérni.
1. Másodszor fontold meg, hogy az Isten lelkileg már fogantatott áldott Fia miként születik meg szívünkben? Akkor születik meg, amikor az okos tanács, a jól megfontolt vállalkozás, az isteni támogatás segítségül hívása után a szent elhatározás megvalósul.
Amikor a lélek elkezdi tetté váltani elgondolásait, amelyeknek megvalósításától irtózott eddig, nehogy gyengeséget lássanak eljárásában.
Ennek a szent születésnek örülnek az angyalok, Istent dicsőítik, s békét hirdetnek, mert ami szívünkben előbb megfogant, most jótetté vált, s megújult a belső ember békéje. Nem jól őrizzük az isteni békét lelkünk birodalmában, ha a test a lélek ellen, a lélek a test ellen lázad; ha a lélek a magányt, a test pedig a társaságot áhítja; ha a lelket Krisztus, a testet pedig a világ gyönyörködteti; ha a lélek az Istenben való szemlélődés nyugalmát keresi, a test pedig a világi méltóságokat.
Ellenkezőleg, akkor újul meg belső békénk s örömünk, ha a test gátolta jótett valóra válik.
Ó mily boldog születés, amelyben az angyaloknak és az embereknek ily nagy a vigassága! Ó mily édes és gyönyörűséges lenne a természet szerint cselekedni, ha tudatlanságunk megengedné. De ha tudatlanságunk meggyógyulna, maga a természet nevethetné ki önönmagát! Megtapasztalnánk, mily igaza van az evangéliumi mondásnak: Vegyétek magatokra az én igámat és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatosszívű; és nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.
2. Azonban itt jegyezd meg, jó lélek, ha ez a születés valóban gyönyörködtet, Mária szerepét kell vállalnod.
Mária ugyanis keserű tengert, világítót és úrnőt jelent.
Légy tehát keserű tengere a könnyes bűntudatnak, hogy keservesen bánjad elkövetett bűneidet, sajnálkozzál az elmulasztott jótettek miatt, s korhold magad szüntelen az elhanyagolt és elvesztett időért. Világíts a tisztességes társalgás, az erényes cselekvés és a jóra való tudatos serkentés révén. Harmadszor, légy érzékeid, testi vágyaid, s minden tetted úrnője, hogy minden cselekedeted az ész helyes ítélete szerint végezhesd, mindenben üdvösségedet, felebarátod épülését, Isten magasztalását és dicsőségét kívánd és keresd.
3. Ez az a boldog ,,Mária'',
aki sajnálja és siratja elkövetett bűneit, erényekben ékeskedik s tündöklik, testi vágyain uralkodik.
Ettől a ,,Máriától'' méltóztatik Jézus Krisztusnak örömmel, fájdalom és munka nélkül lelkileg megszületnie. Ez után a boldog születés után megtudja és megízleli, mily édes az Úr! Valóban édes, amikor szent elmélkedések táplálják, áhítatos és meleg könnyforrásokban fürdetik, vágyak szent pólyába takarják, szent szeretet ölelésében hordozzák, az áhítat forró érzelmeiben csókolják és a lélek bensőséges ölére fektetik. Így születik meg a Gyermek lelkileg.
1. Harmadszor, vegyük fontolóra, hogyan nevezzük ezt a lelkileg megszületett, áldott Kisdedet? S úgy gondolom, nem is lehet találóbb névvel illetnünk a Jézus névnél. Írva van ui.: És hivaték az ő neve Jézusnak.
Ez a legszentebb név. Próféták jövendölték, angyal hirdette, apostolok prédikálták, mindenszentek óhajtották.
Ó, erős, kegyes, örvendetes, gyönyörűséges, dicsőséges Név! Erős, mert ellenségeit legyőzi, erőinket helyrehozza, elménket megújítja. Kegyes, mert hitünk alapja, reménységünk erőssége, szeretetünk növekedése, az igazságosság betetőzése. Örvendetes, mert ,,szívünk ujjongása, fülünk dallama, ajkunk méze'', elménk fényessége.
Gyönyörűséges, mert ,,elménket táplálja, ajkunkat enyhíti, a meghívottakat felkeni'', felüdíti az írást, tartalmat ád az olvasmánynak.
Valóban dicsőséges Név, amely a vakoknak látást, sántáknak járást,[33] süketeknek hallást, némáknak szólást, halottaknak életet ád. Áldott Név, amely ekkora erőt fejt ki! Ó, lelkem, akár írsz, akár olvasol, akár tanítasz, vagy bármit is cselekszel, semminek se legyen ízé, semmiben se teljék kedved, ha Jézus nincs benne! Nevezd hát a szívedben lelkileg született Kisdedet Jézusnak, vagyis üdvözítőnek ez élet lakában és nyomorúságában.
Szabadítson meg a világ ostromló hívságától, a zavaró gonosz lélek hamisságától és a test sanyarú gyarlóságától.
2. Kiáltsd, jó lélek, az élet ennyi csapása között: Ó, Jézus, világ megváltója, szabadíts meg minket, aki kereszteddel és véreddel megváltottál bennünket. Segíts, Urunk, Istenünk. Szabadíts meg, kérlek, édességes üdvözítő Jézusom! Erősítsd a gyengét, vigasztald a siránkozót, segítsd a törékenyt, szilárdítsd meg az állhatatlant.
3. Ó, mekkora édességet érezhetett ennek az áldott Névnek az adása után maga a természet szerinti anya, és az igazi lelki anya, a Boldogságos Szűz Mária, amikor hallotta, hogy ördögöket űznek ki, csodákat mívelnek, vakokat világosítanak meg, betegeket gyógyítanak, halottakat támasztanak ennek a Névnek az erejében! Ugyanígy méltán örvendezhetsz és ujjonghatsz, én lelkem, Jézus lelki anyja, amikor hallod magad, és hallják mások is, hogy áldott Fiad, Jézus ördögöket űz a bűnbocsánatban, vakokat világosít meg az igaz tudomány belénk-öntésével, halottakat támaszt fel a kegyelem adományozásával, betegeket gyógyít, sántákat járókká tesz, inaszakadtakat és inahúzódottakat kiegyenesít abban a lelki erősítésben, amely erősekké és bátrakká teszi a kegyelem révén mindazokat, akik eddig gyengék és betegek voltak a bűnben.
Ó, boldog Név, amely ekkora erőt és hatékonyságot méltó magába rejteni!
1. Kezdjük a negyedik ünnepet, a napkeleti bölcsek imádását. Miután lelkünk ezt a legédesebb Gyermeket a kegyelemben lelkileg foganta, szülte és elnevezte,
három király, vagyis a lélek három képessége a sokféleképp kinyilatkoztatott Gyermeket a királyi városban, vagyis az egész világegyetemben véli megkeresni.
A három képességet joggal nevezhetjük királyoknak, hisz a testnél előbbvalók, érzékeinken uralkodnak, s amint illik, egyedül az isteni tudományokban foglalatoskodnak. Elmélkedéseikben kutatják, érzelmeikben keresik, jámbor gondolataik közepette kérdezgetik: Hol vagyon, aki született? Láttuk csillagát napkeleten.
Láttuk fénylő csillagát áhítatos lelkünkben,
láttuk sugárzó fényességét lelkünk bensejében, hallottuk legédesebb szavát, ízleltük legerősebb édességét, éreztük legáthatóbb illatát, tapasztaltuk gyönyörűséges ölelését. Válaszolj hát, Heródes! Mutasd meg a szeretett és kívánva kívánt Gyermeket! Utána vágyódunk, őt keressük!
2. ,,Ó édességes, ó szeretetreméltó, örök Gyermek, ősidőktől várt Kisded, mikor látunk meg téged, mikor találunk Reád, mikor jelenünk meg színed előtt? Nélküled csömör az örömünk, Veled az öröm is, a sírás is gyönyörűség. Kellemetlen minden, ami ellened van, -- tetszésed megnyerése olthatatlan vágyunk. Ó, ha oly édes veled sírni, mennyivel édesebb lehet neked örvendeni?!'' Hol vagy tehát, akit keresünk? Hol vagy, akit mindenben és mindenekfölött kívánunk? Hol vagy, aki születtél, a zsidók királya? A jámborok törvénye; a vakok világosság, a szerencsétlenek vezére, a halandók élte, az örökké élőknek örök üdvössége!?
3. A megfelelő felelet rá: Juda Betlehemében.
Betlehem kenyérházat, Juda pedig bűnvallót jelent.
Akkor találjuk meg ugyanis Krisztust, ha bűneink megvallása után a mennyei élet kenyerét, vagyis az evangéliumi tanítást meghallgatjuk, újra és újra átelmélkedjük, és áhítatos lélekkel megtartjuk, hogy így cselekedettel is betetőzzük és másokat is teljesítésükre buzdítsunk. Akkor találjuk meg Jézust, anyjával, Máriával, ha könnyes töredelem, eredményes szentgyónás után a mennyei szemlélődés és vigasztalás édességét örömkönnyek közepette megízleljük. Ha imádságunk, amely csaknem kétségbeesve talált, örvendezve és a bűnbocsánat reményében végződik. Ó, boldog Szűz Mária, aki Jézust fogantad, szülted, s akivel oly édesen és örvendezve találunk Jézusra!
4. De ti is, királyok,
vagyis lelkünk természeti képességei, a földi királyokkal együtt azon legyetek, hogy imádjátok őt, s adományokat ajánljatok fel Neki!
Imádjátok tisztelettel, mert teremtőnk, megváltónk és jutalmazónk. Teremtő a természeti élet megalkotásában, megváltó a lelki élet megújításában, jutalmazó az örök élet adományozásában. Ó, ti királyok, imádjátok tisztelettel, mert a leghatalmasabb király! Imádjátok illőkép, mert a legbölcsebb mester! Imádjátok örömmel, mert a legbőkezűbb fejedelem! Ne érjétek be az imádással, hanem kísérje imádástokat az ajándékok átadása. Ajánljátok fel neki – mondom – az égő szeretet aranyát, az ájtatos szemlélődés tömjénét és a keserű bűnbánat mirrháját. A szeretet aranyát a kapott javakért, az áhítat tömjénjét az előkészített mennyei örömökért, a töredelem mirrháját elkövetett bűneinkért.
Az aranyat Istenségének, a tömjént emberi lelke szentségének, a mirrhát teste szenvedékenységének.
Így keressétek, imádjátok és ajándékozzátok meg Uratokat, Jézus Krisztust.
1. Végül gondold meg, jó és hűséges lélek, hogy az isteni ígéretek beteljesítésére született, a mennyei édességek ízleléséről elnevezett, a lelki adományok felajánlásával keresett és meglelt, imádott és megtisztelt Gyermeket miképp mutassuk be a templomban, s ajánljuk fel jámbor, alázatos és köteles hálaadáskép az Úrnak? Miután tehát a boldog ,,Mária'', Jézus lelki anyja az áldott Fiú fogantatása által megtisztult a bűnbánatban, születése által megerősödött a kegyelemben, áldott névadása révén megvigasztalódott bensejében, s végre is az imádásban a királyokhoz hasonlóan isteni úton nyert útbaigazítást, – nem marad más hátra, mint hogy a mennyei Jeruzsálembe, az Istenség templomába vigyék, s ott bemutassák Istent, az Isten és a Szent Szűz Fiát.
2. Menj fel tehát, lelki ,,Mária'', nem a hegyi városba, hanem a mennyei Jeruzsálem hajlékába, a legmagasabb város palotájába.
Ott, az örök Szentháromság és osztatlan Egység trónja előtt hajts alázattal térdet, s az Atya, Fiú és Szentlélek dicsérete, magasztalása és áldása közepette mutasd be az Atya Istennek a ,,te Fiadat.''
Ujjongva dicsérd az Atya Istent, akinek ihletésére jó elhatározásaidat fogantad! Magasztald dicsérettel a Fiú Istent, akinek hatására a megfogant elhatározást tetté váltottad! Áldd és szentnek zengjed a Szentlélek Úristent azért, mert vigasztalása a jónak gyakorlásában mindeddig megtartott!
3. Áldd az Atya Istent, lelkem, minden adományában és javaidban,mert ő az,aki téged a világból titkos sugallattal kivezetett, mondván: Térj vissza, Sulamitis! – amely hívásnak az értelmét már kifejtettem a Beszélgetek a lelkemmel (Soliloquium) c. mű második fejezetében. A Fiú Istent minden szentjeiben magasztald.
Ő szabadított meg titkos sugallatával a gonosz lélek szolgaságából, mondván: Vedd fel keresztedet! A gonosz lélek igáját pedig vesd el! Az ő igája mérhetetlenül keserű, az én igám ki kimondhatatlanul édes.
Az ő igája nyomán örök kín és gyötrelem jár, az én igámnak mézédes a gyümölcse, s kényelmes nyugalmat ád. Az ő igája néha édességet nyújt, de hamisat s pillanatnyit, az én igám igaz s üdvös örömre hangol. Ő ideig-óráig emeli fel szolgáit, hogy aztán örökre megalázza, aki azonban engem tisztel, annak kis időre megaláztatásban van része, hogy aztán örökre uralkodjék és megdicsőüljön. Ez az a tanítás, amelyre az Isten Fia részben maga, részben szent tudósai és barátai révén oktatott, s amely a gonoszlélek hamis csábításától, a test és a világ hízelgő csalárdságától megszabadított. Áldjad s szentnek zengjed, lelkem, a Szentlélek Úristent mindenkor, aki téged mézzel folyó vigasztalásával megerősített, mondván: Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradoztok és terhelve vagytok, és én megenyhítelek titeket.
Ó, puha és elkényeztetett, gyarló és beteg, a világi gyönyöröktől megszédült, e világ örömeitől – mint a sertés a borseprűtől – megrészegedett lelkem,
hogyan tudtál volna az ősi ellenség ily, s ekkora hálói közepette, ennyi hamis tanácsa, oly változatos akadályai, számtalan barátod, rokonod, s egyéb hozzádtartozód lebeszélései és sebző nyílai ellenére a jóban megmaradni, a bűnök annyi kötelékétől körülvéve a jóban haladni, – ha a Szentlélek Úristen kegyelme irgalmasan nem segít, s gyakran nem vigasztal s édesdeden nem üdít?!
Őreá építsd hát minden tetted, magadnak pedig semmit se tulajdoníts!
4. Mondd lelked tiszta és szent szándékával: Minden cselekedetemet te viszed végbe, Uram!
Színed előtt semmi vagyok, és semmit se tehetek. A te adományod, hogy élek, nélküled semmire se vagyok képes.
Irgalmasságnak kegyelmes Istene, neked ajánlom mindazt, ami a tied. Neked ajánlom magam, méltatlant, s alázattal beismerem, hogy hálátlan voltam minden nekem juttatott jótéteményedért. Dicséret, dicsőség, hálaadás neked, Szentséges Atyám, örök fölség, aki végtelen hatalmaddal a semmiből teremtettél! Áldalak, dicsőítelek, hálát adok neked, szentséges Fiú Isten, az Atya világossága, aki engem örök bölcsességeddel a haláltól megmentettél! Áldalak, szentnek magasztallak, imádlak, ó, Szentlélek Isten, aki engem a te áldott gyengédségeddel és kegyességeddel a bűnből a kegyelemre, a világból a szerzetesi életre, a száműzetésből a hazába, a munkából a nyugalomra, a szomorúságból az örömteli és gyönyörűséges boldog élvezés édességére hívtál.
Amit adjon meg nekünk Jézus Krisztus,
Szűz Mária Fia, aki az Atyával és a Szentlélekkel egyetemben él és uralkodik mindörökön örökké. Amen.”
***
Bagnoregiói Bonaventura vagy katolikus teljes nevén Szent Giovanni Fidanza Bonaventura (Bagnorea, 1221 – Lyon, 1274. július 16.) skolasztikus teológus, filozófus, a minorita rend (a ferencesek) fő elöljárója, Albano Laziale érseke, bíboros. Viterbo közelében született, a középkorban Bagnoreának nevezett Bagnoregióban, innen származik mellékneve. A keresztségben a Giovanni (János) nevet kapta. Szüleiről csak annyit tudunk, hogy nevük Giovanni di Fidanza és Maria Ritella volt. Nem tisztázott, hogyan kapta a Bonaventura nevet. Egy 15. századi legenda szerint a halálos beteg gyermeket Assisi Szent Ferenchez vitték, aki ezekkel a szavakkal gyógyította meg: „O buona ventura!” („Ó, jószerencse!”) Aquinói Szent Tamás kortársa, ideológiai ellenfele. Szerinte az ember az érzéki dolgokat absztrakció révén önmaga, és Isten ismeretét pedig intuíció útján szerezheti meg. Hippói Szent Ágoston hatására nála a hit és a tudás, teológia és filozófia összemosódnak egymással; sőt a filozófia szerepe egészen megszűnik: a hit fényének kell bevilágítania a tudás egész területét. Ellentétben Aquinói Szent Tamással, elfogadta a Canterburyi Szent Anzelm által felállított ontológiai istenérv érvényét. Filozófiai-teológiai tételek közé foglalt esztétikájának legfontosabb eleme a fénymisztika, mely szerint minden szépség a fényből árad ki; a fény pedig az egyetlen szubsztancia (ősanyag), amely mint testben létező képes önmagát sokszorosítani, tehát isteni attribútummal rendelkezik. Rendszere a ferences renden belül rövid időre általánosan elfogadott és képviselt irányzat lett, mígnem a 14. században kiszorította John Duns Scotus irányzata, a skotizmus. Képzőművészeti ábrázolásokon attribútumai a bíborosi kalap, minoriták csuhája, ill. könyv vagy feszület.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Alasdair MacIntyre szerint kontinensünk jövője a benedeki örökség mélyén rejlik: „Nem Godot-ra várunk, hanem egy új – a történelmitől kétségtelenül nagyon eltérő – Szent Benedekre.” Czopf Áron esszéje.
Ezt is ajánljuk a témában
Sokak számára talán idegenül hangzik a kifejezés: „Jézus Szíve”. Jézus kezét vagy szemét miért nem ünnepeljük? Az ünnep lényegéről, aktualitásáról Tornya Erika Sacré Coeur nővért kérdeztük.
(Nyitókép: R.J. / Mandiner – Vittorio Crivelli: Szent Bonaventura a Megváltás Fájával c. képe részletének felhasználásával)
Ezt is ajánljuk a témában
A Szent Ferenc Kisnővérei közösség tagjai néhány évtizede a legkilátástalanabb helyzetben élők mellé szegődtek, s azóta minden csillogó koromfekete szempárból maga Krisztus néz vissza rájuk. A Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Arlón jártunk.
Miért ünnepelnek a katolikusok egy barbár kivégzőeszközt? Végül is... a kérdés jogos: tényleg, miért állítjuk középpontba azt a fát, amelyen az Emberfia kínhalált szenvedett? Ádám Rebeka Nóra írása.
Túlságosan könnyű megülni a langyos vízben, és elhinni, hogy sosem jöhet olyan új medencemester, aki lassan felforralja a vizet. Pedig jöhet, és látjuk, hogy itt van a kapuban. Giró-Szász Áron írása.
Hogyan indult el Bódi Mária Magdolna boldoggá avatási ügye? Miként zajlik egy ilyen a döntés a Vatikánban? Kik a vértanúk, a boldogok, a szentek? Kovács Gergely okleveles posztulátort kérdeztük.
Az Ars et Viriditas egyszerre 1) értékközpontú és alkotó szemléletű életrend, munkaéthosz; 2) az emberi tevékenységek minőségi színvonalán nyugvó ökológiai alternatíva; 3) közösségi hálózat.
A valóságtól teljesen elrugaszkodott „elemzés” látott napvilágot.
Ilyen pedigrével valóságos „merjünk kicsik lenni”-hozzáállásnak hat, ha magunkra nézve a kultúrkereszténységet tekintjük az elérhető maximumnak. Francesca Rivafinoli írása.
A Fidesz kommunikációs igazgatója, Menczer Tamás a Telex kérdéseire válaszolt.
A férfi állítólag azért esett el, mert a kórház egyik lépcsőfoka beszakadt a súlya alatt.
