Szerzőnk meggyőződése szerint az intenzív kereskedelem egyet jelentett azzal, hogy a korabeli „nyugatiak” szabadon válogathattak a kulturális minták között – s meg is tették. Az idegen ideák, megoldások átvétele évezredeken át nem számított devianciának. „Az ókorban sokan egész életüket a gazdaságuk és családjuk határolta kicsiny világokban töltötték, s nem utaztak messzebb a közeli vigasság, a piac vagy a szentély helyszínénél. Mások azonban az úton vagy egyenesen a tengeren éltek, tanulták egymás nyelvét, letelepedtek egymás földjein és városaiban, magukévá fogadták a másik isteneit, és szüntelenül meséltek egymásnak.”
Ahogyan Polübiosz írja a feltörekvő rómaiakról: „hajlamosak saját szokásaikat a máshonnan származó jobb gyakorlatokkal helyettesíteni”. A modern Nyugat valódi gyökerei a babilóniai törvénykönyvektől az asszír öntözési technológián át az indiai irodalomig, az arab tudományosságtól a sztyeppei lovasok fémművességéig mindenben megtalálhatók. „Az a narratíva, amely a görögökre és a rómaiakra szűkíti a Nyugat háttértörténetét, elszegényíti a múltról alkotott képünket.”
Quinn kötetének részletgazdagságára jellemző, hogy csupán az irodalomjegyzéke 120 oldalas. Alapállítása, hogy a Nyugat fogalma nem koherens, mert nem is lehet az: világunkban már 4000 éve nem léteznek egymástól elszigetelt kultúrák, sem homogén civilizációk, legfeljebb sok egymással versengő és aktívan eszmét cserélő kis népcsoport. Nekünk, magyaroknak talán még fontosabb a szerző azon következtetése, amely szerint „az Európát Ázsiával szembeállító bináris polaritás” – bár egyfajta mély áramként Hérodotosz óta fel-felbukkan a nyugati történetírásban – nélkülöz mindenféle kulturális alapot.
Josephine Quinn: How the World Made the West – A 4,000 Year History. Bloomsbury, 2024