Az örök kaland túléli a kisszerűséget – csodálatos könyv jelent meg Almásy Lászlóról

Nyitókép: Almásy László, Sir Robert Clayton, Hugh Penderel repülő őrnagy és Patrick Clayton expediciója a Szaharában 1932. április-májusában. Futóhomokban elakadt autó kiszabadítása kötéllétrák segítségével. Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Diagyűjtemény

Az angol beteg című sikerfilm magyar főhőse, Almásy László (1895-1951) képes élettörténete, A Homok Atyja – Almásy László titkos élete 

 korábban kiadatlan írások és naplók mellett, miközben a kötet Almásy teljes életrajzát nyújtja a hírhedt 1946-os népbírósági per anyagával együtt. Almásy alakja ugyan az Oscar-díjas, fikciós film révén vált világhírűvé, de valós élete ugyanúgy jogot formál az érdeklődésre, sőt, még jobban, amennyiben

 sivatagi fotók, eredeti lapközlések, térképek és az említett videók tesznek egy kalandos, titokzatos életet megfoghatóvá, érzékelhetővé, átélhetővé.

Filmekért, könyvekért kiáltó életrajz

Almásy László megelevenedő életrajza dióhéjban, a könyv alapján: a gróf világhírű Afrika-kutató volt, Londonban folytatott műszaki tanulmányok után egy osztrák autógyár alkalmazta, 1926-ban utazott először Afrikába, hogy egy új típusú autót kipróbáljon. Gépkocsin bejárta Tanganyikát, Kenyát, Ugandát, Szudánt, ahonnan a sivatagon keresztül utazott Kairóba, itt repülőiskolát létesített és a sportrepülést kifejlesztette. 1930-ban tevés expedíciót vezetett Szudánból Abesszíniába, majd 

A Zarzura oázis felfedezése is az ő érdeme. Az Uveinat-hegység barlangjaiban a történelem előtti korból származó sziklafestményeket talált. 1934-ben a Líbiai-sivatagban és Szudánban sziklafestmények után kutatott.

1941-ben behívták katonának, és német kikérésére az Afrika Korpshoz vezényelték, ahol bravúros sivatagi hadműveletet hajtott végre. A háború után a kommunisták koholt vádakkal többször letartóztatták, végül felmentették. 1949-ben egy vitorlázó repülőgépnek Párizsból Kairóba való vontatásával harmadmagával távolsági világrekordot állított fel. Halálos ágyán értesült arról, hogy kinevezték az Egyiptomi Sivatagkutató Intézet igazgatójává.

Ez a pár sor talán elegendő ahhoz, hogy lássuk, mivel állunk szemben: egy páratlan életművel, ami 

Ízelítő a kalandokból: egyedül a felbőszült elefántbika ellen

Tegyük hozzá: Almásy László teljes életművét, kiadatlan írásait és naplóit a kiadó már megjelentette az utóbbi években, ebbe a kiadványba az újabban fellelt, ismeretlen Almásy-írások kerültek be, olyan exkluzív leírásokkal, mint például 

„Néger vezetőm és fegyverhordozóm kisfia – lehetett 15 éves – ment elöl. Fegyverhordozóm és én 30-35 lépésre törtettünk utánuk. Ekkor a vezetőm áttörte magát a sűrű bozóton, és abban a pillanatban, hogy a tisztásra ért, a tisztás másik feléről egy hatalmas elefánt tört elő. A hatalmas állat láttán vezetőm és a fiú kétségbeesetten menekültek be a sűrűbe, de a gyermek rongyaival a tüskés ágakon fennakadt. Az elefánt pillanatnyi gondolkodás után a fiú felé rohant. Fegyverhordozóm, látva fiának szörnyű helyzetét, kezembe nyomta a vastagbőrűekre egyáltalán nem alkalmas, ólomgolyóra töltött puskát, hogy fiát megmentsem.

 Ezért pillanatnyi habozás után az elefánt jobb szemére céloztam és lőttem. A lövés az elefánt szeme mellett talált, de amint előre tudtam, gyenge volt. Célomat azonban mégis elértem. Az állat abban a pillanatban megtorpant, majd pedig hirtelen megfordult és már rohant is felém. Ismét céloztam. A homlokára lőttem, de ez sem ütötte át a csontot, és mire a harmadik töltényt bereparáltam a tölténytárba, az állat már rajtam volt. Az ormányával rácsapott a puskára, de én ezt megelőzve a szájába lőttem. 

A megsebesített óriás állat sebei okozta fájdalmában visítani és trombitálni kezdett. Ezt a helyzetet használta ki hű fegyverhordozóm, aki a nyakamon megragadta a ruhát és félrehúzott az elefánt lábai elől. Ekkor érkezett a tisztásra a csorda többi tagja, összesen 11 elefánt, és dübörgő rohanásukban magukkal ragadták a megsebzett, hatalmas elefántbikát is. Így menekültem meg.”

Kívül-belül gyönyörű: Borostyánkőtől a világhírig

A sok-sok kaland mellett az album tartalma jól felépített: időrendben követhetjük Almásy életének eseményeit, és minden mozzanathoz páratlan képanyagot kapunk. Az „első szárnycsapásokkal” indul az utazás, aztán Almásyt látjuk az első világháborúban, majd a sebesség bűvöletében, és már Afrikában is vagyunk: 

 aztán a második világháborús történeteket, és a karaktergyilkosságot 1945 után, 

De az életmű, az érték, az örök kaland visszhangja túlélte a kisszerűséget – ez reményt ad arra, hogy ezentúl is túl fogja élni, más korokban, más körülmények között.

Tari Tamás Viktor könyvét – amit az Erdélyi Szalon Könyvkiadó adott ki –, öröm kézbe venni: a könyv esztétikai értékei arányosan viszonyulnak a tartalomhoz, a szerkesztőségből például úgy kellett „kimenekítenem” a kapott példányt: pusztán a fedőborító alapján mindenki bele akart lapozni. Úgy is mondhatjuk,

akár a karácsonyfa mellett borozgatva, lélekben a homoktenger hullámain, a lángoló sivatagban járva, Almásy nyomdokain – mivel az album ajándéknak is tökéletes.