Horváth Richárd történész szerint Ulászló trónra kerülésével alapjaiban változtak meg a királyság lehetőségei. Hunyadival jól kijöttek, komoly támadó hadjáratra is képes lett az ország.
Nyitókép: I. Ulászló szimbolikus síremléke a waweli székesegyházban
Napra pontosan 600 évvel ezelőtt született I. Ulászló királyunk, az első Jagelló a magyar trónon. A fiatal, de ambiciózus és tehetséges uralkodó életéről és munkásságáról Horváth Richárd történészt, a kor kiváló szakértőjét, az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársát kérdeztük.
*
„Jól jött” nekünk, magyaroknak, hogy egy Habsburg után egy Jagelló került a trónra 1440-ben?
Nos, hogy mi jött jól, azt nehéz megmondani, de sok választás nem volt az ország előtt. Habsburg Albert király váratlanul – betegségben – meghalt, törvényes utóda, a későbbi V. László még csecsemő, a török fenyegetés pedig annál nagyobb volt: kevésbé közismert, de 1440-ben is megtámadták Nándorfehérvárat, sikertelenül. Ezért
feltétlenül „ütőképes” királyra volt szükség.
Ráadásul a korabeli Magyarország „jó falatnak” számított, Jagelló Ulászló mindent el is követett, hogy Budára kerülhessen, sőt minden jel szerint tőle indult a kezdeményezés, hogy magyar király lehessen.
Belső, magyarországi jelölt azért nem jöhetett szóba, mert már volt a Szent Koronával koronázott, élő király, a gyermek László. I. Ulászlót jellemző módon nem is azzal koronázták – mivel Bécsben volt ekkor a korona –,
„legitimitását” legfeljebb az adta, hogy királyi házból származott.
Gondoljunk bele, 1444-ben, I. Ulászló halála után Hunyadi is csak kormányzó lehetett.
Ezt is ajánljuk a témában
A fiatalon elhunyt Corvin János sikeresen betagozódott a magyar arisztokráciába, ám fő célját, a trónt nem érte el. Portrénk Mátyás király 550 éve született fiáról!
Ulászló 16 évesen került a magyar trónra, tinédzser volt. Milyen személyiség rajzolódik ki róla a források alapján?
A 16 életév a középkorban „érettebbnek” számított, mint manapság, ráadásul 1440-ben Ulászló már hat esztendeje Lengyelország királya volt. Arról se feledkezzünk meg, hogy Hunyadi Mátyás 15 évesen lett magyar király, amin nem szoktunk fennakadni, sőt.
Ulászló esetében fontos tudni, hogy családja ekkor már több mint fél évszázada állt Lengyelország élén, Ulászlót és testvérét – aki 1444-es halála után IV. Kázmérként a lengyel trónon követte –
eleve uralkodásra nevelték.
S hogy mi tett magyar királyként? Az 1440/41-es magyarországi polgárháborúban személyesen vett részt, s
1444-ben is a hadak élére állt, így az biztosan nem mondható róla, hogy megijedt volna az árnyékától.
Ami pedig politikai képességeit illeti, láthatóan hamar megtalálta a közös hangot Újlaki Miklóssal és Hunyadi Jánossal, akik talán legfőbb itthoni támaszainak számítottak uralkodása elején mindenképpen.
Melyek voltak Ulászló legnagyobb hatású döntései, cselekedetei Magyarország számára?
Legfőbb tette mindenek előtt maga a tény, hogy magyar király lett. Említettem, hogy a késő középkori magyar királyi trón sokak által vágyott, kecsegtető volt, de azt is látni kell, hogy ebben az évszázadban a Szent Koronával komplett „csomag járt”: nem csupán egy európai középhatalom trónjára került az ember, hanem „elnyerte” vele az ekkor már állandósuló török fenyegetés elhárításának és finanszírozásának feladatát is.
Ulászló trónra kerülésével alapjaiban változtak meg a királyság lehetőségei, továbbá
dinasztiájának köszönhetően a Jagelló Lengyelország is szövetségessé lett.
Ne feledjük, Mátyás uralkodása alatt Csehország és Lengyelország például sokszor ellenségnek számított, s nyílt összecsapásokból is akad jó pár. Azon túl legyünk méltányosak, mindössze négy évig uralkodhatott, a nagyként számon tartott királyaink évtizedeken át ültek trónon, s mutathatták meg, mit tudnak.
Fontos eredmények?
A 1440/41-es belháborút sikerre viszi, jórészt helyreállítja a királyság területi integritását.
A le nem győzött ellenfelekkel megállapodást köt, fegyverszünet lesz közte és Albert özvegye, Erzsébet királyné közt, valamint 1442-től határozottan a török kérdés megoldására törekszik, s ugyanekkor két évre fegyverszünetet hoz tető alá III. Frigyes Ausztriájával.
Azt, hogy mennyire tudta konszolidálni hatalmát, alighanem a legjobban mutatja, hogy
koronázása után négy évvel mekkora méretű támadó hadjáratra volt képes az ország,
s a király hónapokra elhagyhatta az országot. Összességében tehát
látszanak a tervek és célok,
de azok kifutását a várnai halál megakadályozta.
A Hunyadi János és Ulászló vezette seregek tehát vereséget szenvedtek a várnai csatában 1444-ben. Ez sorsdöntő volt? Mi kellett volna a győzelemhez? Ha győznek a keresztény hadak, változott volna bármi is hosszú távon a török térhódítását tekintve?
A várnai vereség a késő középkor sorsdöntő csatái közé tartozik. Igaz, még messze nem a Magyar Királyság, hanem „csak” a török-magyar háborúskodás sorsának alakulását illetően. Valószínűleg ekkor – majd pedig az 1448-as rigómezei vereséget követően – vált világossá a magyar politikai elit és Hunyadi János számára, hogy
az aktív, támadó védekezés és a nyílt színi csaták a török ellen már nem vállalhatók,
lévén az erőviszonyok kezdtek drasztikusan megváltozni.
A ’mi lett volna, ha’ kérdésfelvetést pedig a történészek nem azért nem szeretik, mert történelmietlen, hanem azért, mert az nem a vizsgált történeti korszakról, hanem a kérdésfelvetés saját koráról szól. Bár rendre felvethető, a „Miért nem jött több nyugati katona?” kérdés, ugyanakkor látni kell,
a középkori Európa erre a generális összefogásra még nem volt kész és képes.
Nem véletlen, hogy a török hódoltság megszületése után közel másfél évszázaddal, egy hosszú hadügyi reform-folyamatot követően – a reguláris hadseregek kialakulásáról van szó –, a 17. század végén sikerült döntő csapást mérni a török birodalmi seregre Bécsnél (1683), majd visszafoglalni Budát (1686) nemzetközi koalícióban. Ám
a háborúskodás jócskán elhúzódott a 18. század első feléig,
annak dacára, hogy a Habsburg Birodalom, Magyarország, Lengyelország egyesített erejének fölénye világos volt.
Egyesek szerint Ulászló nem esett el a várnai csatában – amikor még mindig csak húsz éves volt – hanem Portugáliában megnősülve élte le életét. Mennyi valóságalapja lehet mindennek?
Kétségtelen tény, Portugáliában makacsul tartja magát a hagyomány, miszerint a király nem halt meg Várnánál, hanem Portugáliába, Madeira-ra költözött, s megházasodott, halálát pedig idősebb korában hegyomlás okozta volna.
Sőt,
egyes kutatók azt is tudni vélték/vélik, hogy a világhírű felfedező, Kolumbusz édesapja maga Jagelló Ulászló lett volna,
s ez az előkelő származás segíthette volna abban, hogy támogatást nyerjen merész expedíciójához, így az Új Világ felfedezéséhez. Az is tény, hogy a király teste és páncélja sohasem került elő, ugyanakkor II. Murád szultán magyar foglyokkal azonosíttatta a király levágott és kopjára tűzött fejét.
Mindezek egybevételével
magam azon a véleményen vagyok, hogy első Jagelló királyunk a várnai csatatéren lelte halálát.
S ha mégsem így esett volna, és tényleg Portugáliában élt volna, jelentősége akkor sem túl nagy, hiszen távolléte miatt a török-magyar harcokra, a királyság későbbi történetére semmi befolyással sem bírt. Ugyanakkor, hogy egy király ne akart volna visszatérni országába, a korszakban aligha számított életszerűnek.
Nagy bajba kerülhet Lengyelország.
A lengyel körözött mindent megtett annak érdekében, hogy ne ismerjék fel, levágatta a haját, lefogyott és szemüveget viselt, de így sem tudott tovább inkognitóban maradni.
Nagy bejelentést tett Andrzej Duda.
Orosz szövetségesekkel pótolják a hiányt a lengyelek.
Sokatmondó választ adott a lengyel külügyminiszter.
Brüsszel valójában semmilyen megállapodást nem akar Kínával az elektromos autók exportjával kapcsolatban, abban a pillanatban ugyanis, hogy valamelyik követelése kapcsán már-már konszenzus alakulna ki, azonnal egy újabb, még lehetetlenebbel áll elő. A csattanó a történetben, hogy Magyarország az Európai Bizottság agressziójának a legnagyobb nyertese lehet.
Donald Trump pedig egy beszélő Molotov-koktél Roger Köppel szerint.
Szerencsére sok befolyásuk nincs a döntésre.
