Az Azahriah pályáját bemutató dokumentumfilm garantáltan 2024 legnézettebb hazai alkotása lesz, Ridley Scott huszonnégy év után folytatást készített a Gladiátorhoz, visszatér Batman legfőbb ellenfele, és nyomasztó thrillerből sem lesz hiány az ősz során a mozikban. Német Dániel ajánlója.
Nyitókép: Jelenet a Gladiátor folytatásából (Vanity Fair/Aidan Monaghan/Paramount Pictures)
A látogatás az elmúlt évek egyik legfelkavaróbb thrillere volt. A 2020-as dán–holland moziban egy fiatal pár elfogadja a frissen megismert család meghívását a vidéki házukba, aztán csakhamar veszélybe kerül az életük. A film képes volt végig fenntartani a feszültséget, a finálé pedig olyannyira kegyetlen és szadista, hogy aki látta, garantáltan nem fejeti el soha. A sokkoláson kívül az alkotás mondanivalóval is szolgált; tökéletesen prezentálta, hogy az elkényelmesedett nyugati átlagemberek mennyire kiszolgáltatottak ésvédtelenek, ha erőszakkal kerülnek szembe.
Alapvetően tartanánk attól, hogy az új amerikai változat egy tipikus, felvizezett tengerentúli remake lesz, ám James Watkins rendező miatt mégis bizakodóak vagyunk, hiszen ő a pályáját az Eden Lake – Gyilkos kilátások című horrorral kezdte, amely szintén maradandó lelki sérüléseket okozott.
Todd Phillips 2019-ben olyat tett, amire az elmúlt évtizedben nem sok példa akadt: friss vért pumpált a mára végtelenül unalmassá és lelketlenné vált képregényfilmek garmadájába. A Joker lényegében a Taxisofőr és A komédia királya sztoriját összegyúrva mutatta be Batman fő antagonistájának eredettörténetét, erős társadalomkritikával élve, frissen és izgalmasan, a felnőtt közönséget megszólítva, miközben Joaquin Phoenix a lelkét is kijátszotta benne.
És valószínűleg nem lesz ez másként a Kétszemélyes téboly címet viselő második részben sem, amelyben az antihős ismét elszabadul, ezúttal pedig társa is talál a Lady Gaga alakította Harley Quinn személyében. Nem valószínű, hogy Phillips elhibázná a folytatást, már csak azért sem, mert ugyanazokkal a forgatókönyvírókkal dolgozott együtt, mint az első etapban, az előzetest látva pedig az elképesztő vizuális élmény szintén garantált.
A gyártó stúdió eleinte annyira nem bízott a Mosolyogj sikerében, hogy be sem akarta mutatni a mozikban. Végül a tesztközönség pozitív reakciója miatt mégis a nagyvásznon debütált, a 17 millió dolláros költségvetésből készült alkotás pedig világszinten több mint 200 millió dollárt termelt. Nem véletlenül. Bár a film többnyire a legolcsóbb ijesztgetésekre (jump scare) épített, mindezt olyan okosan, váratlanul és hatásosan tette, hogy még a legedzettebb horrorrajongóknak is sokszor szívritmuszavart okozhatott.
A kissé A körre hajazó történetben egy pszichiáternő szemtanúja lesz egy különösen bizarr öngyilkosságnak, ami után egyre megrázóbb események veszik kezdetét, miközben félelmetes víziók gyötrik. Parker Finn rendező-forgatókönyvíró ígérete szerint a folytatás nem szolgai másolata lesz az elődjének, hanem csavar egyet az első részben megismert átkon, az előzetest látva nyomasztó képsorokból ezúttal sem lesz hiány.
A legtöbben nyolcvanhat éves korokban annak is örülnek, ha derékfájdalom nélkül képesek kikelni az ágyból, Ridley Scottot azonban elképesztően kemény fából faragták: nemhogy a mai napig aktív, de olyan grandiózus történelmi filmeket és drámákat rendezett az elmúlt három évben, mint Az utolsó párbaj, A Gucci-ház és a Napóleon.
Most szintén nem egy apró indie alkotással jelentkezik, hanem a Gladiátor laza 310 millió dolláros költségvetésből megvalósuló folytatásával. Értelemszerűen az új felvonásban a főbb karakterek nem térnek vissza a sírból, hanem egy másik bosszútörténetet követhetünk végig. És mint az az alábbi képsorok érzékeltetik, ezúttal is egy nagyvászonért kiáltó, monumentális produkcióval lesz dolgunk olyan sztárokkal, mint Paul Mescal, Pedro Pascal vagy Denzel Washington.
A még mindig csupán huszonkét éves Azahriah mindent elért, amiről csak egy zenész álmodhat: már az első Budapest Parkban adott koncertjén telt házat vonzott, majd megtöltötte a Papp László Sportarénát, idén meg a Puskást is háromszor. A jelenkor legnagyobb magyar sztárja most a mozivásznat is meghódítja. Nem arról van szó, hogy rendezőnek állna – bár abból kiindulva, hogy már szinte nevetséges, ahogyan minden arannyá válik a kezében, valószínűleg ezen a területen is sikeres lenne –, hanem egy dokumentumfilmről, amely az elképesztő karrierjét mutatja be.
A Mi vagyunk Azahriah rendezője, Mazzag Izabella korábban egy egész más témáról, a borderline személyiségzavarról készített egy rövidfilmet, első egész estés produkciója hatalmas ugrás lehet a karrierjében, hiszen borítékolhatóan az év legnézettebb hazai alkotása lesz.
Ha a düh-kór már nem elég, akkor a klasszikus, jól bevált veszettség is megteszi, vagy legalábbis egy variánsa. Ettől pedig a francia veszettek szinte szó szerint tépik szét egymást.
Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
A legendás spanyol rendező új munkájában, A szomszéd szobában az elmúlással való szembenézésről beszél intim, személyes hangvételben. Ám hiába a két zseniális színésznő, Tilda Swinton és Julianne Moore, a katarzis elmarad. A november 28-tól a mozikban látható film lábjegyzet maradt Almodóvár elképesztő karrierjében.
A műhelyekben bármilyen járművet átalakítanak frontszolgálatra, a felesleges karosszériaelemeket eltávolítják és helyükre vaslemezeket, rácsokat hegesztenek vagy gumiabroncsokat aggatnak.
Óriási változás állt be január óta az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos közhangulatban.
