Az angol beteg című film magyar főhősének valódi élete lenyűgöző, interaktív albumot ihletett: tartalmában és esztétikájában is méltó ajándék kerülhet a karácsonyfák alá.
Nyitókép: Almásy László, Sir Robert Clayton, Hugh Penderel repülő őrnagy és Patrick Clayton expediciója a Szaharában 1932. április-májusában. Futóhomokban elakadt autó kiszabadítása kötéllétrák segítségével. Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Diagyűjtemény
Az angol beteg című sikerfilm magyar főhőse, Almásy László (1895-1951) képes élettörténete, A Homok Atyja – Almásy László titkos élete
a szó szoros értelmében több, mint könyv: interaktív képes album, amelyből QR-kóddal letölthető videók, filmek, archívumok is megtekinthetők
korábban kiadatlan írások és naplók mellett, miközben a kötet Almásy teljes életrajzát nyújtja a hírhedt 1946-os népbírósági per anyagával együtt. Almásy alakja ugyan az Oscar-díjas, fikciós film révén vált világhírűvé, de valós élete ugyanúgy jogot formál az érdeklődésre, sőt, még jobban, amennyiben
a valóság rendszerint izgalmasabb a fikciónál, legalábbis Almásy páratlan valósága:
sivatagi fotók, eredeti lapközlések, térképek és az említett videók tesznek egy kalandos, titokzatos életet megfoghatóvá, érzékelhetővé, átélhetővé.
Filmekért, könyvekért kiáltó életrajz
Almásy László megelevenedő életrajza dióhéjban, a könyv alapján: a gróf világhírű Afrika-kutató volt, Londonban folytatott műszaki tanulmányok után egy osztrák autógyár alkalmazta, 1926-ban utazott először Afrikába, hogy egy új típusú autót kipróbáljon. Gépkocsin bejárta Tanganyikát, Kenyát, Ugandát, Szudánt, ahonnan a sivatagon keresztül utazott Kairóba, itt repülőiskolát létesített és a sportrepülést kifejlesztette. 1930-ban tevés expedíciót vezetett Szudánból Abesszíniába, majd
repülőgéppel és gépkocsival a Líbiai-sivatag addig ismeretlen fennsíkját tárta fel.
A Zarzura oázis felfedezése is az ő érdeme. Az Uveinat-hegység barlangjaiban a történelem előtti korból származó sziklafestményeket talált. 1934-ben a Líbiai-sivatagban és Szudánban sziklafestmények után kutatott.
Tudósított a Nílus egyik szigetén élő „magyaráb” nevű berber törzsről, amelynek tagjai állítólag II. Szolimán szultán serege által összefogdosott magyar hadifoglyok leszármazottai.
1941-ben behívták katonának, és német kikérésére az Afrika Korpshoz vezényelték, ahol bravúros sivatagi hadműveletet hajtott végre. A háború után a kommunisták koholt vádakkal többször letartóztatták, végül felmentették. 1949-ben egy vitorlázó repülőgépnek Párizsból Kairóba való vontatásával harmadmagával távolsági világrekordot állított fel. Halálos ágyán értesült arról, hogy kinevezték az Egyiptomi Sivatagkutató Intézet igazgatójává.
Ez a pár sor talán elegendő ahhoz, hogy lássuk, mivel állunk szemben: egy páratlan életművel, ami
a kalandossága miatt filmekért és könyvekért kiált. És lőn.
Ízelítő a kalandokból: egyedül a felbőszült elefántbika ellen
Tegyük hozzá: Almásy László teljes életművét, kiadatlan írásait és naplóit a kiadó már megjelentette az utóbbi években, ebbe a kiadványba az újabban fellelt, ismeretlen Almásy-írások kerültek be, olyan exkluzív leírásokkal, mint például
egy elefántbika támadása, amit Almásy egymaga fékezett meg élete kockáztatásával, hogy megmentse egy néger fiú életét:
„Néger vezetőm és fegyverhordozóm kisfia – lehetett 15 éves – ment elöl. Fegyverhordozóm és én 30-35 lépésre törtettünk utánuk. Ekkor a vezetőm áttörte magát a sűrű bozóton, és abban a pillanatban, hogy a tisztásra ért, a tisztás másik feléről egy hatalmas elefánt tört elő. A hatalmas állat láttán vezetőm és a fiú kétségbeesetten menekültek be a sűrűbe, de a gyermek rongyaival a tüskés ágakon fennakadt. Az elefánt pillanatnyi gondolkodás után a fiú felé rohant. Fegyverhordozóm, látva fiának szörnyű helyzetét, kezembe nyomta a vastagbőrűekre egyáltalán nem alkalmas, ólomgolyóra töltött puskát, hogy fiát megmentsem.
Ösztönszerűen én is menekülni szerettem volna, mégis abban bíztam, hogy a felbőszült vadat útjától eltérítem lövésemmel.
Ezért pillanatnyi habozás után az elefánt jobb szemére céloztam és lőttem. A lövés az elefánt szeme mellett talált, de amint előre tudtam, gyenge volt. Célomat azonban mégis elértem. Az állat abban a pillanatban megtorpant, majd pedig hirtelen megfordult és már rohant is felém. Ismét céloztam. A homlokára lőttem, de ez sem ütötte át a csontot, és mire a harmadik töltényt bereparáltam a tölténytárba, az állat már rajtam volt. Az ormányával rácsapott a puskára, de én ezt megelőzve a szájába lőttem.
A megbőszült elefánt rettenetes ütése a fegyvert a homlokomhoz vágta, és én eszméletlenül összeestem.
A megsebesített óriás állat sebei okozta fájdalmában visítani és trombitálni kezdett. Ezt a helyzetet használta ki hű fegyverhordozóm, aki a nyakamon megragadta a ruhát és félrehúzott az elefánt lábai elől. Ekkor érkezett a tisztásra a csorda többi tagja, összesen 11 elefánt, és dübörgő rohanásukban magukkal ragadták a megsebzett, hatalmas elefántbikát is. Így menekültem meg.”
Kívül-belül gyönyörű: Borostyánkőtől a világhírig
A sok-sok kaland mellett az album tartalma jól felépített: időrendben követhetjük Almásy életének eseményeit, és minden mozzanathoz páratlan képanyagot kapunk. Az „első szárnycsapásokkal” indul az utazás, aztán Almásyt látjuk az első világháborúban, majd a sebesség bűvöletében, és már Afrikában is vagyunk:
megismerjük a kalandvágyból sarjadó tudományos eredményeket, felfedezéseket, egy valóra vált álom körvonalait,
aztán a második világháborús történeteket, és a karaktergyilkosságot 1945 után,
a befeketítést, ahogy arra csak a kommunisták képesek.
De az életmű, az érték, az örök kaland visszhangja túlélte a kisszerűséget – ez reményt ad arra, hogy ezentúl is túl fogja élni, más korokban, más körülmények között.
Tari Tamás Viktor könyvét – amit az Erdélyi Szalon Könyvkiadó adott ki –, öröm kézbe venni: a könyv esztétikai értékei arányosan viszonyulnak a tartalomhoz, a szerkesztőségből például úgy kellett „kimenekítenem” a kapott példányt: pusztán a fedőborító alapján mindenki bele akart lapozni. Úgy is mondhatjuk,
jól érzi magát az ember ennek a könyvnek a társaságában,
akár a karácsonyfa mellett borozgatva, lélekben a homoktenger hullámain, a lángoló sivatagban járva, Almásy nyomdokain – mivel az album ajándéknak is tökéletes.
A történelem megértéséhez meg kell fejtenünk a nagy kognitív átmenetek titkát; a társadalmak a tudásszerzés, a termelés és a hatalomgyakorlás hármas metszetében léteznek, a nagy változások előidézője pedig minden esetben a hitrendszerek átalakulása – vélte Ernest Gellner, a „filozófiai antropológia” mestere.
Talán sokan nem is tudják, de „a legnagyobb magyarnak”, Széchenyi Istvánnak és testvéreinek is köztünk élnek a leszármazottai, akik azt vallják, dúlhatnak itt harcok, háborúk, lehet itt bármilyen hatalom, ők csak azt nézik, hogy a nemzetet miként tudják megtartani és segíteni. Széchenyi Tímeával, a Gróf Széchenyi Család Alapítvány megbízott elnökével beszélgettünk. Interjúnk.
Az érzékeink, az értelmünk tapogatózik, de nem talál semmit: a fölfoghatatlant nem lehet megérteni. Annak sem, aki benne van. De a borzalomnak is vannak fokozatai. Kovács Gergő írása.
Vance nem az ő büntetésük, ahogy Amerika sem az. Az ő büntetésük maga a valóság.
Rendhagyó, a szakkönyv és az ismeretterjesztő kiadvány határán billegő kiadvány jelent meg. A Szerelmi szabadságharc azonban nem Petőfiék szerelmét, hanem az azt körülölelő társadalmat mutatja be.
Berend Nóra, a cambridge-i egyetem kutatója szakmailag nehezen védhető kijelentéseket tett Szent Istvánról és a magyar történelemről. Történésszel eredtünk a megfejtések nyomába.
Ursula von der Leyen és António Costa bejelentették: hétfőn érkeznek az ukrán fővárosba.
Miután Európa néhány vezetőjével válságtanácskozást szervezett, a francia elnök Washingtonba utazik.
