Ezúttal az egyes fagylaltfajtákat és a köztük lévő különbségeket mutatjuk be. Lássuk!
Nyitókép: Shutterstock
Remélem, hogy a múltkori cikkemben sikerült érdekes információkat megosztanom az olvasókkal a fagylaltkészítés történetéről, és kedvet kaptak jobban elmélyülni a fagylaltok világában. Mostani írásomban szeretném bemutatni az egyes típusokat és a köztük lévő különbségeket. Lássuk!
A fagylaltokat csoportokba oszthatjuk: elkészítési és feldolgozási szempontból megkülönböztetünk kézműves fagylaltot és ipari/csomagolt fagylaltot, alapanyagok szerint pedig tejalapút (krém) és vízalapút (sorbetto).
A kézműves és az ipari fagylalt közötti különbség elsősorban az elkészítés során felhasznált termékek frissességében és minőségében rejlik: a kézműves friss és általában szezonális alapanyagokból készül, az iparit főként mesterséges ízesítők és esszenciák, tartósítószerek, aromák és színezékek jellemzik. Ezen túlmenően a kézműves fagylaltot általában az értékesítési helyhez szorosan kapcsolódó vagy a közelében található termelőegységekben állítják elő, és néhány napon belül a fogyasztóhoz kerül, az ipari terméket pedig jóval az értékesítés előtt gyártják, és hosszú ideig tárolják, ezzel csökkentve a költségeket és megkönnyítve a raktározási-logisztikai folyamatokat.
A kézműves fagylalt főbb jellemzői a következők: alapanyaga friss és jó minőségű; kiskereskedő, cukrász vagy a fagylaltozóhely készíti; alacsony, 6–10 százalékos a zsírtartalma; a levegő mennyisége maximum 35 százalék.
Olaszország az egyetlen hely a világon, ahol a kézműves fagylalt a piac 55 százalékát lefedi”
Egyes kézműves-fagylaltozók félkész termékeket is használnak alapanyagként, vagyis előre elkészített komponenseket, pépeket. Utóbbiak nem csökkentik a fagylalt értékét; az elmúlt években jelentősen megnőtt a kereslet és a választható ízek száma, ezért egyszerűsíteni és gyorsítani kellett a gyártási folyamatokat azzal, hogy kész pasztát használnak. Az olasz fagylaltozók többsége, a történelmi múlttal bírók is, használnak fagylaltalapot. Az egyszerűbb és gyorsabb elkészítéshez gyakran fagyasztott gyümölccsel dolgoznak.
Ennek a fagylaltnak az a fő jellemzője, hogy a fogyasztás előtt több hónappal készül, olyan alapanyagok felhasználásával, mint a sűrített gyümölcslé, adalékanyagok, színezékek, emulgeálószerek, stabilizátorok és ízesítők. Az ipari fagylaltokat „felfújt” fagylaltnak is nevezik: a fagyasztás során levegőt juttatnak a készítménybe (100–130 százalékban), így puha és könnyű állagú lesz. Mivel a gyártás helyétől távoli területeken is forgalmazzák őket, hatékony és folyamatos hűtőkapacitást igényelnek. Legelterjedtebb formája az előrecsomagolt tölcséres vagy pálcikás és a dobozos fajta. Az ipari fagylaltok elterjedése az otthoni mélyhűtők megjelenésének köszönhető. Főbb sajátosságai a következők: a terméket gyárban állítják elő; óriási hűtési és logisztikai kapacitás szükséges hozzá; a zsírtartalom magasabb (8–12 százalék); mesterségesen felfújt és megnövelt a térfogata, a levegő mennyisége minimum 70 százalék.
Az előírások szerint a kézműves, tejalapú fagylaltnak a legnagyobb mennyiségben, legalább 60 százalékos arányban tejet kell tartalmaznia 14–24 százaléknyi cukorféle és 5–20 százaléknyi tejszín mellett. Gyakran használnak hozzá tejport is, ez segíti az ideális állag elérését.
A vízbázisú gyümölcsfagylaltokból jellemzően hiányoznak az olyan összetevők, mint a tej és származékai, tehát fogyaszthatják a laktózérzékenyek is – de mindig érdemes rákérdezni a kiszolgálónál, hiszen akár egy korábban tejes alapú fagylalt adagolására használt kiszedő is okozhat kellemetlenséget. Összetevői egyszerűek: friss gyümölcs vagy gyümölcspép minimum 15-től 60 százalékig, ezenkívül víz és cukor körülbelül 25 százalékig. Gyakran használnak az ízesítéshez likőrt vagy bort. Mivel kevésbé krémes, mint a fagylalt, egyes fagylaltkészítők zsírt vagy tejet adnak hozzá, hogy javítsák a konzisztenciát, így a terméket a vásárlók szélesebb köre értékeli, de nem fogyaszthatják a tejérzékenyek. A hagyományos fagylaltkészítők, tiszteletben tartva az eredeti eljárást, fejlettebb technikai tudásuknak és/vagy a jobb alapanyag-felhasználásnak köszönhetően el tudják érni, hogy tökéletes állagú terméket kapjunk tej hozzáadása nélkül. Jó nyarat, jó pihenést és sok gelatót kívánok mindenkinek, lehetőleg minél jobb minőségben!
***
A tölcsér feltalálása
Az ostyából készült tölcsért az 1800-as évek végén New Yorkba emigráló olasz Italo Marchioni találta fel. 1903. december 13-án Washingtonban vette át az általa kifejlesztett, ehető fagylaltos tölcsérek készítésére vonatkozó szabadalmi engedélyt. A tölcsér ezen ősének születése azzal az igényével függött össze, hogy a fagylaltot ne üvegből készült poharakban kelljen felszolgálnia, mert azok könnyen eltörtek, pluszköltséget okozva Marchioninak. Ráadásul így a vásárlói séta közben is élvezhették frissítő desszertjüket.
Fogyasztási adatok
Olaszország az egyetlen hely a világon, ahol a kézműves fagylalt a piac 55 százalékát lefedi, minden más országban ipari fagylaltból fogyasztanak többet.
Az olasz fagylaltkultúra külföldön
Az olasz fagylalt külföldi elterjedésében a nápolyi, a szicíliai, a venetói és a bellunói „fagylaltiskolák” jártak az élen. Európában elsőként leginkább az utóbbiak váltak népszerűvé: először szezonálisan, vásárok alkalmával, majd számos állandó fagylaltozó megnyitásával különösen a német nyelvű területeken.
A világ legnagyobb fagylaltja
A rekorder édesség 2011-ben készült Riminiben, a 32. Nemzetközi fagylalt-, péksütemény- és pékségkiállításon (Salone Internazionale della Gelateria, Pasticceria e Panificazione). A tölcsér, amely több mint 2000 ostyadarabból készült, 2,81 méter magas és 70 kilogramm súlyú volt. Az elkészítésben részt vevő hétfős csapatot Mirco Della Vecchia csokoládémester vezette.
Mit tudunk honfoglaló őseink táplálkozásáról? Hogyan hatott egymásra a nemesi és a paraszti konyha? Mik azok a technológiák és alapanyagok, amelyeket a ma háziasszonyai is alkalmazni tudnának?
„Mindenki jobban járna, ha Manfred Weber és Ursula von der Leyen inkább kerti törpéket festenének Európa tönkretétele helyett” – jelentette ki Móna Márk, a Mandiner riportere.
Korábban több ezer tonna olyan külföldi termék érkezett az országba „trappista” megjelöléssel, amelyet valójában nem is trappistaként gyártottak.
Mindenki nyitni akar. Kevesen akarnak tanulni. Mindenki újítani akar. Senki nem akar megőrizni.
Az érintett termékek visszavihetők a Decathlon áruházakba, a termékek vételárát visszatérítik – közölte a Nébih.
Nem lehet elmenni amellett, hogy a Magyar Írószövetség helyzete alig javult az utóbbi másfél évtizedben.
Nem volt olyan műfaj, amiben ne találta volna fel magát, áradt belőle az életöröm. Scherer Péterre emlékezünk.
Kaja Kallas szerint az EU-nak „stratégiaibbá” kell válnia a külföldi segélyek finanszírozásában.
