Szalóki Ági a kilencvenes években induló népdalénekesnők egyik legkarakteresebb képviselője. E sorok írója másfél évtizede ismerkedett meg művészetével. Akkoriban a 2006-ban megjelent Cipity Lőrinc című lemeze szólt otthon rendszeresen, arra tudott a legjobban elaludni néhány hónapos gyermekünk. Ez rég volt már, de Szalóki Ági szerencsére azóta is a pályán maradt, énekelt Karády-dalokat, kortárs költők megzenésített verseit és persze sok-sok népdalt a Kárpát-medence minden szegletéből. A hagyományt, a népdalt mindig is tágasan értelmezte, de mindig úgy, hogy e hagyomány gazdagsága megmaradjon, eredeti ízei ne vesszenek el. Sokszor kirándult a jazz és a világzene felé, s így van ez most is, a néhány héttel ezelőtt megjelent Utazásaim című lemezén, amely immár a tizenegyedik kiadványa. Ő maga is világzeneként definiálja ezt a minialbumot, amely hat dalt tartalmaz. Két erdélyit, két görögöt, egy jemeni zsidó és egy bulgáriai szefárd zsidó dalt. A világzene mint műfaj sok mindent jelenthet, és számos esetben talán túl sok mindent is jelent, azonban Szalóki Ági lemezén ez a sok minden kifejezetten üdítő hatású. Nagyon finom zene ez, talán ez a legpontosabb kifejezés. Egyaránt merít a jazzből, a folkból és a tradicionális népzenéből. A zenésztársak, köztük Nikola Parov, kiválóan teszik a dolgukat, Szalóki Ági hangja és jelenléte a régi, ami itt azt jelenti, hogy hiteles, és képes magával ragadni a hallgatót. Ez a lemez egy sorozat első darabja, ami jó hír. Legyen hosszú sorozat, ha kérhetjük.
(Szalóki Ági: Utazásaim. Music Hungary Zeneműkiadó, 2024)
A román állam bő száz éve dolgozik a magyar vonatkozású műemlékek megszerzésén és románosításán. A restitúcióról rég kiderült, hogy csak porhintés, s most új ötlettel álltak elő Románia legértékesebb, katolikus alapítású könyvtára, a Batthyáneum végleges bekebelezésére is.
December 6-a körül még midig nagy kérdés, hogy ki áll nyerésre: a szegényeket és gyermekeket gyámolító püspök vagy a mitikus lény, akit megannyi névvel illetnek a világ különböző országaiban.