A Makóról az Egyesült Államokba keveredő Pulitzer József újságíróként helyezkedett el új hazájában. A szerencsének és leleményességének köszönhetően először egy St. Louis-i újságot vásárolt meg, majd betört a New York-i sajtópiacra is. A The World című napilap élén hódította meg Amerikát.
Nyitókép: Pulitzer József/YouTube
Pap Lázár, a Magyar Krónika magazin munkatársa írása
Az amerikai magyar emigráció egyik leghíresebb személyisége Pulitzer József, vagy ahogyan a világ ismeri, Joseph Pulitzer. A magyar sajtókirály útja a dél-alföldi Makó városából indult, innen jutott el a „a világ tetejére”. Nincstelenül érkezett Amerikába, a semmiből lett sikeres újságíró, majd laptulajdonos. A hanyatló The World című napilap felvirágoztatása után, sajtómágnásként fontos szerepet töltött be a modern amerikai zsurnalisztika megteremtésében,
eközben pedig az Amerikai Egyesült Államok bel- és külpolitikájára is hatást gyakorolt.
A pulitzeri út című cikksorozatunk előző részét alább olvashatja.
Ezt is ajánljuk a témában
Pulitzer József, a magyar származású sajtómágnás Makóról indulva jutott el a világ tetejére, és hagyott maradandó nyomot az amerikai újságírás és politika történetében. Sorozatunkban az ő életútját mutatjuk be, és hogy miként vált a sajtó hatalmi tényezővé az Egyesült Államokban. A pulitzeri út I. rész.
A Westliche Post alkalmazottjaként kiváló újságíró vált Pultizerből. Példaképe és kollégája, Carl Schurz révén mindinkább megerősödtek liberális nézetei, és elkötelezte magát a reformer hírlapírás mellett. Mit jelentett mindez a korban? – adódik a kérdés. A Republikánus Párton belül létrejött egy reformmozgalom, amely célul tűzte ki a Grant-érát jellemző korrupció elleni harcot. Schurz ennek a csoportosulásnak volt az egyik vezéralakja, Pulitzer pedig követte az egykori német forradalmárt, és politikai pályára lépett az újságírás mellett (erről következő cikkünkben olvashatnak).
Törekvéseik azonban kudarcot vallottak, Grantet ismét elnökké választották. A liberális sajtókampány sikertelensége, valamint az olvasószám csökkenése a Westliche Post vezetőségét arra sarkallta, hogy alacsony áron váljanak meg a lap tulajdonjogának egy részétől. Pulitzer kapott az alkalmon, és bevásárolta magát a lapvezetésbe. Ezt követően nagy mértékű szerkesztői önállóságot mutatott, ami nemtetszést váltott ki társaiból, így visszavásárolták részesedését.
Az így szerzett harmincezer dollár teremtette meg Pulitzer anyagi függetlenségét.
Ezután Charles Dana The Sun nevű lapjának lett a washingtoni tudósítója. 1878-ban hitvesével, Kate Davisszel – a polgárháborús Dél vezetőjének húga – tett európai körútjáról küldött tudósítást az újság számára. Az év végén visszatért St. Louisba, és elhatározta, hogy saját lapot vásárol. Az Evening Post és az Evening Dispatch újságok összeolvasztásával indította útnak első saját kiadványát, a St. Louis Post-Dispatchet, amelynek 1879 novemberétől egyedüli szerkesztője és tulajdonosa lett.
„A Post-Dispatch egyetlen pártot sem fog szolgálni, hanem a népet; nem a »republikanizmus« szócsöve lesz, hanem az igazságé; […] nem támogatja a kormányzatot, hanem bírálni fogja azt; szembeszáll minden csalással és ámítással, legyen az bármi és bárhol; elveket és eszméket fog támogatni, mintsem előítéleteket és pártoskodást. Ezen eszmék és elvek pontosan azok, amelyeken kormányzatunkat eredetileg létrehozták és amelyeknek köszönhetjük hazánk csodálatos gyarapodását és fejlődését. Azok, amelyek lehetővé tették a Köztársaságot és amelyek nélkül valódi Köztársaság nem létezhet. Ezek az igaz, eredeti és valóságos Demokrácia eszméi…” – írta első vezércikkében a lap vezetőjeként.
A St. Louis Post-Dispatch élén meghirdette legfőbb irányelvét, a közszolgálatiságot.
Emellett kifejlesztette azokat a zsurnalisztikai módszereket, amelyek a későbbiekben a The World élén is sikerre vitték. A mozgósításra és az érdeklődés felkeltésére törekedett: nagyobb arányban élt a sajtóhadjárat módszerével, mint a rivális lapok, de mindvégig informatív maradt. Híreit a kor legnagyobb és legmegbízhatóbb hírügynökségétől, az Associated Presstől vásárolta. Ezen évek során vált Pulitzer legfőbb fegyverévé a szerkesztőségi cikk, ezzel párhuzamosan pedig a szerkesztőségi oldal az újság legfontosabb részévé. Újszerű stílusával kinőtte a vidéki lapok világát és példányszámát is.
1882-ben a kor egyik leghíresebb vállalkozójától, Jay Gouldtól megvásárolta a hanyatló The New York World nevű napilapot háromszáznegyvenhatezer dollárért. Az összeg első részletét a St. Louis Post-Dispatch profitjából fizette ki. New Yorkban ekkor már több lap is jelentős olvasóközönséggel bírt, ami konkurenciát jelentett számára. Ilyennek számított a The Sun száznegyvenezres, a The New York Herald százezer fölötti, a The New York Times kevesebb mint ötvenezres és a Carl Schurzot is szerkesztői között tudó The Evening Post húszezres példányszámmal. Pulitzer érezte, hogy ha ezekkel a lapokkal fel akarja venni a versenyt,
valami egészen újra lesz szüksége.
A Post-Dispatch szerkesztőinek legjavát magával vitte New Yorkba, hogy megbízható csapattal vághasson bele Amerika szívének meghódításába. Céljait így foglalta össze a lap első általa szerkesztett számában:
„Alulírott a The World című lap teljes tulajdonát megvásárolta, minélfogva annak szerkesztése a mai naptól meg fog változni: új munkatársakkal, új eszközökkel és módszerekkel együtt más lesz a célja, más a politikája; más témákkal foglalkozik majd, más fogja érdekelni; másokkal fog rokonszenvezni, eltérő lesz a meggyőződése; más lesz a lap feje és a szíve... Ebben a nagy és növekvő városban van létjogosultsága egy olyan újságnak, amely nem csupán olcsó, hanem színvonalas is, nemcsak terjedelmes, hanem valóban demokrata is, melyet a nép ügyének, nem pedig a pénzarisztokráciának szánunk, s amely az Óvilágénál előbbrevalónak tartja az Újvilág híreit; amely föltár minden csalást és gyalázatot, küzd a közélet hibái és visszaélései ellen, s elszánt őszinteséggel harcol a népért. Ennek érdekében és kizárólag ebből a célból hívom fel az új Worldre az értelmes közönség figyelmét.
J. Pulitzer.”
„Programja” tartalmát tekintve szinte megegyezik a St. Louisban meghirdetett elvekkel, de a The World esetében törekvései már túlmutattak Louisiana állam határain.
(A cikk Csillag András: Joseph Pulitzer és az amerikai sajtó című munkája alapján készült.)
A magyar válogatott támadó kevesebb mint egy hete még arról beszélt, hogy további trófeákat szeretne nyerni csapatával.
A jövő hét keddi és szerdai parlamenti ülések témáiról is beszélt a házelnök.
Amikor jobbos újságírók mentek Orbánnal, akkor szánalmas, elfogult talpnyalók nyalták fényesre a miniszterelnök sejhaját.
Mindenkinek tudnia kell, ha valaki nem azt és nem úgy ír róla, ahogyan azt ő szeretné.
Nem szerette volna, hogy a sajtó kutakodni kezdjen.
A KDNP szerint a Tisza Párt képviselői a jövőben is elzárkóznak majd az újságírói kérdések elől.
Fél évig tartottak a mézeshetek az eurózóna legújabb tagjában.
Akármit mond a miniszterelnök az idő szorít.
