Edelsheim-Gyulai Ilona és Horthy István kormányzóhelyettes (1939). Fortepan / Vízkelety László
Napra pontosan 120 éve, 1904. december 9-én született a tragikus sorsú – sokak szerint az ország reményeit hordozó és azokat magával vivő – Horthy István gépészmérnök és repülő hadnagy, Horthy Miklós kormányzó fia. Cikkünkben életének főbb állomásait és vitatott halálának körülményeit vázoljuk, a teljesség igénye nélkül.
Horthy István fiatal kora óta rajongott a sportért:
vitorlázni édesapja tanította, a középsuliban nagyszerű vívónak és lövésznek számított,
télen síeltek a családdal, nyáron lovagolt és vadászott. Kamaszkorától szerette a technikai sportokat: motorkerékpárral és autóval terep- és gyorsasági futamok állandó résztvevője volt. A csapatsportokban sem vallott szégyent, lovaspólóban például a magyar válogatott tagja lett.
Gépészet, repülés, Amerika
Horthy István
megtörve a családi és társadalmi hagyományokat, gépészmérnöki diplomát szerzett
és a Weiss Manfréd-gyárban talált állást a repülőmotor-osztályon – ez irányú érdeklődését apja, a kormányzó is támogatta, aki nagy jövőt látott a gazdasági-műszaki pályában.
A repüléssel is az egyetemen ismerkedett meg: a pilótaságba azonnal beleszeretett, ám mivel színvonalas képzést csak a honvédség biztosított, az ifjú Horthy megszakította egyetemi tanulmányait és önkéntes katonának állt, majd a repülés tudományának az elsajátítása utána hamarosan amerikai útra indult: először egyszerű munkásként, később tervezőmérnökként dolgozott a Ford-gyárban.
Életrajzírói szerint
Horthy István visszahúzódó életet élt Detroitban, bérelt szobában lakott, olcsó autóval járt. A helyiek például az újságból tudták meg, hogy ő a magyar államfő fia.
A fiatalembert lenyűgözte Amerika: a modernizáció vívmányai, a technikai újítások, a szervezettség, a tömegek számára elérhető polgári életmód, a társadalmi kapcsolatok nyitottsága.
Egy szakmai tudással felvértezett aranyifjú
Miután visszatért Amerikából, Horthy István a MÁVAG gyárban helyezkedett el. Sok nagyobb fejlesztésben vett részt, gyors előrejutását a céges hierarchiában minden bizonnyal a családi kapcsolatainak köszönhette, ugyanakkor a történészek leszögezik:
minden szempontból alkalmas volt a komoly tisztségekre,
feladatait nagy felkészültséggel, szakmai precizitással végezte, 1940-ben lett végül a MÁV elnöke.