Fura rivalizálásba kezdett George Clooney és Brad Pitt

Nyitókép: George Clooney és Brad Pitt a Két magányos farkas című filmben (Apple TV+)

Német Dániel, a Magyar Krónika magazin munkatársa írása

Jon Watts nem az a rendező, akit be lehetne skatulyázni. Pályája a Clown című B kategóriás horrorral indult, majd a fillérekből készült kiváló thrillerével, a Rendőrautóval a keblére ölelte a szakma, olyannyira, hogy három Pókember-filmet is rábíztak. Utóbbiak egyébként egészen tisztességesek lettek, legalábbis az ötlettelen képregény-adaptációk tengerében legalább érezni lehetett rajtuk némi szellemet és alkotói lelkesedést. 

Most úgy tűnik, visszatért a gyökereihez, hiszen bár a Két magányos farkas csak az említett Marvel-produkciókhoz mérve tekinthető olcsónak, a 85 millió dolláros költségvetés jelentős részét valószínűleg Brad Pitt és George Clooney vágta zsebre. A két sztár nem először játszik együtt: az Ocean’s-trilógiában és a Coen testvérek Égető bizonyítékában is osztoztak a vásznon. Most ugyanezt teszik a tévé vagy a laptop képernyőjén. 

A stúdió ugyanis azt a fura stratégiát választotta, hogy a filmet csak nagyon limitált ideig mutatják be az amerikai mozikban, mert úgy gondolják, annyira jól sikerült, hogy streamingen nagyobbat robbanhat, noha általában épp akkor szokás ilyen döntést hozni, ha elégedetlenek a végeredménnyel. Amelyet látva egyébként nem vagyunk biztosak abban, hogy valóban őszinte volt a lelkesedésük.

A két színész ezúttal olyasféle problémamegoldókat alakít, mint amilyen Harvey Keitel karaktere is volt a Ponyvaregényben; 

Szigorú szabálya a munkájuknak, hogy kizárólag egyedül dolgozhatnak, ám amikor egy jómódú nő felvisz egy fiatal fiút a hotelszobájába, aki aztán alaposan bedrogozik, majd egy üvegasztalra zuhanva meghal, véletlenül mindkettőjüket értesítik, így muszáj együttműködniük. A nyomok eltakarítását nehezíti, hogy hamar kiderül, a srác mégsem hulla, és még mindig a kábítószer hatása alatt állva igencsak fel van pörögve, fürgén kereket old.

Mint említettük, meglehetős fenntartásokkal kezeljük, hogy a film kiválósága indokolta volt a fura forgalmazási modellt, bár szó sincs arról, hogy rossz lenne. A Két magányos farkas leginkább csak olyan, mint a repülőgépeken felszolgált menü: mindenből apró adagokat kapunk. A sztori tálcán kínálná az abszurd szituációk sokaságát, valamint az erőszak és a humor vegyítését, de Jon Watts szemmel láthatólag nem Tarantino, de még csak nem is Robert Rodriguez. Szórakoztató nézni, ahogyan a folyamatosan rivalizáló Brad Pitt és George Clooney állandóan cukkolja egymást, 

A film hangulatában remekül idézi meg a nyolcvanas-kilencvenes olyan buddy movie-jait, mint a 48 óra vagy a Halálos fegyver-franchise, ám szellemességében jóval elmarad mögöttük; ha a akkortájt mutatják be, valószínűleg a feledés homályába merült volna a műfaj jóval kiválóbb alkotásainak az árnyékában. 

Az akciójelenetekkel szintén szűkmarkúan bántak a készítők, és azok sem túl izgalmasak, valamint természetesen az egyszerűnek tűnő eset kapcsán jóval magasabbra vezetnek a szálak, mint azt a szereplők előzetesen gondolnák, nem okoz nagy megdöbbenést a végkifejlet.

így ha valóban készül folytatás – miként azt a stúdió belebegtette –, akkor a karaktereikre egy valóban emlékezetes filmet is fel lehetne építeni. Csupán egy jóval virtuózabb forgatókönyv kellene hozzá.