Az embert az teszi különlegessé, hogy képes maga körül gazdag kulturális környezetet kialakítani. Ezt a képességünket a reneszánszban csúcsra járattuk, most azonban a technológiával próbáljuk pótolni, ami lehetetlen, új reneszánsz kell – figyelmeztetett egy lengyel polihisztor ötven évvel ezelőtt.
A politikai, tudományos és kulturális közbeszédből ma fájóan hiányoznak a reneszánsz elmék, pedig szükség lenne rájuk. Ahogy korábbi könyvem, a Nonkonform oldalain kifejtettem: a minden korábbinál összetettebb világ megértésében (legalábbis értelmezésében) a generalisták előnnyel indulnak a specialistákhoz képest – hiába erőlteti utóbbit a 19. században kialakult modern egyetem és karrierideál. Ezért nyújtanak időszerű inspirációt az olyan személyiségek életrajzai, mint Neumann János vagy a nálunk kevéssé ismert Jacob Bronowski.
Bronowski zsidó családban született a 20. század eleji Łódźban. Az első világháború idején szeretteivel előbb Németországba, majd Nagy-Britanniába költözött, ahol évfolyamelsőként végzett a Cambridge-i Egyetem matematika szakán. A második világégés alatt – miközben irodalmi folyóiratot szerkesztett és verseket írt – a brit hadsereg alkalmazta: úttörő szerepet játszott a hadműveletek matematikai modellezésében, növelve a szövetséges bombázások hatékonyságát. 1945 után barátjával, Szilárd Leóval együtt a biológia felé fordult: szerette volna jobban megérteni az erőszak természetét. A hetvenes évek elején a BBC műsorszerkesztője, bizonyos David Attenborough egy ismeretterjesztő sorozat készítésével bízta meg. A The Ascent of Man (az ember felemelkedése) a műfaj igazodási pontja lett. Rendkívüli tudása és személyisége a populáris kultúrában is méltó lenyomatot hagyott: a Monty Python Repülő Cirkuszában csak úgy hivatkoztak rá, mint az emberre, aki „mindent tud”.
Hol tart Magyarország az MI nyújtotta lehetőségek alkalmazásában? Mely szektorokat érinti ez a technológiai áttörés a leginkább? Hogy áll e terület jogi szabályozása? Utánajártunk.
Kincses Előd erdélyi szakjogász, közíró és emberjogi harcos 84 éves volt.
A tartalmakat történészek írják, a Rubicontól megszokott szakmai alapossággal.
A pride közönségének a magyar nemzeti lobogó semmit nem jelent, csupán egy vászondarab. A szivárványos zászló az ő igazi identitásuk.
Az 1961-ben alapított szervezet korábban mintegy 10 ezer embert foglalkoztatott, akiknek kétharmada a tengerentúlon dolgozott.
Tengerpartunk ugyan nincsen, ez sokszor behozhatatlan hátrány a gazdaságban, kereskedelemben, és soha nem leszünk nagy hajós nemzet. De a világűrrel mindenki egyformán határos. Ungváry Zsolt írása.
Bizonyítást nyert a megállapítás.
Ezt látni kell!
