A rettegett T-rex kukorékolhatott, mint egy kakas; a fitness-őrültek már Senecát is kiakasztották; az első zajrendelet pedig Krisztus előtt 600 körül születhetett – de még ennél többet is megtudhatunk a Zsivajgó világ: A zaj története című könyvből, amely nemrég jelent meg magyarul a Rubicon Intézet kiadásában.
Nyitóképünkön a kötet borítóképe
Olvashattuk a napokban, hogy minden tragédia ellenére, amely az elmúlt időben történt, a gyorsulási versenyek továbbra is rendszeres éjjeli „szórakozást” jelentenek többeknek, és még annál is nagyobb „élvezetet” nyújtanak a nyugovóra térő lakóknak.
A híradások szerint a motorkoncertek ingyenesen hallgathatók a Szentendrei út és az Árpád-híd környékén.
Azt már viszont e sorok írója teszi hozzá, tapasztalatai alapján a Dózsa György út és az azzal merőleges utcák is kedvelt gyorsulási közterületek.
A „nyárspolgári” elmével felfoghatatlan szokás közvetlen veszélyeiről sok szó esett már sajnos, hiszen rendre halálos áldozatokról lehet hallani, olvasni, de a legújabb hírekben már a bosszantó hanghatásokról szóló panaszáradatok szintén megjelentek.
A fentebb említett környékeken
a nyári meleg miatt, nyitott ablakoknál pihenni vágyók minden éjjel úgy hajtották álomra a fejüket, hogy bizton számíthattak ébresztésre az éjszaka közepén.
De nem kell ahhoz gyorsulgatókat hallgatni, hogy az ember zsebében kinyíljon a bicska.
Elég, ha egy izgága motoros megáll a pirosnál, és a zöldre várva a gázkar húzogatásával szórakoztatja magát, valamint a környezetét (kíváncsi vagyok egyébként, hogy a pszichológusok szerint ez a mozdulat melyik másik kényszeres cselekedettekkel hozható rokonságba, de ez már egy másik értekezés tárgya lenne).
A zajokkal feldühített polgárnak szintúgy szüksége van tehát gőzkieresztésre, és erre kiváló eszköz Kai-Ove Kessler könyvének lapozgatása. A Zsivajgó világ: A zaj története című kötet nemrég jelent meg magyarul a Rubicon kiadásában, és igen szórakoztató olvasmány, kiváltképp zajgyűlölőknek.
Persze nem úgy kell elképzelni a kötetet, mint egy kiáltványt, amely az állandóan hangoskodó, idegesítő embertársaink ellen agitál.
Kessler könyve csupán szórakoztatva informálja az olvasót arról, milyen hanghatások voltak jellemzőek különböző korokban, méghozzá az ősrobbanás óta.
Bár az is igaz, hogy a szerző nem pártatlan a témában. Mint azt előszavában írja:
A zaj könyörtelen, bár nem vagyunk teljesen védtelenek vele szemben, egyre nehezebb távol tartani magunkat tőle. Áthatol ablakon, ajtón, falakon. A zajvédelem a modern társadalom egyik legfontosabb feladata, és egyre több pénzbe kerül távol tartani”.
Kessler tudja csak igazán, miről beszél, hiszen ő mindennek tetejébe olyan zajt is hall, amelyet más nem: évtizedek óta kétoldali fülzúgásban szenved, amelyet a stressz és a hangos élőzene okozott. Zenész lévén utóbbinak valószínűleg sokáig volt kitéve.
A szerző könyvében végigkalauzol minket a Föld történetén, korokon át írja le, milyen zajok töltötték be a világot és az emberek életét. Ehhez gyakran feljegyzett anekdotákat hív segítségül. Megtudhatjuk például, hogy
Seneca, az ókori római filozófus betegesen érzékeny volt a hangokra, azonnal „elvesztette sztoikus nyugalmát, ha lármáról volt szó”.
Egy barátjának írt levelében például arra panszkodott, hogy a szomszédos fürdőből kiszűrődő zajok miatt nem nem tud gondolkodni. Főleg a masszőrök, a labdajátékosok és a fitness-őrültek (igen, már akkor is voltak) idegesítették.
Mint írta,
amikor edzést tartanak az izomemberek, ólomsúlyokkal hadonásznak, ha erőt fejtenek ki, vagy erőkifejtést mímelnek, hallom a nyögést; valahányszor kiengedik visszatartott lélegzetüket, sípoló, kínkeserves fújtatást hallok; ha akad afféle lomha, aki beéri olcsó kenekedéssel, hallom a paskolást, mikor a vállára csapnak – aszerint változik az ütés hangszíne, hogy lapos vagy homorú részekre ér. Ha pedig ehhez jön egy labdázó, és elkezdi számolni a leütött labdákat, végem van”.
Ám valószínűleg nemcsak az érzékeny bölcsészek szenvedtek az ókorban, a könyvből ugyanis kiderül, hogy hiába nem volt még ekkor robbanómotor, már az a korszak is zajos volt. Kessler egyenesen meg is nevezi
a világ első zajvédelmi rendeletét, melyet Krisztus előtt 600 körül hoztak Szübarisz városában.
A jogszabály az ott lakókat védte a kézművesek okozta lármától. A rendelet értelmében az ilyen foglalkozást űzőknek a városon kívülre kellett költözniük. Sőt a városatyák azt szintén elrendelték, hogy a városban lakók nem tarthatnak kakast, hogy azok kukorékolásukkal ne zavarhassák az éjszakai nyugalmat.
Az mondjuk nem valószínű, hogy ez a jogalkotói hozzállás jellemző volt a teljes antik világra, a görögök ugyanis elkényeztetettnek és túlérzékenynek tartották a város lakóit, a „szübariszit” pedig egyenesen szitokszóként használták a puhányokra.
„A zaj ellen küzdőknek már az ókorban is nehéz dolguk volt” – vonja le a következtetést a szerző.
A világtörténelem zajait nemcsak szórakoztató történeteken keresztül mutatja be Kessler, néhány oldalanként QR-kódokat is elhelyez, hogy az okostelefonunkon meghallgathassuk, épp mit ír körül.
Hallgathatunk bölénycsordát a Yellowstone Nemzeti Parkban, megtudhatjuk, hogyan szólt az első gőzüzemű jármű, az egyik pedig olyan szimulációhoz vezet, mely azt hivatott bemutatni, mennyire lehetett hallani az ókori Fórum Romanumon mindenféle hangosítás nélkül szónoklókat.
Fontos megjegyezni, a szerző nem egy alapos, minden apró részletre kitérő történeti munkát írt, de nem is ez volt a célja, hanem szórakoztatva informálni az olvasót. Ennek következtében a középkor szerelmesei és szakértői például itt-ott felsóhajtanak majd, Kessler ugyanis igencsak elnagyoltan, olyan sztereotípiákat is felhasználva mutatja be a korszakot, amelyek már vagy megdőltek, vagy legalábbis kiderült róluk, hogy egyoldalúak (az például bizonyos, hogy a máglyára küldött emberek ordítása nem volt mindennapos alapzaj a középkorban sem). De azt is hozzá kell tenni, hogy a szerző a kor erényeit is elismeri. Erre példa, amikor azt írja, „a középkor új hangokkal hódított, amelyek a mai napig fontosak a zene világában”.
Bár emberi fül ezt nem hallhatta, Kessler olyan érdekes kérdésekre is kitér, mint hogy milyen hangot adhattak ki a félelmetes T-rexek, azok a dinoszauruszok, melyeket az utókor a legrettegettebb ragadozóként tart számon. Nos, ezt nem tudhatjuk, de a könyvből kiderül: a tudósok azt se zárják ki, hogy a félelmetes fenevad hangja inkább a kakaskukorékoláshoz hasonlított, mint a mesebeli szörnyek üvöltésére.
Aki kikapcsolódás gyanánt arról olvasna, hogyan tolakodott főszerepbe a zaj a világ történetében az ősrobbanástól egészen napjainkig, az élvezni fogja a Zsivajgó világot.
A könyv olvasása mellé igény szerint egyaránt ajánlott a néma csend, a gregorián kórusok, de a robbanómotorok zajának hallgatása szintúgy.
Az angol beteg című film magyar főhősének valódi élete lenyűgöző, interaktív albumot ihletett: tartalmában és esztétikájában is méltó ajándék kerülhet a karácsonyfák alá.
Legismertebb labdarúgónk példája azt mutatja, hogy nem az eszközkészlet számít, hanem hogy mi jön belülről.
Sokkal fontosabb és súlyosabb problémákkal bajlódunk, mint pár éve, amikor a mozgalmatok elfoglalta az agonizáló baloldal helyét a céges érdekeltségek miatt.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
Nincs miért kárörvendeni az egyre mélyebb és szerteágazóbb német válságjelenségek kapcsán. Rajcsányi Gellért írása.
A közel négyszáz oldalas, gazdagon illusztrált kötet nem csak a Liget páratlanul gazdag, több mint két évszázados múltját mutatja be történeti hűséggel, a jelen, azaz a Liget Budapest Projekt fejlesztései is kiemelt szerepet kapnak.
Azt mondják, hajótöröttként túlélni a lakatlan szigeten szinte már lehetetlen, de minimum embert próbáló feladat. Mi azonban szeretünk veszélyesen élni, ezért kipróbáltuk.
Példátlan segítséget nyújt a fiataloknak a megfizethető lakhatáshoz a kormány.
