Intercity

Évekig tulajdonoltam az ország legszebb nőjét, mondja a szomszéd ülésre az imént lehuppanó férfi a szemközti ülésen helyet foglaló másik férfinak, aki szemmel látható értetlenséggel fogadja a közlést. Vonaton utazom épp, és a vonaton sok mindent hallani, lassan három évtizedes rutinom van ebben. Elegáns, emlékezetes kezdőmondat ez, nem vitás, nem akárki lehet ez az imént az ülésre lehuppanó férfi. Meg is nézem magamnak, persze csak diszkréten, a szemem sarkából, mert ebből a karakteres kezdőmondatból azért arra következtetek, hogy itt bizony diszkrécióra lesz szükség. Nagydarab ember, szakállas, kopaszodó, a ruházata alapján lehetne akár hajléktalan is, abból a fajtából, amelyik még valamelyest ad magára. A hajléktalanok életében, sorsvonalában gyakran akad egy pont, amikor végérvényesen elengedik az egészet. Ezt is tapasztalatból mondom, volt szerencsém egy évtizeden át közvetlen közelről megfigyelni.