Nem bírja a modern világ zaját? Már az ókori ember is gátat akart szabni a sok lármának

Nyitóképünkön a kötet borítóképe

Olvashattuk a napokban, hogy minden tragédia ellenére, amely az elmúlt időben történt, a gyorsulási versenyek továbbra is rendszeres éjjeli „szórakozást” jelentenek többeknek, és még annál is nagyobb „élvezetet” nyújtanak a nyugovóra térő lakóknak.

Azt már viszont e sorok írója teszi hozzá, tapasztalatai alapján a Dózsa György út és az azzal merőleges utcák is kedvelt gyorsulási közterületek.

A „nyárspolgári” elmével felfoghatatlan szokás közvetlen veszélyeiről sok szó esett már sajnos, hiszen rendre halálos áldozatokról lehet hallani, olvasni, de a legújabb hírekben már a bosszantó hanghatásokról szóló panaszáradatok szintén megjelentek.

A fentebb említett környékeken 

De nem kell ahhoz gyorsulgatókat hallgatni, hogy az ember zsebében kinyíljon a bicska.

Elég, ha egy izgága motoros megáll a pirosnál, és a zöldre várva a gázkar húzogatásával szórakoztatja magát, valamint a környezetét (kíváncsi vagyok egyébként, hogy a pszichológusok szerint ez a mozdulat melyik másik kényszeres cselekedettekkel hozható rokonságba, de ez már egy másik értekezés tárgya lenne).

Persze nem úgy kell elképzelni a kötetet, mint egy kiáltványt, amely az állandóan hangoskodó, idegesítő embertársaink ellen agitál. 

Bár az is igaz, hogy a szerző nem pártatlan a témában. Mint azt előszavában írja:

Kessler tudja csak igazán, miről beszél, hiszen ő mindennek tetejébe olyan zajt is hall, amelyet más nem: évtizedek óta kétoldali fülzúgásban szenved, amelyet a stressz és a hangos élőzene okozott. Zenész lévén utóbbinak valószínűleg sokáig volt kitéve.

A szerző könyvében végigkalauzol minket a Föld történetén, korokon át írja le, milyen zajok töltötték be a világot és az emberek életét. Ehhez gyakran feljegyzett anekdotákat hív segítségül. Megtudhatjuk például, hogy 

Egy barátjának írt levelében például arra panszkodott, hogy a szomszédos fürdőből kiszűrődő zajok miatt nem nem tud gondolkodni. Főleg a masszőrök, a labdajátékosok és a fitness-őrültek (igen, már akkor is voltak) idegesítették.

Mint írta, 

Ám valószínűleg nemcsak az érzékeny bölcsészek szenvedtek az ókorban, a könyvből ugyanis kiderül, hogy hiába nem volt még ekkor robbanómotor, már az a korszak is zajos volt. Kessler egyenesen meg is nevezi 

A jogszabály az ott lakókat védte a kézművesek okozta lármától. A rendelet értelmében az ilyen foglalkozást űzőknek a városon kívülre kellett költözniük. Sőt a városatyák azt szintén elrendelték, hogy a városban lakók nem tarthatnak kakast, hogy azok kukorékolásukkal ne zavarhassák az éjszakai nyugalmat. 

„A zaj ellen küzdőknek már az ókorban is nehéz dolguk volt” – vonja le a következtetést a szerző.

Hallgathatunk bölénycsordát a Yellowstone Nemzeti Parkban, megtudhatjuk, hogyan szólt az első gőzüzemű jármű, az egyik pedig olyan szimulációhoz vezet, mely azt hivatott bemutatni, mennyire lehetett hallani az ókori Fórum Romanumon mindenféle hangosítás nélkül szónoklókat.

Fontos megjegyezni, a szerző nem egy alapos, minden apró részletre kitérő történeti munkát írt, de nem is ez volt a célja, hanem szórakoztatva informálni az olvasót. Ennek következtében a középkor szerelmesei és szakértői például itt-ott felsóhajtanak majd, Kessler ugyanis igencsak elnagyoltan, olyan sztereotípiákat is felhasználva mutatja be a korszakot, amelyek már vagy megdőltek, vagy legalábbis kiderült róluk, hogy egyoldalúak (az például bizonyos, hogy a máglyára küldött emberek ordítása nem volt mindennapos alapzaj a középkorban sem). De azt is hozzá kell tenni, hogy a szerző a kor erényeit is elismeri. Erre példa, amikor azt írja, „a középkor új hangokkal hódított, amelyek a mai napig fontosak a zene világában”.

Bár emberi fül ezt nem hallhatta, Kessler olyan érdekes kérdésekre is kitér, mint hogy milyen hangot adhattak ki a félelmetes T-rexek, azok a dinoszauruszok, melyeket az utókor a legrettegettebb ragadozóként tart számon. Nos, ezt nem tudhatjuk, de a könyvből kiderül: a tudósok azt se zárják ki, hogy a félelmetes fenevad hangja inkább a kakaskukorékoláshoz hasonlított, mint a mesebeli szörnyek üvöltésére.

Aki kikapcsolódás gyanánt arról olvasna, hogyan tolakodott főszerepbe a zaj a világ történetében az ősrobbanástól egészen napjainkig, az élvezni fogja a Zsivajgó világot.

A könyv olvasása mellé igény szerint egyaránt ajánlott a néma csend, a gregorián kórusok, de a robbanómotorok zajának hallgatása szintúgy.