A kíméletlen versenyre épülő társadalom neoliberális találmány. Az evolúció során azok a közösségek válnak sikeressé, amelyek tagjai képesek ellenállni az énközpontúságnak, és egyetlen nagy szervezetként tekintenek magukra, tökélyre fejlesztve az együttműködés kultúráját.
(Nyitókép: )
Nonkonform című könyvemmel számos kisebb és nagyobb közösségbe eljutottam egy-egy emlékezetes beszélgetésre. A kötetben kifejtett „ellentmondásos” ideák közül talán egyről sem kaptam annyi olvasói kérdést, mint az együttműködés és a verseny viszonyáról: arról, hogy a kooperációs képesség legalább olyan fontos feltétele a sikernek, mint az egymás legyőzésére irányuló ambíció. A könyvben két egészen eltérő szerző gondolataiból merítek. A technológus Peter Thiel szerint a túlzásba vitt verseny tönkreteszi a vállalkozók mentális egészségét, és a versenytársakra fókuszálás elveszi az időt és az energiát az innovációtól. Az erdész Suzanne Simard arra hívja fel a figyelmet, hogy az erdő fái egymást táplálják (idősebb a fiatalt, egészséges a beteget) azért, hogy mint nagy közös szervezet túléljenek.
Miért ismétlem el e helyütt mindezt? Azért, mert a neoliberális közgazdaságtan az utóbbi ötven évben – szándékosan vagy puszta dilettantizmusból – alapvetően félreértelmezte Charles Darwin evolúcióról tett állításait, és az egyének közötti versengés mint a modern élet egyetlen elképzelhető „operációs rendszere” világszerte a mindennapok axiómájává vált.
Bár a bolygó hétköznapjai a 2020-as évtizedben egyre inkább egymás leigázásáról szólnak, állításomat, miszerint az együttműködés legalább ennyire fontos és természetes része kell hogy legyen az életünknek, fenntartom. Legújabb szövetségesem Jonathan Silvertown, az Edinburgh-i Egyetem evolúciósbiológia-professzora, a Skóciai Botanikai Társaság elnöke, a Selfish Genes to Social Beings – A Cooperative History of Life (az önző génektől a társas lényekig – az élet kooperatív története) című új könyv szerzője. A kötet nem más, mint a földi élet történetének feldolgozása – ezúttal kifejezetten az együttműködés különféle mintázatain keresztül. Mi köze mindennek hozzánk, magyarokhoz? Ez is kiderül.
Silvertown szerint a természetben szinte megszámlálhatatlanul sokféle modelljét és módszerét leljük a kooperációnak, a sejtek közötti együttműködéstől a nagy számosságú populációk egyes tagjainak összefogásán át a különböző fajok közösen végzett tevékenységeiig (elég csak a nyári kertben felbukkanó beporzókra gondolnunk). Szerzőnk szerint valójában minden hosszú távon sikeres életforma titka a hatékony együttműködésre való törekvésben és képességben rejlik – a mások erőfeszítéseit meglovagoló evolúciós „csalók”, emberi fogalommal élve az individualisták a látszat ellenére csak ritkán és rövid távon eredményesek. Az evolúció s vele a történelem ura nem a „mindenki mindenki ellen” elve, hanem azok bölcsessége – legyenek méhek vagy emberek –, akik saját közösségükre mint egyetlen nagy élő szervezetre tekintenek. A minden individuumra kiterjedő közös stratégiai célok, a közös szabályok, a közös identitás és a belső munkamegosztásról hozott egyértelmű döntések éppen úgy evolúciós szükségszerűségek, mint a versengés egészséges korlátok közé szorítása és a csalók elszigetelése. Hiszen ahogy Silvertown a Star Wars eposzi történetével példálózva rámutat, a csalókon akkor is felül kell kerekedni, ha valamilyen trükk segítségével éppen képesek dominálni a kultúrát.
Csalók vagy együttműködők? Így is lehet – és kell – nézni a közösségünket és a világot.
Jonathan Silvertown: From Selfish Genes to Social Beings – A Cooperative History of Life. Oxford University Press, 2024
A szerző a Brain Bar Jövőfesztivál alapítója.
A magyaroknak és az íreknek ugyanazok a problémái, mondta lapunknak a Gript nevű, független, migrációkritikus ír portál főszerkesztő-helyettese, aki bírálta az ír kormányt és az EU-t is.
A nemzeti alkotmány álljon újra az európai jog felett, a Bizottságot rendeljék a tagállami kormányok alá, és vessenek véget az EU Bírósága hegemóniájának – többek közt ezt javasolja az MCC és az Ordo Iuris kutatóintézet.
A demokrácia nem működhet, ha a politikai vezetők büntetlenül uszíthatnak bizonyos társadalmi csoportok ellen.
A Fővárosi Bíróságtól indult az ügy.
A történelmi Udvarhelyszék és Csíkszék jelképeit is tartalmazza Hargita címerterve, amit régóta kritizálnak a helyi román vezetők.
A liberális amerikai lapnak nagyon nem tetszik a Pride betiltása.
Magyar Péter EP-képviselője jelentős ingatlanvagyonnal rendelkezik. Portrénk.
Ralf Schulernek, Németország egyik legismertebb újságírójának adott interjút Orbán Balázs. Az interjú során többek között a migrációról, a genderideológia elleni fellépésről, mint civilizációs kérdésről és a magyar–német kapcsolatokról is beszélt a miniszterelnök politikai igazgatója.
