A lét örök tragikomédiája – megérkezett a mozikba az Arany János-film

Nyitókép: Gordon Eszter/Filmsquad

Azt jól tudjuk az iskolából, hogy Petőfi még diákkorában vándorszínésznek állt, de Arany János hasonló, 1836-os kalandjáról nemigen esik szó. Hogy ez az általa igencsak szégyellt féléves intermezzo nem ment feledésbe, nagyrészt a Bolond Istóknak köszönhető. Az ironikus hang­vételű el­beszélő költemény második éneke körülbelül harminc évvel az érdekes kis életkitérő után született, a címszereplő alakjában egykori önmagát megrajzoló költő pedig a korábbiaknál jóval megengedőbben szemléli benne a lét – beleértve a sajátját is – tragikomédiáját. 

Nem véletlenül lett ez a címe a róla készült filmnek, ahogyan nem véletlen, hogy éppen ezt az epizódot gondolták ily módon mozgó­képen is feldolgozni, 

Az eredetileg a televízióba szánt alkotást idén a kategória legjobbjának választottak a Magyar mozgókép fesztiválon, és nem is érdemtelenül: ha a körmünket nem rágjuk is le izgalmunkban, egész jól elszórakozunk ezen az érdekes kis road movie-n. 

Amelyben a Hubay Emmánuel Színi Társulatát követhetjük nyomon Debrecentől Máramaros­szigetig, illetve ifjú főhősünk hirtelen és annak rendje és módja szerint helyenként igen fájdalmas felnövését – nem csak lelki értelemben. Aranyt a színművészeti egyetemen frissen végzett Liber Ágoston játssza szerethető naivsággal és komolykodással, 

Így az egyszerre nagylelkű és kegyetlen színigazgató Hubay, valamint a színésznőként és asszonyként is mellőzött, büszke felesége; Pál András és Jordán Adél nyilván már rutinból tudnák hozni ezeket a hozzájuk szerepkörileg különösen passzoló figurákat, ezt szerencsére egy pillanatig nem lehet tetten érni. Úgy általában is mindenki egész jól „komédiázik”, így ha a sztori és a kivitelezés olyan is, mintha csak vázlata volna egy később nagyjátékfilmnek, érdemes a Bolond Istóknak egyestényi esélyt adni a moziban.  

(Bolond Istók. Rendezte Rohonyi Gábor. 2024)