Nem zavartatta magát annak kapcsán, hogy a nyilas párt egészen a puccsig ellenzéki párt volt, hogy Horthy belső elhárítása végig árgus szemekkel figyelte meg és bomlasztotta, és hogy eszmerendszerében a nyilas párt gazdaságilag határozottan baloldali, (nemzeti)szocialista volt, világnézete számos ponton közelebb állt Frankéhoz, mint Horthyéhoz. A Dachauban elhunyt vitéz baráthi Huszár Aladár írta, hogy úgy tudta:
Szálasi vitatkozott a szociáldemokrata párt képviselőivel, és kisült, hogy az „őrnagy úr” jobban tudja Marxot, mint ők.
Szálasi Ferenc semmifajta belátást, megbánást nem tanúsított pere során. A nehéz kérdések elől kitért, igazához ragaszkodott, hungarizmusának tételeit bizonygatta, és úgy vélte, ő semmiben nem tévedett, vagy ha bármiben tévedett, akkor megvezették. Börtönnaplója, amely ma már kritikai kiadásban is olvasható, még hajmeresztőbb olvasmány. (A peranyagban mindig az eredetihez kell nyúlni; a szocializmus végnapjaiban, 1988-ban kiadott válogatás számos fontos részletet kihagy, érthetetlen módon egyes részeket összefoglalva, átírva közöl.)
A kényszerképzetekben szenvedő volt diktátor népbíróság elé akarta állíttatni börtönőreit, mert azok fütyülnek az ajtaja előtt;
máshol pedig szomorúan nyugtázta, hogy Péter Gábor úgy véli, már nem lehet belőle újra miniszterelnök, mert egyszer már „elrontotta”. Egy helyütt kifejtette, hogy ha elmagyarázhatná világnézetét Sztálinnak, biztosan megértené őt. Számos pszichológusi szakvélemény született Szálasiról, megoszlanak a vélemények arról, hogy elmebeteg volt-e.