A nézőtéri visszajelzésekből ítélve nem döntött rosszul a Thália, amikor a talán legtöbbet játszott Feydeau-drámát vette elő elsőként a fiókból.
Mindenki csal, és mindenkit megcsalnak, de ez még nem feltétlenül a szerelem elmúlásának a jele, pláne nem a világvége – nagyjából ez a tételmondata Georges Feydeau A hülyéje című darabjának.
A meglehetősen termékeny francia mester múlt század elején írt klasszikus bohózatával kezdte idei szezonját a Thália, legalábbis ha a teátrum ez évre tervezett nagyszínpadi bemutatóit vesszük.
A nézőtéri visszajelzésekből ítélve pedig nem is döntöttek rosszul, amikor ezt a talán legtöbbet játszott Feydeau-drámát vették elő elsőként a fiókból; a közönség sokat és igazán jóízűen nevetett.
Ami nemcsak a szerző mély emberismeretből táplálkozó humorának köszönhető, hanem Hamvai Kornél mindezt ma is megérthetővé-átélhetővé tett fordításának és a színpadon jövő-menő színészek profi időzítési képességének. Az ilyen típusú „ajtócsapkodós” vígjátékok esetében ugyanis ezen lehet a leginkább elcsúszni: ha bárki csak egy ütemmel elkésik, a legjobb poénnak is nagyjából annyi. Szerencsére ez esetben szó sincs ilyesmiről, az összes színész óraműpontossággal végzi a dolgát, miközben ők maguk sem felejtik el jól érezni magukat a folyamatos – fizikai és érzelmi – masírozás alatt.
Az est királynője egyértelműen a Lucienne-t nagy energiával és sok színnel játszó Czakó Júlia, királya pedig – legalábbis számomra – Vida Péter;
ő valahogy semmiben nem tud úgy megjelenni, hogy ne húzódjon mosolyra a szánk, miközben soha egyetlenegyszer nem láttam még ripacskodásba billenni.
És feltétlenül meg kell említeni még Jámbor Nándor nevét, aki a szerelmes agglegény Babillonként az elsőtől az utolsó percig remekel. Kelemen József rendezőnek pedig dicséretes döntése volt, hogy nem félt bevetni a színház legifjabbjait, és így a szokásosnál eggyel dinamikusabbra is hangolta a főként a testi vágyak kikerülhetetlen vonzása körül forgó sztorit. Vagy ahogyan ő fogalmazott a premier kapcsán: „Kimondatlan tézise a darabnak, hogy akkor él az ember igazán, ha újabb és újabb szerelmeket talál magának. A hülyéjében ennek az életfelfogásnak a szomorú oldalát is igyekszünk megvilágítani. Bízunk benne, hogy a fiatal energia egészen máshogy szólaltatja meg ezt a történetet, és a fiatalok elgondolkodtatják majd a nézőket, hogy így kell-e élni, vagy nem így.”
(Georges Feydeau: A hülyéje. Thália Színház. Rendezte Kelemen József)
Király Gábor nem tagadja: az utolsó három percben még ő is felállt a fotelből a magyar–ír meccsen. A szürke nadrágjáról elhíresült kapuslegenda által vezetett sportegyesület ma már 400 gyerekkel foglalkozik Szombathelyen, és elárulta, miért nem akar kapusedzőként visszatérni, és hogyan építi be a külföldi tapasztalatait a hazai valóságba. Interjú.
A harminc napos modellek alapján most már kirajzolódik, mire készülhetünk Szenteste.
Így követi a 2022-es receptet, függetlenként méretteti meg magát.
A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a választói magatartást a mesterséges intelligencia megjelenése előtt sem egy-egy botrány vagy kampányelem formálta döntően.
Az integráció legsikeresebb időszakai éppen azok voltak, amikor a tagállamok vitathatatlan szuverenitással az egységes piac elmélyítésére koncentráltak, nem pedig ideológiai elvárások kikényszerítésére.
Nyilván egyszerűbb lett volna nem előidézni ezt a közbiztonsági válsághelyzetet, de ők azt mondták, hogy meg tudják csinálni. Nem tudták.
Igen, az identitáspolitikának továbbra is nagy jelentősége van, aminek egyik legfrissebb példája Zohran Mamdani sikere. Hajdú Tímea írása.
Kiváló alkalom ez a helytartónak, hogy folytassa a már bevált influenszer-politizálást.
