A nézőtéri visszajelzésekből ítélve nem döntött rosszul a Thália, amikor a talán legtöbbet játszott Feydeau-drámát vette elő elsőként a fiókból.
Mindenki csal, és mindenkit megcsalnak, de ez még nem feltétlenül a szerelem elmúlásának a jele, pláne nem a világvége – nagyjából ez a tételmondata Georges Feydeau A hülyéje című darabjának.
A meglehetősen termékeny francia mester múlt század elején írt klasszikus bohózatával kezdte idei szezonját a Thália, legalábbis ha a teátrum ez évre tervezett nagyszínpadi bemutatóit vesszük.
A nézőtéri visszajelzésekből ítélve pedig nem is döntöttek rosszul, amikor ezt a talán legtöbbet játszott Feydeau-drámát vették elő elsőként a fiókból; a közönség sokat és igazán jóízűen nevetett.
Ami nemcsak a szerző mély emberismeretből táplálkozó humorának köszönhető, hanem Hamvai Kornél mindezt ma is megérthetővé-átélhetővé tett fordításának és a színpadon jövő-menő színészek profi időzítési képességének. Az ilyen típusú „ajtócsapkodós” vígjátékok esetében ugyanis ezen lehet a leginkább elcsúszni: ha bárki csak egy ütemmel elkésik, a legjobb poénnak is nagyjából annyi. Szerencsére ez esetben szó sincs ilyesmiről, az összes színész óraműpontossággal végzi a dolgát, miközben ők maguk sem felejtik el jól érezni magukat a folyamatos – fizikai és érzelmi – masírozás alatt.
Az est királynője egyértelműen a Lucienne-t nagy energiával és sok színnel játszó Czakó Júlia, királya pedig – legalábbis számomra – Vida Péter;
ő valahogy semmiben nem tud úgy megjelenni, hogy ne húzódjon mosolyra a szánk, miközben soha egyetlenegyszer nem láttam még ripacskodásba billenni.
És feltétlenül meg kell említeni még Jámbor Nándor nevét, aki a szerelmes agglegény Babillonként az elsőtől az utolsó percig remekel. Kelemen József rendezőnek pedig dicséretes döntése volt, hogy nem félt bevetni a színház legifjabbjait, és így a szokásosnál eggyel dinamikusabbra is hangolta a főként a testi vágyak kikerülhetetlen vonzása körül forgó sztorit. Vagy ahogyan ő fogalmazott a premier kapcsán: „Kimondatlan tézise a darabnak, hogy akkor él az ember igazán, ha újabb és újabb szerelmeket talál magának. A hülyéjében ennek az életfelfogásnak a szomorú oldalát is igyekszünk megvilágítani. Bízunk benne, hogy a fiatal energia egészen máshogy szólaltatja meg ezt a történetet, és a fiatalok elgondolkodtatják majd a nézőket, hogy így kell-e élni, vagy nem így.”
(Georges Feydeau: A hülyéje. Thália Színház. Rendezte Kelemen József)
Tízéves a modern kori Európa legnagyobb krízise, a tömeges illegális bevándorlás, erről szól a Migrációkutató Központ és az MCC szegedi konferenciája.
Az ukrán elnök úgy véli, hogy az orosz dróntámadásokra csak egy többrétegű és költséghatékony légvédelmi rendszer adhat valódi választ.
A Tisza Párt elgondolása a klasszikus baloldali recept: majd mi elköltjük a pénzeteket. Udvariasabb megfogalmazásban: újraelosztás formájában visszaosztjuk. Petri Lukács Ádám írása.
Nézem a mosolyát. Az, hogy hamis és üres, látja a népe is.
Gyönyörű volt, ahogy a kapszulájuk belépett a légkörbe.
Az ukrán elnök szerint a magyar miniszterelnöknek nincs joga megakadályozni Ukrajna Európai Unióhoz való csatlakozását.
Nagyvonalúak voltak.
