Fönn van a sorsunk az ég tetején

Saját tapasztalat, hogy kiskamaszoknak a lehető legnehezebb programot találni, hiszen a játszótér értelemszerűen már kevés nekik, a „nagyok” szórakozásaiba pedig szerencsére még nem nőttek bele. Így van ez a kulturális produkciók terén is: a színházak – az egy Kolibri kivételével – nem igazán figyelnek oda a finom korosztályi differenciálásra, a moziból pedig ugyancsak hiányoznak a jó ifjúsági filmek, még ha a streaming világában ez a fogalom kissé ósdinak hat is. Most végre született egy ilyen magyar alkotás, igaz, nem teljesen előzmények nélkül; a Tasnádi István remek könyvéből, A kőmajmok házából készült 2014-es tévéfilm vagy a Dobó Kata rendezte El a kezekkel a Papámtól! című 2021-es fantasy finoman szólva sem lett hivatkozási alap e téren. Ezeket maximum annyi köti össze Lakos Nóra most bemutatott munkájával, hogy mindegyikben hiányzik az egyik szülő, a gyerek pedig kénytelen egyfajta mesevilágba menekülni a tizenéves kori énkeresés kezdetén még jobban tátongó űr elől.