A nyugati civilizáció egy 19. századi találmány, hasonlóan a vasúthoz és a távíróhoz; Európa már a bronzkorban a globalizáció középpontja volt, és 4000 éve nem léteznek egymástól elkülönülő kultúrák – állítja az Oxfordi Egyetem régészprofesszora.
A szerző a Brain Bar jövőfesztivál alapítója
Josephine Quinn régész és történész, a görög, római és föníciai kultúrák szaktekintélye, az Oxfordi Egyetem professzora. Monumentális műve, a How the World Made the West (hogyan teremtette a világ a Nyugatot) hasábjain nem kevesebbet állít, mint hogy a Nyugat mint civilizáció felemelkedéséről alkotott nézeteink eredendően tévesek. Bár a woke-izmus az utóbbi évtizedben – főként a „dekolonizáció” zászlaja alatt – totális támadást indított a nyugati identitás alaptételei ellen, azt azért senki nem kérdőjelezte meg, hogy mai kultúránk görög és római gyökerekre vezethető vissza.
A klasszikus kánonban a nyugati történelem nem más, mint nagy birodalmak egymásba fonódó története – egy hatalmas folyam, amely az antikvitásból indult, s alighanem a Brit Birodalom fénykorában teljesedett ki. Szerzőnk egészen másként látja ezt: szerinte a vasúthoz és a távíróhoz hasonlóan a nyugati civilizációt is a 19. században „találták fel”.
Quinn úgy véli, hogy a mai értelemben vett nyugati kultúra nem is létezhetne a rá meghatározó hatást gyakorló iszlám, afrikai, indiai és kínai befolyás nélkül. A legújabb régészeti leletek vizsgálatakor alkalmazott, szén-dioxid-alapú kormeghatározási technikák meggyőző bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a Földközi-tenger már 4000 évvel ezelőtt, a bronzkor idején kifejezetten „globalizált” hely volt, pezsgő távolsági kereskedelemmel. A walesi réz a Skandináv-félszigetig utazott, a cornwalli ónt pedig a mai Németország területén használták fel bronzfegyverek előállítására. „A mükénéi nemesek sírjaiban talált balti borostyángyöngyök a Brit-szigeten készültek. […] Az ír üstök Portugália északi részén váltak különösen népszerűvé.”
Szerzőnk meggyőződése szerint az intenzív kereskedelem egyet jelentett azzal, hogy a korabeli „nyugatiak” szabadon válogathattak a kulturális minták között – s meg is tették. Az idegen ideák, megoldások átvétele évezredeken át nem számított devianciának. „Az ókorban sokan egész életüket a gazdaságuk és családjuk határolta kicsiny világokban töltötték, s nem utaztak messzebb a közeli vigasság, a piac vagy a szentély helyszínénél. Mások azonban az úton vagy egyenesen a tengeren éltek, tanulták egymás nyelvét, letelepedtek egymás földjein és városaiban, magukévá fogadták a másik isteneit, és szüntelenül meséltek egymásnak.”
Ahogyan Polübiosz írja a feltörekvő rómaiakról: „hajlamosak saját szokásaikat a máshonnan származó jobb gyakorlatokkal helyettesíteni”. A modern Nyugat valódi gyökerei a babilóniai törvénykönyvektől az asszír öntözési technológián át az indiai irodalomig, az arab tudományosságtól a sztyeppei lovasok fémművességéig mindenben megtalálhatók. „Az a narratíva, amely a görögökre és a rómaiakra szűkíti a Nyugat háttértörténetét, elszegényíti a múltról alkotott képünket.”
Quinn kötetének részletgazdagságára jellemző, hogy csupán az irodalomjegyzéke 120 oldalas. Alapállítása, hogy a Nyugat fogalma nem koherens, mert nem is lehet az: világunkban már 4000 éve nem léteznek egymástól elszigetelt kultúrák, sem homogén civilizációk, legfeljebb sok egymással versengő és aktívan eszmét cserélő kis népcsoport. Nekünk, magyaroknak talán még fontosabb a szerző azon következtetése, amely szerint „az Európát Ázsiával szembeállító bináris polaritás” – bár egyfajta mély áramként Hérodotosz óta fel-felbukkan a nyugati történetírásban – nélkülöz mindenféle kulturális alapot.
Josephine Quinn: How the World Made the West – A 4,000 Year History. Bloomsbury, 2024
Különleges zenei programmal indul az április a fővárosban: április 3. és 5. között ismét megszervezik a Budapest GipsyFestet, ahol a roma zenei élet színe-java megfordul majd. A programokról és a rendezvény küldetéséről kérdeztük a főszervezőt, Rostás Mihály Mazsit. De lapunknak Tóth Gabi is vallott arról, milyen kapcsolat fűzi ehhez a kultúrához.
Amikor szól az emlékezet: Nabokov önéletrajzi története részletgazdag, érdekes betekintést ad a szovjet hatalomátvétel előtti orosz világba.
Él Budapesten egy fiatal magyar tudós, aki egy egész tudományterületet talált ki magának, elismert szakmai folyóiratot alapított hozzá, és ma már világszerte szívesen látott előadó. Meskó Bertalan orvosi jövőkutató könyvet írt azoknak, akik hozzá hasonló tudatossággal terveznék a jövőjüket.
A könyv szerzője nélkül most nem J. D. Vance lenne az amerikai alelnök.
A miniszterelnök politikai igazgatója hazánk híd szerepét hangsúlyozta.
Kiderült, hogy a román lakosság mindössze 30 százaléka olvas könyvet.
Az ellenzéki erők évek óta akcióznak a T. Házban, voltak magányos és összehangolt rendbontások, ezeket vettük sorra. Baranya Róbert írása.
„Az igazi kérdés már csak az, hogy Európa felkészül-e erre vagy sem” – mondta Andrij Szibiha.
