Egy kárpátaljai magyar szerint ez volt az egyik legfontosabb kérdés, amikor kitört az orosz-ukrán háború

„Anyukám mindig azt mondta, hogy a nyelvek segítségével messze megyek” – idézi fel Balogh Renáta, aki Técsőről indult, és ma már nyelviskolát vezet. Az anyanyelv adta meg számára a lehetőséget, de az igazi fordulatot akkor élte át, amikor három nappal a határidő előtt rátalált az MCC Kárpátaljai Közéleti Vezetőképző programjára. Ott tanulta meg, hogy a bátorság az első lépés minden úton.

„Én Técsőről származom, egy kisvárosból Kárpátaljáról” – kezdi. Amikor megszületett, a település fele magyar, fele ukrán volt. „Teljesen magyar családban születtem, magyar iskolába jártam, aztán a Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceumban, és már így a líceum után kerültem inkább ukránosabb közegbe, Ungvárra.”

A kettősség természetes volt, de sokszor kihívást is jelentett. „Evidens volt, hogy vannak ukránok, vannak magyarok, ez mindig is így volt...” Az első nagy próbatétel az ötödik osztályban jött el.

– emlékszik vissza. „Az én szüleim nem voltak ellene az ukrán nyelvnek. Épp ellenkezőleg, motiváltak arra, hogy tanuljam az ukránt.”

Hivatás, ami visszahozta a magyart

Az egyetemen angol szakra vették fel, de végül a magyar nyelvhez tért vissza. „Viszont úgy hozta az élet, hogy magyar nyelvet tanítok, mint idegen nyelvet.” Először tolmácsként, majd tanárként dolgozott. „Így kerültem ilyen szoros kapcsolatba a magyar nyelvvel. Nemcsak a mindennapi életben használtam, hanem tudtam már ezzel pénzt is keresni.”

A tanításból lassan hivatás lett. „Van egy nyelviskolám, magyar nyelvet tanítok, mint idegen nyelvet, van egy kis csapatom, egy kis kollektívám, nem egyedül dolgozom.”

Sokan nosztalgiából érkeznek hozzá: „Többen szerettek volna visszaemlékezni arra a nyelvre, amelyiken nagyszüleik beszéltek. A tanítás így egyszerre lett munka és küldetés: hidat építeni a két kultúra között.”

Renáta a választ világosan látja: „Én inkább ukrajnai magyar vagyok, nem ukránmagyar. Ez a magyar, aki Ukrajnában él.”

Ez a kettősség a családban is jelen van. Férje ukrán, és nem beszél magyarul, ő pedig azt tervezi, hogy a gyermeküket kétnyelvűként nevelik fel. „Én kétnyelvű gyereket szeretnék nevelni, aki tud mind a két nyelven egyformán kommunikálni, úgy, ahogy én is.”

A hirdetés, ami mindent megváltoztatott

A fordulat 2024 nyarán érkezett. „Már a határidő lejárta előtt három nappal történt, és én akkor jöttem vissza a tengerről... csak így lapozgatom az Instagramot, és megláttam az MCC reklámját a Kárpátaljai közéleti vezetőképzőről. Megfogott ez a három szó.”

Gyors döntés következett: „Három nap alatt összekészítettem az önéletrajzot, motivációs levelet és végig gondoltam, hogy miért szeretnék részt venni ebben, nem tudva pontosan, hogy mit fogunk tanulni.”

Felvételt nyert, ami számára is meglepetés volt. „Nagy meglepetés volt számomra, mert tényleg azt gondoltam, hogy lesznek jobbak, fiatalabbak, mert én akkor 33 voltam. De ez egy kihívás volt saját magam számára is.”

Közösség és bátorság

A vezetőképző közösséget teremtett. „Azért jelentkeztem, hogy otthon alakítsak ki magyar közösséget, de ott is kaptam egyet. A vezetőképzőn belül mindenki, akivel együtt tanulsz, akik tanítanak, azok egy külön közegben, egy külön közösséget formálnak körülötted.”

A legfontosabb felismerést azonban így fogalmazza meg:

És ha valamit üzenni szeretne, az ez: „Nehéz volt sok dologban átlépni saját magadon, amikor félsz, ideges vagy, és ez a sok önbizalomhiány is gátol. De megéri.” A Kárpátaljai Közéleti Vezetőképzőnek már a VIII. évfolyama indul idén ősztől. Jelentkezz Te is szeptember 7., vasárnap 23:59-ig, mert „megéri”.

A képzésre erre a linkre kattintva lehet jelentkezni.

Nyitókép: MCC