A nyilas vezetőt háborús bűntetteiért 1946. március 1-jén ítélte halálra a Jankó Péter által vezetett népbíróság.
Szálasi Ferencet az amerikaiak 1945. október 3-án adták ki Magyarországnak, a népügyészség pedig rohamtempóban, néhány hónap alatt állította össze a vádiratot. 1946 februárjában a Zeneakadémia fagyos nagytermében kezdődött meg Szálasi és néhány politikustársa, Vajna Gábor, Szőllősi Jenő, Csia Sándor, Gera József, Kemény Gábor, Beregfy Károly népbírósági pere.
Senki nem vitatja ma a Szálasival szembeni népbírósági per helyes és fontos mivoltát, a halálos ítélet jogosságát,
de ez nem jelenti azt, hogy nem csúszhattak a perbe bizonyos hibák, pontatlanságok. A per anyagát ma a Budapest Főváros Levéltárában lehet elolvasni, a mellékletekkel, bizonyítékokkal együtt több mint hatezer oldalon.
Az eljáró népügyész, a volt munkaszolgálatos Frank László kevés időt kapott a felkészülésre, és a vádiratban több adatot elrontott, például egyes nyilas kormánytisztviselők pontos beosztását, az áldozatok számát. Vádbeszédét politikai alapokra építette:
azt kívánta bebizonyítani, hogy egyenes vonal húzható a Horthy-rendszer 1919-es kezdetei és a nyilas diktatúra végnapjai között.
Nem zavartatta magát annak kapcsán, hogy a nyilas párt egészen a puccsig ellenzéki párt volt, hogy Horthy belső elhárítása végig árgus szemekkel figyelte meg és bomlasztotta, és hogy eszmerendszerében a nyilas párt gazdaságilag határozottan baloldali, (nemzeti)szocialista volt, világnézete számos ponton közelebb állt Frankéhoz, mint Horthyéhoz. A Dachauban elhunyt vitéz baráthi Huszár Aladár írta, hogy úgy tudta:
Szálasi vitatkozott a szociáldemokrata párt képviselőivel, és kisült, hogy az „őrnagy úr” jobban tudja Marxot, mint ők.
Szálasi Ferenc semmifajta belátást, megbánást nem tanúsított pere során. A nehéz kérdések elől kitért, igazához ragaszkodott, hungarizmusának tételeit bizonygatta, és úgy vélte, ő semmiben nem tévedett, vagy ha bármiben tévedett, akkor megvezették. Börtönnaplója, amely ma már kritikai kiadásban is olvasható, még hajmeresztőbb olvasmány. (A peranyagban mindig az eredetihez kell nyúlni; a szocializmus végnapjaiban, 1988-ban kiadott válogatás számos fontos részletet kihagy, érthetetlen módon egyes részeket összefoglalva, átírva közöl.)
A kényszerképzetekben szenvedő volt diktátor népbíróság elé akarta állíttatni börtönőreit, mert azok fütyülnek az ajtaja előtt;
máshol pedig szomorúan nyugtázta, hogy Péter Gábor úgy véli, már nem lehet belőle újra miniszterelnök, mert egyszer már „elrontotta”. Egy helyütt kifejtette, hogy ha elmagyarázhatná világnézetét Sztálinnak, biztosan megértené őt. Számos pszichológusi szakvélemény született Szálasiról, megoszlanak a vélemények arról, hogy elmebeteg volt-e.
Több esetben Jézushoz hasonlította magát, de a messiáskomplexus nem számít elmebajnak.
Azt még a szakmán kívüli szemlélő is láthatja, hogy valami nem volt rendben.
A nyilas vezetőt háborús bűntetteiért 1946. március 1-jén ítélte halálra a Jankó Péter által vezetett népbíróság.
Jankó tanácsvezetőként slendrián munkát végzett: a tárgyalt tragikus történetekhez képest inkább butának, nevetségesnek próbálta lefesteni Szálasit,
kifigurázta őt, pedig az ügy emelkedettebb, méltóságteljesebb kezelést kívánt volna. Sokkal jobb munkát végzett ennél az izraeli ügyész, Gideon Hauszner: 1961-es vádbeszéde retorikai szempontból is kiemelkedő. Szálasit 1946. március 12-én 15.24-kor végezték ki kötél által, együtt Gera József párttitkárral, Vajna Gábor belügy-, Beregfy Károly honvédelmi és Rajniss Ferenc vallás- és közoktatásügyi miniszterrel.
Rémuralmának sötét történetét máig nem tárták fel teljes egészében,
ez a munka napjaink történészeire vár.
Nyitókép: Szálasi Ferenc, Vajna Gábor és Beregfy Károly a népbíróság előtt
Fotó: Fortepan/Rózsa László
Gulyás Gergely G. Fodor Gábornak azt is elárulta, hogy bár nem volt már olyan szoros az utóbbi években a kapcsolat, azt nem feltételezte volna a Tisza-vezérről, hogy mindent elárul.
Nagy erénye a könyvnek, hogy nem köszön vissza belőle az a régi és téves narratíva, miszerint a Habsburg Birodalom, majd az Osztrák–Magyar Monarchia „a népek börtöne” lett volna.
A hangoskodó, tolakodó nagypolitika díszletei mögött a mindennapjaikat élő emberek és történeteik jelentik a hazát.
Bevallotta a politikus, „mi voltunk trehányok.”
A modern technikai eszközök lebontják az emberi képzelőerőt, pedig a jövő tudományos és ipari eredményei azon múlnak, képesek vagyunk-e elképzelni a céljainkhoz vezető konkrét lépéssorozatot – állítja új könyvében Magyarország egyik legnagyszerűbb tudósa.
Bár a 444.hu kísérletet tett arra, hogy megkérdőjelezze a magyar társadalom szolidaritását a háború elől menekülőkkel és a hátországban élőkkel szemben, a valóság a következő: minden idők legnagyobb humanitárius akciói bontakoztak ki az elmúlt évek során a vérontás árnyékában.
A vasárnapi időközi parlamenti választásra készülő DK-s politikus áldozatnak próbálja meg beállítani magát, holott több bírói fórum döntött a bűnösségéről.
Törökország forrong, a nép az utcán, az ellenzéki vezető őrizetben. Erdoğan kitart amellett, hogy a török igazságszolgáltatás független, de sokan úgy vélik, elhallgattatják a másképp gondolkodókat. Szakavatott kutató nyilatkozott a kérdésről!
