Tehetséges építész, bátor katona, elszánt szökevény, buzgó hívő, lelkiismeretes konzul, magányos kivándorló és lelkes régészetrajongó. Csejdy Virággal, a Hudec Kulturális Alapítvány vezetőjével, a kiállítás kurátorával beszélgettünk.
Nyitókép: Hudec László 1919-ben
Fotó: Hudec Kulturális Alapítvány
Mi az oka, hogy Sanghajban fogalom Hudec László neve, Magyarországon pedig még mindig kevesen ismerik?
Talán mert Kínának és hazánknak is volt egy hosszabb időszaka, amikor szinte el volt zárva a külvilágtól. De a Sanghajban élő magyarok számontartották, hogy van egy építészük, és sok legenda is kering róla. 2008-ban a sanghaji magyar főkonzulátus Hudec-évet szervezett, tulajdonképpen annak hatására kezdtük el a hagyatékunkat kutatni, és a szakma érdeklődése is ekkor fordult Hudec László mint világhírű építész felé, aki 1934-ben megépítette Kína első felhőkarcolóját, a huszonkét emeletes Park Hotelt. Hudec László az életrajzában azt írja, száznál több épületet tervezett Sanghajban, ebből közel hatvan a mai napig áll, folyamatosan újítják fel és nagy becsben tartják őket a helybéliek.
Ez azért ritka, nem?
Bizony! Elég ritka, hogy egy építész huszonkilenc évet éljen egy városban, és hatvan épület maradjon utána. És ha ez a hatalmas örökség önmagában nem volna elég, a kínaiak szimpátiáját az is növeli, hogy Hudec nem volt egyik nemzetközi koncessziós társaságnak sem a tagja, hiszen nem volt se francia, se német, se angol, se amerikai.
Filmbe illik az élete, például ahogyan Sanghajba eljutott: orosz hadifogságból szabadulva, bicegve, hamis útlevéllel.
Ránk maradt 1941-ből egy általa írt önéletrajz. Ez tulajdonképpen a leghitelesebb dokumentum arról, mi történt vele. Azért írta, mert vitézségi kérelmet nyújtott be Magyarországon, aminek ez volt a dokumentációja, és ehhez csatolt hivatalos iratokat a diplomájáról, katonai kinevezéseiről és a sanghaji munkáiról. Ebből az életrajzból kiderül, hogy orosz hadifogságban tengődött, de a lábsérülése miatt úgy volt, hogy hazaküldik, így a dán Vöröskereszt által indított hadirokkantvonatra került. A harcok miatt azonban a szerelvény hetekig vesztegelt a kínai határ közelében. Eközben a Csehszlovák Légió vonult előre Oroszországban, és Hudec félt, hogy szlovák hangzású neve miatt őt is besorozzák, úgyhogy elhagyta a vonatot, és keletre indult, Északkelet-Mandzsúria felé. Hamis papírokat szerzett, és mindenféle munkát elvállalt. A hadifogság alatt megtanult olaszul, franciául, oroszul és ukránul az addig használt három nyelve, a magyar, a német és a szlovák mellé. Tehát a menekülése idején hét nyelvet beszélt, így, gondolom, bárkinek ki tudta adni magát, ha kellett. Amikor megérkezett Sanghajba, a dán konzulátuson kapott menedékjogot. Ezután kezdett munkát keresni.
Hogy tudta magát ennyire kinőni Kínában?
A leveleiben erősen kritizálja a sanghaji építészeket. Úgy beszél róluk, hogy „ezek suszterek”. Neki pedig a Műegyetemen kapott képzésnek és az apja mellett eltöltött tanoncéveknek köszönhetően erős alapjai voltak mind a strukturális ismeretek, mind az anyag-, rajz- és stílusismeretek terén. Ezzel magasan kiemelkedett az ottani építészek közül. Miután 1918-ben megérkezett a városba, pár nap alatt állást kapott Rowland A. Curry amerikai építész irodájában, ott az angol nyelvet is hamar elsajátította. A sanghaji kínait is vélhetőleg megtanulta huszonkilenc év alatt, de nem használta. Főnöke építészeti fantáziájára is panaszkodik Hudec a leveleiben, Curry inkább a cégvezetésben és az ügyfélszerzésben jeleskedett. Gyorsan felismerte például Hudec képességeit is, 1922-re már partnerévé nevezte ki, de ő akkor már az önállósodást tervezte. 1925 januárban L. E. Hudec néven elindította saját irodáját. Az igazi sikere ott indult el. A harmincas évek elején már több mint harminc alkalmazottja volt.
Ez a szárnyalás a szaktudásán túl mennyiben volt köszönhető a Kínát átalakító folyamatoknak?
Kétségtelen, hogy ez a gyorsan fejlődő karrier annak is köszönhető volt, hogy az ő kivételes képességei szerencsésen találkoztak a gazdasági búmot élő kínai nagyváros igényeivel. Ráadásul az élet úgy hozta, hogy maradásra kényszerült, miután Trianon után a szülővárosa, Besztercebánya Csehszlovákia része lett, és apja ellen egy selmecbányai épületben történt baleset miatt pert indítottak. Hudec szerint apja ebbe a szégyenbe halt bele 1920-ban, ráadásul a család vagyonát is zárolták a per idejére. Amikor 1921-ben hazajutott, kiderült, hogy a hat testvér legidősebbjeként megörökölte a pert, és egyben ő lett a családfenntartó. Egész életében ezzel a felelősséggel viszonyult testvéreihez és a gyermekeikhez is. Élete végéig támogatta a családját, sőt halála után a német–angol származású felesége is küldte a szeretetcsomagokat a magyar rokonoknak.
Milyen volt a korabeli kínai építészet? Miben számított újnak az ő tudása?
Kiváló érzékkel tudta alkalmazni a nyugati megoldásokat a helyi igények szerint, és a városban induló modernizációs hullámot is felismerte. És mivel nem tartozott egyik nemzetközi koncesszióhoz sem, a kínai ügyfelek szerettek vele üzletelni, mert rá is a helyi törvények voltak érvényesek. A legnagyobb megbízatásai kínai ügyfelektől jöttek, és ezek a megrendelők nyitottak voltak a modern megoldásokra, formákra és a maximális minőségre. Sanghaj világvárossá nőtte ki magát addigra, és az építtetők meg akarták mutatni a világnak, hogy milyen fejlettek és igényesek, Hudec pedig ideális partner volt ehhez. Folyamatosan figyelte a világszerte megvalósuló építészeti, technológiai, kivitelezési megoldásokat és innovációkat, és rögtön implementálta őket a projektjeiben.
Mely fontos épületek fűződnek a nevéhez?
Az említett Park Hotel a hatvanas évekig Ázsia, a nyolcvanas évekig a város legmagasabb épülete és szimbóluma volt. Ezenkívül Hudec tervezte a Nagy Színház vagy Nagy Mozi nevű épületet, a Joint Saving Society banképületét, a baptista kiadó és
a keresztény irodalmi társaság ikerépületét, ahol a mostani kiállítás is helyet kapott, a modernista Zöld Házat, a kínai hagyományos életmód szerint tervezett luxuskivitelezésű villát is. Több vallási felekezet templomának terve szintén hozzá köthető, ezeket nem egy esetben anyagi térítés nélkül vállalta. Harmincegy általa tervezett épület mára megkapta a Sanghaj jelentős műemlék épülete címet.
Vajon besorolható valamilyen stílusba Hudec munkássága?
Nem igazán lehetséges esetében a stílusbesorolás.
A nemzetköziség és a modernizmus atyja – Kínában így emlegetik Hudecet.
Az akkoriban divatos eklektikus, neoklasszicista stílustól a téglaexpresszionizmuson és az art décón át a modernizmusig több stílus jellemző rá. Ő maga egyébként alkalmazott műfajnak tekintette az építészetet.
Vannak a szakmában, akik továbbviszik a szellemiségét?
Nem tudok ilyenről. Azt azért hozzá kell tenni, hogy a második világháború utáni kínai rezsim és a kulturális forradalom nem éppen arról volt híres, hogy a nemzetközi stílusok követésével foglalkozott volna. A szakmán belül azóta sem akadnak követői, érdekes viszont, hogy a személye maga tényleg legendás, és sokan foglalkoznak vele.
Egy amerikai építész tervezett Sanghajban egy olyan bevásárlófalut, amelybe beletervezte a Hudec-épületek elemeit, a főutcáját pedig Hudec Boulvardnak nevezte el.
Van egy festő, aki abból csinált karriert, hogy Hudec-épületeket ábrázoló képeket fest. És van olyan idős újságíró is, aki tizenéve gyűjti azokat a könyveket antikváriumokból és piacokról, amikbe bele van írva kézírással, hogy „L. E. Hudec”. Ha jól tudom, színdarabot is írtak és rendeztek róla.
Az, hogy a második világháború éveiben tiszteletbeli konzul volt, azt mutatja, a harmincas-negyvenes években nagyon is számontartották.
Minden második évben teljes európai körutazást tett, és sokat járt Magyarországra is. 1942-ben lett Magyarország tiszteletbeli sanghaji konzulja, megvan a kinevezési papírja is. Ezekre az évekre tehető az, hogy a szakma fontos lapjában, a Tér és Formában terjedelmes írás jelent meg a Zöld Ház kapcsán, amelyet egy gazdag zöldpigment-kereskedő kínainak épített. A kortárs szakma nagyon is figyelt rá akkoriban, de itthon sem a sanghaji gazdagoknak készült építészet volt népszerű a háború után. Egyetlen cikk jelent meg róla a rendszerváltozás előtt: Kotsis Iván írta a Magyar Építőművészet 1973. évi első számában.
Hogyan került elő a hagyaték?
A dédnagyanyám, Hugyecz Jolán, aki Laci bácsi egyik húga volt, mindent elrakott, és a lánya, Jánossy Eszter őrizte meg; nála találtuk meg a dokumentumokat 2008-ban. A sanghaji Hudec-év kapcsán a magyar konzul megkereste a nagynénémet, mert kinyomozták, hogy rokon. Egy másik fontos archívum pedig Kanadában van, a University of Victoria levéltárában, ahová Hudec felesége adományozta az összes nála lévő dokumentumot, mielőtt meghalt. Valamint az egyik unoka, a kanadai Alvin Hudec is sok fontos dokumentumot őriz, köztük 16 milliméteres filmeket, amiket Laci bácsi forgatott utazásaikról, a családról és Sanghajról.
Mi lesz látható a sanghaji kiállításon a hagyatékból?
Elsősorban az életművét és életútját bemutató tablók lesznek, kiegészítve a családban őrzött dokumentumokkal. Levelek, fotók, rajzok, az épületeiről megjelent publikációk és építészeti portfólióalbumainak reprint változata is látható lesz. Hudec a kezdetektől fogva intenzíven levelezett az itthoniakkal, és küldte a fotókkal illusztrált képeslapokat, magyarázó rajzokat. Eleinte a szüleivel, haláluk után pedig a dédnagymamámmal és a dédnagyapámmal levelezett. Folyamatosan, részletekbe menően leírt mindent: mesélt az életkörülményeiről, a szobájáról, az irodáról, a munkáiról, a kínai kultúráról, építészetről, a benyomásairól, mert erős honvágya volt. Szeretett volna minél előbb hazajutni, és nagyon megrázta, mikor megtudta, hogy meghalt az apja, mielőtt hazatérhetett volna. Ő volt a legfontosabb ember az életében, egyben a példaképe is. Édesapja halála után már kevesebbet írt a munkájáról, inkább a család ügyeinek intézése és a saját családalapítása, utazásai volt a téma. Dédnagyapám nemcsak a sógora, hanem a barátja is volt, vele sok számára fontos témát tudott levélben megbeszélni; könyveket kért és ajánlott is neki. A vallástörténet, a történettudomány és a régészet voltak a kedvenc témái.
Utóbbi témáknak közük volt a Szent Péter-bazilikában végzett feltárásokhoz?
Egyértelműen, már gyerekként is volt benne hajlam, hogy teológiára menjen, de mint első gyermek, az kerekedett felül, hogy az apja cégét vegye majd át. Idősebb korára azonban visszatért ehhez a vágyhoz, és intenzíven kezdett vallástörténettel és régészettel is foglalkozni. 1947-ben jöttek el Sanghajból, először Svájcban, Luganóban maradtak, ahonnan többször elutazott Rómába, hogy Szent Péter sírjának feltárási munkálatait megnézze. Egyelőre nem tudjuk, valóban közreműködött-e a titkos ásatásokban, de 1949-ben előadást tartott róla Amerikában, majd publikációja is megjelent a témában.
Egy rendkívül összetett ember képe rajzolódik ki előttem.
Mi is pont ezt érezzük a levelei alapján, és remélem, a kiállításra látogatók is így látják majd: egy puritán, de maximalista és munkamániás, elkötelezett és nagyon ragaszkodó ember volt.
A kiállítást a kínai fél kezdeményezte?
Teljesen. Egészen pontosan egy magánszemély kezdeményezte. Döbbenetes, álmomban sem gondoltam volna. Az egész történet meseszerű. Egy kínai hölgy Budapestre jött a tavaszi holdújévi szabadságára, mert a férje cégének magyarországi projektje van. Rátalált az alapítvány weboldalára, amiről eszébe jutott, hogy Sanghajban egyszer kígyózó sorokat látott egy Hudec-lakóháznál. Összerakta a képet, és írt nekem egy ímélt, van-e lehetőség arra, hogy találkozzunk. Itt volt egy hónapot, azalatt többször is beszélgettünk, és beleszeretett a témába, Budapestbe. Bevallom, eleinte nem gondoltam, hogy ebből bármi konkrét dolog lesz. De talán ez is bizonyítja, hogy Hudec neve milyen értékes a sanghajiaknak.
Lát módot arra, hogy Hudec László neve méltó helyre kerüljön az itthoni kánonban?
Szerintem két dolog miatt alakult így az itthoni ismertsége. Az egyik, hogy a magyar építésztársadalom és építészettörténet nem tekinti kiemelkedő fontosságúnak az olyan építészek munkásságát, akiknek nincs Magyarországon épületük. Ez szakmai szigorúság, amit el kell fogadni. A másik pedig egy egyszerű dolog: a pénz. Ugyan nem merült fel a beszélgetésünk során, a téma érzékenysége miatt felhozom én, hogy mivel
Hudec Besztercebányán született, a szlovákok teljes mellszélességgel képviselik és promotálják a szlovák Hudecet – pénzt, időt, energiát nem sajnálva.
Nekik fontos. Film, kiadvány, kiállítás, szobor, emléktáblák sora született róla. Néha úgy érzem, hogy a magyar állam nem akarja olyan nagy erővel megvívni ezt a kulturális térfoglalási harcot. Voltak persze kezdeményezések a 2008-as újrafelfedezés óta: Hudec-ösztöndíj, dokumentumfilmek, sanghaji programok, publikációk, de valószínűleg diplomáciai szempontból is kényes, és ha valakit érdekel, úgyis megtalálja a tizenöt éve működő honlapunkon, hogy ki volt Hudec László nekünk, magyaroknak. És az is szempont, hogy hazánkban tárháza van a hasonló kaliberű embereknek.
Hogyan lehetne feloldani ezt?
Ugyan 2010-ben egy rövid dokumentumfilm készült már róla Sanghaj magyar építésze – Hudec László élete az emlékekben címmel, szeretnénk egy hosszabb filmet is forgatni a kibővült archívum alapján, ehhez keressük a partnereket. És régi vágyam, hogy Magyarországon is legyen végre egy fizikai objektum, amire hivatkozva mondhatjuk, hogy Hudec László köthető Magyarországhoz is. Ahova a lelkes kínai Hudec-követők elzarándokolhatnak. Egyszer még NKA-pályázatot is nyertünk rá, de nem valósult meg. Szeretném, ha a Műegyetemen – ahol tanult, aminek az építészeti tudását és a karrierje alapjait köszönheti – emléktáblát avathatnánk. Azt tervezzük közösen a Magyar–Kínai Baráti Társaság elnökével, hogy 2025-ben, az L. E. Hudec építészeti iroda megalapításának a századik évfordulója alkalmából megvalósítjuk. Bízunk benne, hogy az egyetem is partner lesz.
A Hudec-kód
2024. október 1-jén nyílik meg az Inside Out (kívül-belül) című Hudec-kiállítás Sanghaj legjelentősebb történelmi negyedében. A tárlat a modern építészet kiemelkedő alakjának munkásságát, kalandos élettörténetét mutatja be az általa tervezett épületben, ahol a múlt század elején a saját irodája is működött. A kínaiak által Hudec-kódra keresztelt kiállítás az építész kontinenseken és kultúrákon átívelő, Közép-Európától Kelet-Ázsián át Észak-Amerikáig tartó útját kíséri végig. Hudecet több szerepében is megismerheti a látogató: tehetséges építész, bátor katona, elszánt szökevény, buzgó hívő, lelkiismeretes konzul, magányos kivándorló és lelkes régészetrajongó. A fontos momentumokat és helyszíneket illusztráló dokumentumok, személyes tárgyak közül többel most találkozhat először a sanghaji közönség, köztük vázlataival, építészetiportfólió-albumaival és a felújított 16 milliméteres filmjeivel, melyeket utazásairól, családjáról és sanghaji életéről forgatott. A száz napig nyitva tartó kiállítás programját városi séták, kerékpáros események, előadások és workshopok is gazdagítják.
***
Kínai–magyar híd
2024-ben a Kína és Magyarország közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének 75. évfordulóját ünnepeljük. Hudec László személyisége és öröksége hidat képez
a kínai–magyar kulturális kapcsolatokban. „Számunkra ez a kiállítás újabb mérföldkő a Hudec-hagyaték bemutatásának történetében, mert a történetének olyan részleteit tudjuk megmutatni a sanghaji közönségnek, amit eddig nem láthatott, ismerhetett. Laci bácsi sikerének és páratlan építészeti teljesítmények alapja alkalmazkodóképessége volt, valamint üzleti érzéke, nyitottsága az újra, az innovációra. És miközben világhírű építész lett, mindig ragaszkodott családjához, származásához” – mondja Csejdy Virág, a kiállítás kurátora. Hu Jihan, a kiállítás egyik kínai szervezője és kurátora szerint „a Hudec László által Sanghaj metropoliszában hagyott építészeti örökségnek tovább kell virágoznia. Számunkra a Hudec által városunkban hagyott örökség továbbvitele és fejlesztése egyben annak a szellemi közegnek a felértékelése is, amely Sanghajt olyan egyedivé tette: a nemzetköziség és a multikulturalizmus”. Hszu Ming, a kiállítás másik kínai szervezője és kurátora szerint „lehetetlen Sanghaj történelmi építészetét tanulmányozni Hudec ismerete nélkül. Ami engem leginkább vonz Hudecben, az a Sanghajban maga után hagyott számos épület mellett az összetett kulturális háttere, valamint az, ahogyan Sanghaj nyitott világa és az építész kölcsönösen erősítették egymást”.
Szemerey Samu országos főépítész és Sári Zsolt államtitkár az Üllői úti Lechner-palota rekonstrukciójának elindulását ígérik, és hogy minisztériumaik „házmesterség” helyett támogatóként állnak majd az önálló és független Iparművészeti mögött. Mindez a nulla forintból összehozott épülettörténeti tárlat megnyitóján hangzott el.
A közel másfél száz művet felvonultató életmű-kiállítás izgalmas játékra hívja a nézőt, „merj perspektívát váltani” mottóval.
Itthon is szeretnék növelni a világhírű, magyar-francia származású festőművész ismertségét.
A francia művész a sokszínűsget akarta ünnepelni.
El van átkozva a csapat a bírói döntésekkel.
„Nem az volt számára a legnagyobb feladat, hogy szépen megfessen egy képet, hanem az, hogyan rontsa el.” A nemzetközi művészvilágban évtizedek óta magasan jegyzett Sándorfi István életművéből látható izgalmas keresztmetszet a Kálmán Makláry Fine Arts galériában.
A csapatkapitány sportágtörténeti duplájával a címvédő argentinok már biztos továbbjutók.
A köztársasági elnöknek távoznia kell hivatalából, de csak tisztességes eljárás után – közölte a jogvédő szervezet.
