Az mondjuk nem valószínű, hogy ez a jogalkotói hozzállás jellemző volt a teljes antik világra, a görögök ugyanis elkényeztetettnek és túlérzékenynek tartották a város lakóit, a „szübariszit” pedig egyenesen szitokszóként használták a puhányokra.
„A zaj ellen küzdőknek már az ókorban is nehéz dolguk volt” – vonja le a következtetést a szerző.
A világtörténelem zajait nemcsak szórakoztató történeteken keresztül mutatja be Kessler, néhány oldalanként QR-kódokat is elhelyez, hogy az okostelefonunkon meghallgathassuk, épp mit ír körül.
Hallgathatunk bölénycsordát a Yellowstone Nemzeti Parkban, megtudhatjuk, hogyan szólt az első gőzüzemű jármű, az egyik pedig olyan szimulációhoz vezet, mely azt hivatott bemutatni, mennyire lehetett hallani az ókori Fórum Romanumon mindenféle hangosítás nélkül szónoklókat.
Fontos megjegyezni, a szerző nem egy alapos, minden apró részletre kitérő történeti munkát írt, de nem is ez volt a célja, hanem szórakoztatva informálni az olvasót. Ennek következtében a középkor szerelmesei és szakértői például itt-ott felsóhajtanak majd, Kessler ugyanis igencsak elnagyoltan, olyan sztereotípiákat is felhasználva mutatja be a korszakot, amelyek már vagy megdőltek, vagy legalábbis kiderült róluk, hogy egyoldalúak (az például bizonyos, hogy a máglyára küldött emberek ordítása nem volt mindennapos alapzaj a középkorban sem). De azt is hozzá kell tenni, hogy a szerző a kor erényeit is elismeri. Erre példa, amikor azt írja, „a középkor új hangokkal hódított, amelyek a mai napig fontosak a zene világában”.