Újra egy filmben a két sztár.
Nyitókép: George Clooney és Brad Pitt a Két magányos farkas című filmben (Apple TV+)
Német Dániel, a Magyar Krónika magazin munkatársa írása
Jon Watts nem az a rendező, akit be lehetne skatulyázni. Pályája a Clown című B kategóriás horrorral indult, majd a fillérekből készült kiváló thrillerével, a Rendőrautóval a keblére ölelte a szakma, olyannyira, hogy három Pókember-filmet is rábíztak. Utóbbiak egyébként egészen tisztességesek lettek, legalábbis az ötlettelen képregény-adaptációk tengerében legalább érezni lehetett rajtuk némi szellemet és alkotói lelkesedést.
Most úgy tűnik, visszatért a gyökereihez, hiszen bár a Két magányos farkas csak az említett Marvel-produkciókhoz mérve tekinthető olcsónak, a 85 millió dolláros költségvetés jelentős részét valószínűleg Brad Pitt és George Clooney vágta zsebre. A két sztár nem először játszik együtt: az Ocean’s-trilógiában és a Coen testvérek Égető bizonyítékában is osztoztak a vásznon. Most ugyanezt teszik a tévé vagy a laptop képernyőjén.
A stúdió ugyanis azt a fura stratégiát választotta, hogy a filmet csak nagyon limitált ideig mutatják be az amerikai mozikban, mert úgy gondolják, annyira jól sikerült, hogy streamingen nagyobbat robbanhat, noha általában épp akkor szokás ilyen döntést hozni, ha elégedetlenek a végeredménnyel. Amelyet látva egyébként nem vagyunk biztosak abban, hogy valóban őszinte volt a lelkesedésük.
A két színész ezúttal olyasféle problémamegoldókat alakít, mint amilyen Harvey Keitel karaktere is volt a Ponyvaregényben;
ha valami kínos esetet el kell sikálni, akkor megjelennek és intézkednek.
Szigorú szabálya a munkájuknak, hogy kizárólag egyedül dolgozhatnak, ám amikor egy jómódú nő felvisz egy fiatal fiút a hotelszobájába, aki aztán alaposan bedrogozik, majd egy üvegasztalra zuhanva meghal, véletlenül mindkettőjüket értesítik, így muszáj együttműködniük. A nyomok eltakarítását nehezíti, hogy hamar kiderül, a srác mégsem hulla, és még mindig a kábítószer hatása alatt állva igencsak fel van pörögve, fürgén kereket old.
Mint említettük, meglehetős fenntartásokkal kezeljük, hogy a film kiválósága indokolta volt a fura forgalmazási modellt, bár szó sincs arról, hogy rossz lenne. A Két magányos farkas leginkább csak olyan, mint a repülőgépeken felszolgált menü: mindenből apró adagokat kapunk. A sztori tálcán kínálná az abszurd szituációk sokaságát, valamint az erőszak és a humor vegyítését, de Jon Watts szemmel láthatólag nem Tarantino, de még csak nem is Robert Rodriguez. Szórakoztató nézni, ahogyan a folyamatosan rivalizáló Brad Pitt és George Clooney állandóan cukkolja egymást,
de ez inkább kóstolgatás, mintsem odamarás.
A film hangulatában remekül idézi meg a nyolcvanas-kilencvenes olyan buddy movie-jait, mint a 48 óra vagy a Halálos fegyver-franchise, ám szellemességében jóval elmarad mögöttük; ha a akkortájt mutatják be, valószínűleg a feledés homályába merült volna a műfaj jóval kiválóbb alkotásainak az árnyékában.
Az akciójelenetekkel szintén szűkmarkúan bántak a készítők, és azok sem túl izgalmasak, valamint természetesen az egyszerűnek tűnő eset kapcsán jóval magasabbra vezetnek a szálak, mint azt a szereplők előzetesen gondolnák, nem okoz nagy megdöbbenést a végkifejlet.
George Clooney és Brad Pitt viszont semmit nem veszített az elképesztő karizmájából, tökéletes párost alkotnak,
így ha valóban készül folytatás – miként azt a stúdió belebegtette –, akkor a karaktereikre egy valóban emlékezetes filmet is fel lehetne építeni. Csupán egy jóval virtuózabb forgatókönyv kellene hozzá.
A ma kezdődő 21. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválnak magyar szempontból is erős a felhozatala. Itt debütál Nemes Jeles László és Deák Kristóf új mozija, és egész estés portréfilm rajzolja fel Bölöni László és Dargay Attila életét.
Vérgőzös akcióvígjáték a család, a feleség, a gyerekek és persze a nagypapa fontosságáról. Senki 2. – kritika.
Pedig az a remény költözött a szívekbe, hogy egy ilyen összetartó, egyet akaró közösség tartósan, társadalmi méretekben is megteremthető.
Kényes témát csomagolt nevetős-megható road movie-ba első játékfilmjében a francia Enya Baroux. A Jó utat, Marie inkább a családi összetartozás fontosságáról, mintsem arról beszél, van-e joga az embernek megmondani, mikor óhajtja befejezni a földi pályafutását.
A Többesélyes szerelem lehetett volna egy izgalmas, a jelen társadalmára reflektáló, okos film – sőt, az Előző életek után pontosan ezt vártuk. Ehelyett egy kliséhalmazt kapunk. Igaz, beszélgetésindítóként még így is működik.
Egy, a helyszínen talált írás szerint gázlopásban érintett bűnszövetkezetek csaptak össze.
Ismét nem hallottunk semmit a konkrét kormányzati tervekről.
Az új vezetőedző már is magába szívta a ferencvárosi érzelmeket.
