Sírba vitte magával a „kiugrás” reményét? – Horthy István emlékezete

Edelsheim-Gyulai Ilona és Horthy István kormányzóhelyettes (1939). Fortepan / Vízkelety László

Napra pontosan 120 éve, 1904. december 9-én született a tragikus sorsú – sokak szerint az ország reményeit hordozó és azokat magával vivő – Horthy István gépészmérnök és repülő hadnagy, Horthy Miklós kormányzó fia. Cikkünkben életének főbb állomásait és vitatott halálának körülményeit vázoljuk, a teljesség igénye nélkül.

Horthy István fiatal kora óta rajongott a sportért: 

télen síeltek a családdal, nyáron lovagolt és vadászott. Kamaszkorától szerette a technikai sportokat: motorkerékpárral és autóval terep- és gyorsasági futamok állandó résztvevője volt. A csapatsportokban sem vallott szégyent, lovaspólóban például a magyar válogatott tagja lett.

Gépészet, repülés, Amerika

Horthy István 

és a Weiss Manfréd-gyárban talált állást a repülőmotor-osztályon – ez irányú érdeklődését apja, a kormányzó is támogatta, aki nagy jövőt látott a gazdasági-műszaki pályában.

A repüléssel is az egyetemen ismerkedett meg: a pilótaságba azonnal beleszeretett, ám mivel színvonalas képzést csak a honvédség biztosított, az ifjú Horthy megszakította egyetemi tanulmányait és önkéntes katonának állt, majd a repülés tudományának az elsajátítása utána hamarosan amerikai útra indult: először egyszerű munkásként, később tervezőmérnökként dolgozott a Ford-gyárban.

Életrajzírói szerint 

A fiatalembert lenyűgözte Amerika: a modernizáció vívmányai, a technikai újítások, a szervezettség, a tömegek számára elérhető polgári életmód, a társadalmi kapcsolatok nyitottsága.

Egy szakmai tudással felvértezett aranyifjú

Miután visszatért Amerikából, Horthy István a MÁVAG gyárban helyezkedett el. Sok nagyobb fejlesztésben vett részt, gyors előrejutását a céges hierarchiában minden bizonnyal a családi kapcsolatainak köszönhette, ugyanakkor a történészek leszögezik: 

feladatait nagy felkészültséggel, szakmai precizitással végezte, 1940-ben lett végül a MÁV elnöke.

Szakmai kvalitásait és kikezdhetetlen tudását korabeli beszámolók szerint beárnyékolta Horthy szabados magánélete, ami tulajdonképpen a bulizás-csajozás korabeli elnevezése. 

„az aranyifjak gondtalan életét élték”. Társasági pletykák vették szájra őket, nőügyeikről legendák keringtek, a sajtó pedig kiszínezte a velük kapcsolatos híreket.

Házasság és politika

Horthy István fokozatosan szakított korábbi életvitelével a „gazdasági pozíciói és közéleti megbízatásai” nyomán, írják róla, olyannyira, hogy 1940-ben hirtelen megházasodott: Edelsheim-Gyulai Ilona grófnőt vette el. Gyermekük, ifjabb Horthy István a következő évben született. 

és igyekezett távol tartani a sajtót a magánéletétől.

Aztán megérkezett a nagypolitika a kormányzó fiához, hiszen a politikai elitet „nyomasztotta a kormányzói hely utódlásának kérdése” az 1940-es évek elején Horthy Miklós romló fizikai állapota miatt. Végül 1942-ben 

Összességében elmondható: a „kiskormányzó” hatalmas népszerűségnek örvendett Magyarországon, annak is köszönhetően, hogy angolbarát politikája egyedülálló volt a térségben. A vezetés tulajdonképpen már az átállásra készült.

Horthy István politikai elképzelései világosak voltak: Széchenyi szellemi örökségét tekintette irányadónak, „konzervatív-liberális nézetei a gazdasági és társadalmi modernizáció szükségességének pragmatikus szemléletével ötvöződtek”. A radikális, érzelmekre épülő változásokat elutasította, 

Egyértelműen a nyugati, angol-amerikai kapcsolatok felé orientálódott a náci Németország helyett. 

Nem németellenes volt, hanem náciellenes: Hitler és a Harmadik Birodalom ideológiáját, diktatúráját, gazdasági térnyerését és katonai expanzióját utasította el, ám a német kultúrát és technikai fejlődést nagyra értékelte.

Nem jelentette feletteseinek a visszahívó parancsot

Horthy István saját kezdeményezésére a keleti frontra került 1942-ben, mivel saját elmondása szerint nem érezte volna magát jogosultnak a hadsereg majdani irányítására háborús tapasztalatok nélkül. Mint kiderült, Horthy 

a történészek szerint pedig Angliába vagy az Egyesült Államokba utazott volna visszatérte után, hogy kapcsolatai révén előkészítse az ország átállását a szövetséges oldalra – ez összhangban állt Kállay Miklós miniszterelnök politikájával. Vajon ezért nem térhetett vissza? A halál tényén túl minden csak találgatás.

Források szerint Horthy István vadászpilóta-beosztása augusztus 20-án megszűnt, és a visszahívó parancsot augusztus 19-én késéssel ugyan, de megkapta, vagyis másnap nem vehetett volna részt bevetésen – de felettesei nem tudtak erről, ő meg nem jelentette. Egyesek szerint 

mivel az a 25. bevetése lett volna. Utolsó bevetésén tehát Belgorodi területen, „Ilovka falunál 1942. augusztus 20-án hajnali 5 óra 7 perckor, röviddel a felszállás után Héja típusú vadászgépével lezuhant”. Ennyi biztos.

Konteócunami: részeg volt vagy a nácik ölték meg?

Horthy István halála a legendák és találgatások végtelen forrásává változott, ami a tragédia következményeinek kiemelkedő fontosságát is jelzi.

Annak ellenére, hogy a németek lehallgatták a férjével folytatott utolsó beszélgetését, amelyben a kiugrási lehetőségekről beszéltek, 

A német merénylet elméletét gyengíti továbbá, hogy Hitler is sajnálatát fejezte ki az eset miatt.

A legendák – vagy inkább rosszindulatú pletykák – megemlítik, hogy a „kiskormányzó” részegen szállt fel a névnapi ünnepsége után, csakhogy István nem augusztus 20-án ünnepelte névnapját, frontszolgálat alatt meg sohasem ivott.

a Héják vezetésében, sőt, bizonyos – átépítés során, utólag megváltozott – repülési tulajdonságokról a pilótákat nem tájékoztatták. Summa summarum: a szakértők szerint tapasztalt, jó pilóta volt, de tapasztalatait más gépeken szerezte és 38 évesen már nem rendelkezett talán a vadászgépek vezetéséhez szükséges kondícióval. Repülőtársa így emlékezett: egy alacsonyan végzett, szűk kanyar okozta a balesetet.

Másként alakulhatott volna az ország sorsa?

„Horthy István személyéhez még életében legendák kötődtek, melyek spektruma 

Ismert repülős bravúrjai, meseszerű esküvője, hirtelen felemelkedése a kormányzóhelyettesi tisztre, majd titokzatos halála csak tovább erősítette a köré szövődő mítoszt. Személyisége, élete számos ellentmondást hordozott. Mulatós fiatalembernek ismerték, de lelkiismeretes vállalatvezetőnek bizonyult. Élvezte a fennálló rendszer minden előnyét, mégis gazdasági, társadalmi reformokat szorgalmazott. Sokáig kerülte a politikát, majd magas közjogi méltóságba került. Állást foglalt egyes kormányzati törekvésekkel szemben, mégis vállalta az állami reprezentációt. 

Sokan úgy tekintettek rá, és tekintenek ma is, hogy másként alakulhatott volna az ország sorsa, a német szövetségből való kiválás, ha nem következik be a tragikus baleset. Mások viszont a Horthy-rendszer egyik kedvezményezettjét, reprezentánsát látták és látják benne, és ez alapján ítélik meg” – írja a Rubicon egy cikkében.

Ki tudja, mi várt volna Horthy Istvánra, ha elkerüli korai halálát, és mi várt volna Magyarországra, ha nem veszik oda a kiugrás szorgalmazásának egyik legnagyobb és legbefolyásosabb alakja? Ezt már sosem tudjuk meg.

*

Felhasznált irodalom:

https://rubicon.hu/cikkek/horthy-istvan

https://culture.hu/hu/wien/esemenyek/dr-olasz-lajos-remenybeli-kezdet-%E2%80%93-tragikus-veg:-horthy-istvan-elete-es-halala

https://rubicon.hu/kalendarium/1942-augusztus-20-horthy-istvan-kormanyzohelyettes-halala

https://mki.gov.hu/hu/hirek-hu/sajto-hu/horthy-istvan-repulohalala

Olasz Lajos: Horthy István kormányzóhelyettes halála. In Romsics Ignác (szerk): Mítoszok, legendák, tévhitek a 20. századi magyar történelemről. Budapest: Osiris. 2002. 234–278. o.

Zetényi Csukás Ferenc: Az utolsó bevetés. Vitéz nagybányai Horthy István repülő főhadnagy hősi halála; HK Hermanos, Szeged, 2012