Pulitzer József, a magyar származású sajtómágnás Makóról indulva jutott el a világ tetejére, és hagyott maradandó nyomot az amerikai újságírás és politika történetében. Sorozatunkban az ő életútját mutatjuk be, és hogy miként vált a sajtó hatalmi tényezővé az Egyesült Államokban. A pulitzeri út I. rész.
Nyitókép: Pulitzer József/YouTube
Pap Lázár, a Magyar Krónika magazin munkatársa írása
Az amerikai magyar emigráció egyik leghíresebb személyisége Pulitzer József, vagy ahogyan a világ ismeri, Joseph Pulitzer. A magyar sajtókirály útja a dél-alföldi Makó városából indult, innen jutott el a „a világ tetejére”. Nincstelenül érkezett Amerikába, a semmiből lett sikeres újságíró, majd laptulajdonos. A hanyatló The World című napilap felvirágoztatása után, sajtómágnásként fontos szerepet töltött be a modern amerikai zsurnalisztika megteremtésében,
eközben pedig az Amerikai Egyesült Államok bel- és külpolitikájára is hatást gyakorolt.
A Pulitzer család a 18. században, Morvaországból települt magyar földre. Az első hazánkban született Pulitzer – Brauch Simon Pulitzer – Makón látta meg a napvilágot 1751-ben. Pulitzer József nagyjából száz évvel később, 1847. április 10-én született, ugyancsak a dél-alföldi városban. Édesapja, a kereskedőként dolgozó Pulitzer Fülöp egy magyar zsidó családból származó lányt, Berger Elizt vette feleségül. József a házaspár negyedik gyermeke volt.
Pulitzer Fülöp a szabadságharc alatt a délvidéki magyar csapatok élelmezésében vállalt szerepet, két testvére pedig a nemzetőrségnél szolgált. Meglepő, de vállalkozása a világosi fegyverletétel után sem ment tönkre, sőt a császári hadsereg élelmezője lett. A család jómódban élt, ennek köszönhetően a gyermek Józsefet házitanító oktatta. 1855-ben a família előnyösebb üzleti lehetőségek reményében Pestre költözött. Pulitzer Fülöp azonban váratlanul megbetegedett, vállalkozása pedig hanyatlásnak indult. A családfőt 1858-ban vitte el a tuberkolózis, felesége és gyermekei ezután hamar eladósodtak. Pár évre rá a négy gyermek egyike, Anna Fanny is meghalt.
A tizenéves József ekkortájt Hampel Antal kereskedelmi iskolájában tanult, kereskedelmi pályára szánták, de ő másról álmodott. Anyai nagybátyja, Berger Vilmos nyomdokaiban szeretett volna járni, katonának akart állni. Erre látott lehetőséget, amikor 1864-ben Habsburg Miksa francia segítséggel meg akarta szerezni a mexikói trónt, és nagybátyja csatlakozott az expedíciós sereghez. Ezen fellelkesülve ő is jelentkezett önkéntesnek, ám a sorozóhatóság gyenge fizikuma miatt eltanácsolta. Ezután elhatározta, hogy maga jut el Mexikóba, és ott áll be a seregbe.
Hamburg kikötőjében szállt fel a hajóra, ami elvitte az Újvilágba.
A tizenhét éves ifjú vakmerően, a kalandot és kockázatot is vállalva indult útnak, azonban New Yorkban megrekedt, mert minden pénze elfogyott. Feltehetőleg ekkor találkozott az Unió toborzó ügynökeivel, akik alkalmasnak találták, és az I. New York-i lovasezredbe sorozták be. Így keveredett bele Észak és Dél polgárháborújába, ami több magyar kivándorlónak is lehetőséget nyújtott arra, hogy érdemeket szerezve beilleszkedjen új hazájába.
Az I. New York-i lovasezredet eredetileg a németországi forradalmak veteránja, Carl Schurz toborozta. Ennek köszönhetően az ezred katonáinak jelentős része német származású volt, de néhány magyar is szolgált köztük, például Fiala Antal, Pető Dániel és Pető József. Arról nem tudunk, hogy Pulitzer közelebbi kapcsolatban állt-e bármelyikükkel, amikor 1864. szeptember 30-án a New York állambeli Kingstonban bevonult a seregbe.
Az ifjú Pulitzer alakulata részt vett 1864 őszén a Shenandoah-völgyi hadműveletekben, így néhány kisebb ütközetben jelen lehetett. Ezredének nagyobbik felét a Potomac hadsereg lovassági vezetőjének, Sheridan tábornoknak a vezetésével közvetlenül Lee ellen vezényelték márciusban. Ez idő alatt őt és társait Virginia egyéb részein állomásoztatták. A 18 éves fiú nyolc hónapnyi kiábrándító szolgálat után alig várta, hogy leszerelhessen. Fizikai alkalmatlansága miatt sok hátrányt szenvedett, és társaival sem igazán találta meg a hangot. Május 23-án még felvonult a washingtoni díszszemlén, majd 1865. június 5-én a főváros melletti Alexandriában szerelt le. Utolsó zsoldját New Yorkban kapta meg,
ezzel a 13 dollárral a zsebében kezdett el munkát keresni.
New Yorkban hemzsegtek a hozzá hasonlók, így egy szakképzetlen, angolul alig tudó bevándorló számára nem sok lehetőség mutatkozott. Alkalmi munkákból tartotta el magát, és gyakran aludt a szabad ég alatt. Amikor már nem sok választotta el attól, hogy az amerikai nagyvárosokban nyomorgó sokak sorsára jusson, otthonról kapott egy kis pénzt. Ebből az összegből nyugatra utazott, St. Louisba, az amerikai németek „fővárosába”, ahol németnyelv-tudása révén több esélyre számított a munkaerőpiacon; identitásában valószínűleg még erősen élt morva–német származása a magyar zsidó identitás mellett.
A gyorsan fejlődő városban ismét alkalmi munkákból tartotta el magát, de ekkor már könyvtárba járt, és szorgalmasan tanulta az angolt. Pulitzer kiválóan sakkozott, tehetségére pedig fel is figyeltek egy német söröző vendégei. Egy ügyvéd és társa vette szárnyai alá a fiatal bevándorlót, akinek munkát is adtak: mindenes kisegítőként alkalmazták az irodájukban, valamint segítettek neki a beilleszkedésben. Az ő jóvoltukból kezdte meg jogi tanulmányait is. Egy idő után azonban igyekezett saját lábra állni. Állást ajánlottak neki egy louisianai cukorültetvényen, amit el is fogadott, azonban hamar kiderült, hogy csalás áldozatává vált. A hajó, ami őt és társait szállította, megszabadult utasaitól, gyalog kellett visszatérnie St. Louisba. Pulitzert ez a szerencsétlen eset indította el az újságírói pályán: felháborodásában megírta a történteket, és beküldte egy német nyelvű lapnak.
A Westliche Post meg is jelentette a cikket, ami olyannyira elnyerte a szerkesztőség tetszését,
hogy rendszeresen lehetőséget adtak neki a publikálásra.
A Westliche Post egyik szerkesztője egyébként az a Carl Schurz volt, aki megszervezte az I. New York-i gyalogezredet a polgárháború idején. A kiváló újságíró, politikus Schurz vált Pulitzer példaképévé: emigránsként, önerőből szerzett magának tekintélyt új hazájában, és emelkedett fel a társadalmi ranglétrán. 1868-tól Missouri államot képviselte a szenátusban, amelynek első német születésű tagja volt.
A későbbiekben Schurz politikai szemlélete és személyisége is nagy hatást gyakorolt Pulitzerre, aki 1867-ben megszerezte a jogi diplomát és megkapta az állampolgárságot is. Közjegyzői irodát nyitott, ám ezt a próbálkozását nem koronázta siker, 1868-ban azonban váratlanul felajánlottak neki egy riporteri állást a Westliche Postnál. Laptulajdonosi sikereihez és a The World felvirágoztatásához viszont még hosszú út vezetett.
(A cikk Csillag András: Joseph Pulitzer és az amerikai sajtó című munkája alapján készült.)
Politikai szempontból a legnagyobb kérdés mégis az lesz: követői meddig tűrik egy narcisztikus pártvezér influenszerkedését érdemi közéleti tevékenység helyett? Meddig éri be a kormánnyal elégedetlenek köre az O1G újracsomagolásával? Unatkozni nem fogunk.
Nemrég még a „politikai pokolban” pörkölte volna a „semlegeseket” a lengyel miniszterelnök, most viszont kellemetlenül közel került Donald Trump beiktatása és így az amerikai segítség elapadása.
„Lépésről lépésre, tégláról téglára, per aspera ad astra, lárifári” – írta a publicista.
Fontos, hogy a kiskereskedelmi forgalom alakulását helyesen értelmezzük – áll a tárca csütörtöki közleményében.
Azt hiszem most van az a pillanat, amikor meg lehetne kímélni David Pressmant a Budapestre történő fáradságos visszautazástól.
Nem jártak jól az amerikai ügyészek, akiket a magyar származású baloldali milliárdos pénzelt.
Baráti tűz. Nem az oroszok, nem Észak-Korea, hanem Amerika.
Az ukránok több millió órányi drónfelvétel segítségével tanítanák be a mesterséges intelligenciát, hogy segítse őket a harctéren.
