A kötet tíz tanulmánya arra vállalkozik, hogy meglelje a székely identitásépítés történelmi gyökereit, mivel „a székelység tematizálása iránt társadalmi igény mutatkozik.”
Nyitókép: Wikipédia
Sokat mondó Hullóidő címmel, Székely identitásépítés a 19-20. században alcímmel jelent meg egy érdekes könyv a Kriterion Könyvkiadónál, Bárdi Nándor történész (HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézet) szerkesztésében: a tíz tanulmányt felvonultató kötet a legkiválóbb szakemberek tudását csatornázza egy helyre, a székely rovásírástól az erdélyi egyesületeken és az Ezer Székely Leány napján át a háziipari mozgalmakig színes palettán sorakoznak a kutatók dolgozatai.
„A székelység tematizálása iránt társadalmi igény mutatkozik”, írják az előszóban. Bárdi Nándor szerkesztő kérdeztük erről az igényről, aki kifejtette: napjainkban azt látjuk, hogy
helyi, regionális identitások erősödnek fel, vagy olyan identitásépítések indulnak meg, amelyek néhány évtizede még elképzelhetetlenek voltak.
Szerinte kialakulóban van egy olyan kulturális piac – nemcsak Erdélyben, hanem Magyarországon is – ahol a székelyföldi azonosságtudat külső jelei nagyon hangsúlyosan megjelennek: ezek az identitásjelző szimbólumok nemcsak a Székelyföldön bírnak mozgósító erővel, hanem a romániai magyarság körében és az egész magyar etnokulturális közösségben.
Hozzátette: különböző jelentése van ugyan a rovásírás elterjedésének, a székely himnusz és a székely zászló nemzeti folklorizációjának, vagy a Csíki Sör körüli etnikai marketingnek, egyvalamire azonban mindannyian példák: a
„székelység tematizálása iránt társadalmi érdeklődés van”,
a fenti jelenségek képesek a közösség megszólítására, és immár a magyar kisebbségi és a magyar nemzeti kollektív tudat lényeges részének tekinthetjük ezeket.
A Székelyföld határozott körvonalai a magyar társadalom mentális térképén
„A mostani kötetünkkel arra vállalkozunk, hogy ennek a székely identitásépítésnek megleljük a történelmi gyökereit, felvázoljuk a társadalomtudományi, irodalmi, művészeti kiterjedését, rámutassunk a Székelyföldről szóló diskurzus állandó és új elemeire, feltárjuk e percepció kistáji, regionális, erdélyi és magyarországi vagy akár még további mozzanatait” – mondta a történész.
„Honnan ered a pusztuló közösség és ugyanakkor a szupermagyar beállítódás állandósága?
Miért van az, hogy a Székelyföld minden más magyar tájnál határozottabb körvonalakkal van jelen a magyar társadalom mentális térképén, a székelyek pedig a nemzeti önazonosság legautentikusabb képviselőiként tűnnek fel a nyilvánosságban?” – merülnek föl a további kérdések az előszóban.
A szerzők között négy történész, három etnográfus, két irodalomtörténész, egy nyelvész szerepel, hatan Magyarországon élnek, négyen Erdélyben. A legtöbb tanulmány az identitásmozgalmakkal foglalkozik: Sándor Klára például
a székely írás identitásjelző funkcióját mutatja be és az attól teljesen eltérő 20. századi rovásírás mozgalmat,
amelyek mára összemosódtak, egyéb tanulmányok a székelyföldiség, székelység érdekeinek, sajátos értékeinek magyarországi intézményesülését taglalja, amely egyben a 20. századi magyarországi székelységképet is megalapozták: a legkiterjedtebb hatása a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületének volt, amelyet Ablonczy Balázs mutat be, de két irodalomtörténeti tanulmány is helyet kapott a könyvben. „Jómagam pedig – és ez volna a negyedik – megközelítés, az eddigi szakirodalom alapján a székely azonosságtudat legfontosabb elemeit kereteztem” – vázolja a könyv szerkesztője.
Úton az identitásépítés gyökerei felé
Hogy sikerült-e megtalálni a székely identitásépítés történelmi gyökereit a tanulmányokon át? Hogy melyek ezek a gyökerek nagy vonalakban? A székelység egy sajátos középkori jogi státus alapján – sajátos katonai szabadparaszti privilégiumaival – lesz a rendi nemzet része, ezt folyamatosan védelmezi a királyi, fejedelmi, birodalmi egységesítésekkel szemben, majd a reformkortól a magyar polgári nemzet részévé válik, amikor megszűnik az intézményi különállása, a 19. század második felétől pedig egy regionális csoport azonosságépítése zajlik.
Az erdélyi impériumváltás után a romániai magyar nemzeti mozgalmon belül egy magyar dominanciájú régió érdekeinek megjelenítője lesz a székely toposz
– összegzi Bárdi Nándor.
Hozzáteszi: „A folyamatban négy nagyon meghatározó elemről beszélhetünk, amelyek évszázados folyamatok nyomán alakultak ki. Az első és legfontosabb a magyar nyelvi, kulturális közösséghez való tartozás archaikus jegyekkel, amely magával hozza az érzelmekkel telítettebb képes beszédet, de ide tartozik az a jelenség is, hogy
a Székelyföldön most tűnik el az a nemzedék, amely életében még összecsúszott egy archaikus-, egy indusztriális és egy posztindusztriális világkép és érzékrend.”
Mint megtudjuk, a második fontos dolog a hegyvidéki gazdálkodás és településszerkezet dominanciája: ez hozza magával az erdőgazdálkodás és az állattenyésztés fontosságát, amelyet ma is a jelentős súllyal bíró közbirtokosságok és az elaprózott birtokviszonyok határoznak meg. További fontos elem a népiség, a hagyományközösséghez – a sajátos történelmi fejlődés folyamatos emlékezetéhez – való erős kötődés, vagy az erre való hivatkozás. Mindezekhez önképet meghatározó elbeszélések tartoznak: a származásról, a tájhazáról, a kultuszok Mikes Kelementől Márton Áronig, a székely karakter irodalmi megalkotása például Tamási Áronnál, identitásjelző szimbólumok a székelykaputól a kürtös kalácsig és a zászlóig.
„Végezetül az is nagyon fontos kitétel, hogy
ez a sajátos regionális azonosságépítés folyamatosan a magyar nemzetépítésen belül zajlott,
annak részét képezte” – hangsúlyozza Bárdi Nándor.
Jó olvasást, megéri!
A magyaroknak és az íreknek ugyanazok a problémái, mondta lapunknak a Gript nevű, független, migrációkritikus ír portál főszerkesztő-helyettese, aki bírálta az ír kormányt és az EU-t is.
A nemzeti alkotmány álljon újra az európai jog felett, a Bizottságot rendeljék a tagállami kormányok alá, és vessenek véget az EU Bírósága hegemóniájának – többek közt ezt javasolja az MCC és az Ordo Iuris kutatóintézet.
A legendás erdélyi szakembert Budapest után Románia fővárosában, Bukarestben is kitüntették.
A demokrácia nem működhet, ha a politikai vezetők büntetlenül uszíthatnak bizonyos társadalmi csoportok ellen.
„Én, mint Románia elnökjelöltje, nem fogadok el semmilyen mozgalmat, semmilyen etnikai kritériumokon alapuló autonómiát” – mondta Victor Ponta.
A Fővárosi Bíróságtól indult az ügy.
Pierre Cassen szerint Marine Le Pen elítélésével a franciák valódi igazságügyi mészárszékkel találták szembe magukat.
