Jon Watts nem az a rendező, akit be lehetne skatulyázni. Pályája a Clown című B kategóriás horrorral indult, majd a fillérekből készült kiváló thrillerével, a Rendőrautóval a keblére ölelte a szakma, olyannyira, hogy három Pókember-filmet is rábíztak. Utóbbiak egyébként egészen tisztességesek lettek, legalábbis az ötlettelen képregény-adaptációk tengerében legalább érezni lehetett rajtuk némi szellemet és alkotói lelkesedést.
Most úgy tűnik, visszatért a gyökereihez, hiszen bár a Két magányos farkas csak az említett Marvel-produkciókhoz mérve tekinthető olcsónak, a 85 millió dolláros költségvetés jelentős részét valószínűleg Brad Pitt és George Clooney vágta zsebre. A két sztár nem először játszik együtt: az Ocean’s-trilógiában és a Coen testvérek Égető bizonyítékában is osztoztak a vásznon. Most ugyanezt teszik a tévé vagy a laptop képernyőjén.
A stúdió ugyanis azt a fura stratégiát választotta, hogy a filmet csak nagyon limitált ideig mutatják be az amerikai mozikban, mert úgy gondolják, annyira jól sikerült, hogy streamingen nagyobbat robbanhat, noha általában épp akkor szokás ilyen döntést hozni, ha elégedetlenek a végeredménnyel. Amelyet látva egyébként nem vagyunk biztosak abban, hogy valóban őszinte volt a lelkesedésük.
A két színész ezúttal olyasféle problémamegoldókat alakít, mint amilyen Harvey Keitel karaktere is volt a Ponyvaregényben;
ha valami kínos esetet el kell sikálni, akkor megjelennek és intézkednek.
Szigorú szabálya a munkájuknak, hogy kizárólag egyedül dolgozhatnak, ám amikor egy jómódú nő felvisz egy fiatal fiút a hotelszobájába, aki aztán alaposan bedrogozik, majd egy üvegasztalra zuhanva meghal, véletlenül mindkettőjüket értesítik, így muszáj együttműködniük. A nyomok eltakarítását nehezíti, hogy hamar kiderül, a srác mégsem hulla, és még mindig a kábítószer hatása alatt állva igencsak fel van pörögve, fürgén kereket old.
Mint említettük, meglehetős fenntartásokkal kezeljük, hogy a film kiválósága indokolta volt a fura forgalmazási modellt, bár szó sincs arról, hogy rossz lenne. A Két magányos farkas leginkább csak olyan, mint a repülőgépeken felszolgált menü: mindenből apró adagokat kapunk. A sztori tálcán kínálná az abszurd szituációk sokaságát, valamint az erőszak és a humor vegyítését, de Jon Watts szemmel láthatólag nem Tarantino, de még csak nem is Robert Rodriguez. Szórakoztató nézni, ahogyan a folyamatosan rivalizáló Brad Pitt és George Clooney állandóan cukkolja egymást,
de ez inkább kóstolgatás, mintsem odamarás.
A film hangulatában remekül idézi meg a nyolcvanas-kilencvenes olyan buddy movie-jait, mint a 48 óra vagy a Halálos fegyver-franchise, ám szellemességében jóval elmarad mögöttük; ha a akkortájt mutatják be, valószínűleg a feledés homályába merült volna a műfaj jóval kiválóbb alkotásainak az árnyékában.
Az akciójelenetekkel szintén szűkmarkúan bántak a készítők, és azok sem túl izgalmasak, valamint természetesen az egyszerűnek tűnő eset kapcsán jóval magasabbra vezetnek a szálak, mint azt a szereplők előzetesen gondolnák, nem okoz nagy megdöbbenést a végkifejlet.
George Clooney és Brad Pitt viszont semmit nem veszített az elképesztő karizmájából, tökéletes párost alkotnak,
így ha valóban készül folytatás – miként azt a stúdió belebegtette –, akkor a karaktereikre egy valóban emlékezetes filmet is fel lehetne építeni. Csupán egy jóval virtuózabb forgatókönyv kellene hozzá.
Összeesküvés-elmélet, paranoia és fekete humor. Lehet vitatkozni arról, hogy az Emma Stone főszereplésével leforgatott Bugonia lenne-e Jórgosz Lánthimosz eddigi legkiválóbb filmje, de hogy a legszórakoztatóbb és a leginkább letisztult, az biztos.
A színész még talán soha nem volt ilyen rossz, mint a Netflix új drámájában. Az Egy szerencsejátékos vallomása minden mást tekintve is a nézhetetlenség határát súrolja.
Szombaton a Kolozsvári Magyar Operában mutatták be a Magyar menyegzőt, a részben Kalotaszegen forgatott különleges moziban a népzene, a néptánc energiája adódik össze egy nyolcvanas évek eleji történetben. A premieren jártunk, ahol a főszereplő Törőcsik Franciskát ugyan nem, de sok más szívmelengető kincset találtunk.
Egyértelmű üzenetet kapott a saját szimpatizánsaitól.
p
2
0
1
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 63 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Karbantartó9
2024. október 12. 17:39
Clooney egy ócska ripacs senki. Pitt pedig a világ egyik legnagyobb színésze, tehetségéhez nem fér kétség. Akármit eljátszik.
Itt tehát rivarizálásról semmilyen szinten nem lehet szó, max bulvár-kacsa, klikkvadász szarság az egész.
Válasz erre
4
0
reiblistvan
2024. október 12. 16:37
Igen gyenge film a főszereplőkhöz képest ! Végig szenvedtem , reménykedve valami másban ! A fiatal főszereplő még jó volt , de a két nagyágyú csak erőlködött a szerepében ! Kár volt rászánni az időt , nekem erősen csalódás volt ez a film !!
Válasz erre
2
0
vasi60
2024. október 12. 15:33
A kávébizniszről van szó?
Válasz erre
2
0
nemugatolmerkapol
2024. október 12. 15:02
Két kiöregedett ratyirambó. Mindkettőnek az utolsó nézhető filmje, vagy amire egyáltalán emlékezünk, a 90-es években készült. Brad Pitt egyetlen értékelhető teljesítménye, hogy nem rendezett.
Válasz erre
1
0
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!