Idén nyolcvan éve halt meg Radnóti Miklós, a Petőfi Irodalmi Ügynökség „Csönd ül a szívemen” címmel nagyszabású programsorozatot szentel a kerek évfordulónak. Ennek része az a különleges irodalmi séta is, amelyen Radnóti Budapestjét járhatjuk be, képet kapva nemcsak élete legfontosabb helyszíneiről, de a benne és körülötte dúló viharokról is.
Nyitókép és fotók: Csákvári Zsigmond/Petőfi Kulturális Ügynökség
A találkozási pont nem véletlen. A Juhász Anna irodalmár vezette, az ősszel még számos alkalommal megrendezendő irodalmi séta, amin egy, a kelleténél kissé napsütésesebb szombat délelőttön mi is részt veszünk, a Margit híd pesti hídfőjénél indul. Abból a kis parkból, amit – ha nem is pontosan ebben a formájában – az ablakából kinézve egykor Fifi és Mik is láthatott.
Vagyis rendes nevükön Gyarmati Fanni és Radnóti Miklós, akik ifjú házasokként a Pozsonyi út 1. szám alatt, a második emeleten béreltek lakást. Ezért itt gyülekezik az a szépszámú és az életkort illetően meglepően vegyes társaság, akik a kalauz Juhász Anna, valamint a válogatott napló- és versrészleteket, kortársi visszaemlékezéseket élővé varázsoló Péterfy Bori színésznő aznapi útitársaivá szegődnek.
A koncepció egyszerű, e szövegeket a fókuszba helyezve minden egyes alkalommal más-más színész (a következő két időpontban Tasnádi Bence és Ember Márk) segít felidézni a 20. század egyik legnagyobb és ezzel együtt az egyik legnehezebb sorsú költőjének alakját. A megvalósításban viszont már akad egy kis csavar. A nagyjából két és fél óra alatt nem időrendben – a születéstől a halálig – követjük az egyes életállomásokat, hanem mozaikszerű nekifutásokban:
mintha egy kirakós darabkáit látnánk, amelyek a végére állnak össze egy kifejező képpé.
Ez a szerkezet képes hosszú ideig ébren tartani a figyelmet, még ha időnként el is veszünk a sok emléktábla, szobor, név, felelevenített életrajzi esemény és felolvasott szöveg között. Utóbbiak közül a legmegrendítőbbek Fanni a szűkös háztartás gondjait is gyakran számba vevő, aggódó, mégis többnyire gyengéd hangú naplóbejegyzései vagy Vas István szavai a Radnótival közös munkaszolgálatok idejéből.
A zsidóság mint „életprobléma” természetesen többször felemlítődik az egyébként kifejezetten jó hangulatú, sokkal inkább az életre, annak hétköznapi részleteire, mint a jól tudott szörnyűségekre koncentráló séta során; a kifejezést, mint megtudjuk, maga Radnóti használta egy Komlósi Aladárnak küldött levelében:
„Zsidóságomat soha nem tagadtam meg, »Zsidó felekezetű« vagyok ma is (majd később megmagyarázom, miért), de nem érzem zsidónak magam, a vallásra nem neveltek, nem szükségletem, nem gyakorlom, a fajt, a vérrögöt, a talajgyökért, az idegekben remegő ősi bánatot baromságnak tartom, és nem »szellemiségem« és »lelkiségem« és »költőiségem« ősi meghatározójának. (...) A zsidóságom »életproblémám«, mert azzá tették a körülmények, a törvények, a világ. Kényszerből probléma.
Különben magyar költő vagyok (...)”
– írja 1942-ben.
És megtudunk sok egyéb érdekességet is. Például arról, hogy Kosztolányitól Gobbi Hildán át Zelk Zolltánig ki mindenki járt fel Radnótiékhoz a Pozsonyi útra, mely környékbeli kávézók voltak Miklós kedvencei, és hogy kiket szeretett még ideig-óráig megszédülve a mindent elnéző és megbocsátó, felfoghatatlanul nagyvonalú Fanni mellett.
És miközben gyalogszerrel, sőt, egy szakaszon a trolira felzsúfolódva a Pozsonyi út elejétől a Szent István parkon, a RaM-Art Színházban berendezett emlékszobán és az újlipótvárosi utcákon át a Kádár utcai szülői házig szép lassan körbeérünk egy történelem által szűkre szabott, tragédiával kezdődő és azzal végződő, mégis örök léten, a város, legalábbis ezen része is kicsit új fénytörésben jelenik meg előttünk.
Marcin Romanowski a Zbigniew Ziobro volt lengyel igazságügyi miniszterrel történtek kapcsán rámutatott, hogy „amit most Magyar Péter »a „magyar Tusk« meghirdet, a maga »elszámoltatásával«, az már Lengyelországban gyakorlatban is látható.
Megfélemlítés, példastatuálás, és persze a jelenlegi problémákról a figyelem elterelése. Nagyjából ezek motiválhatták Donald Tusk embereit, hogy levadásszák a két éve szorongatott Zbigniew Ziobrót.
Érdekes, hogy aki mindenkit hazugnak nevez, annak pont a saját mondatai állnak a legnagyobb ellentétben…önmagukkal.
Amikor rákbetegségét kezelték és nyílt sebbel hazaért, lakását már felforgatták Tusk rendőrei; azonban Zbigniew Ziobro, akit azóta ismét börtönnel fenyeget a hatalom, hétfőn este Budapesten még bizakodóan beszélt lapunknak.
A lengyel miniszterelnök nem tud leállni, már megint Magyarországot támadta.
A szektásokat benntartják a visszhangkamrában. Ahol kevesebben voltak a Kossuth-téren, mint a Hősök terén. Ahol Szalay-Bobrovniczky Kristóf személyesen zárta le a légteret.
Párizs ügyésze szerint nincs bizonyíték arra, hogy az elkövetők belső segítséget kaptak a rablás során.
Itt az UEFA bizonyítványa.
