Játssz bizalommal!

Túl azon a kérdésen, van-e szükség ma még egyáltalán arra, hogy bármilyen értelemben női kvótáról beszéljünk, a Ludwig Múzeum tárlata mégiscsak megsejtet valamit abból az útból, amelynek a végállomásaként lassan talán tényleg eljutunk oda, hogy mondjuk egy művészi teljesítmény megítélését ne befolyásolja az alkotó neme. Ami nem azt jelenti, hogy ne lehetnének adott esetben jellemző témák, hiszen természetes, hogy például hangsúlyosan a test vagy az anyaság-apaság témaköréhez máshogy közelítenek a nők és a férfiak. A Ludwig most a második etapban igyekszik valahogy körbejárni mindezt, kizárólag a saját anyagából válogatva. A január közepén bezárt első rész kifejezetten a női testre, a női szerepekre, a nőkkel szembeni társadalmi elvárásokra koncentrált, olyan ismert munkákat is újból középpontba állítva, mint Nagy Kriszta Kortárs festőművész vagyok című alkotása vagy Katarzyna Kozyra egy budapesti fürdőben a kilencvenes években készített, Női fürdő című videóinstallációja.