Sugárzó tekintet, óriási erő és mély, alázatos szeretet áramlik Kántor Boglárkából, aki 2025 decembere óta az RMDSZ országgyűlési képviselője. Tevékenységeinek hatóköre a határokat átívelve képes gyökeresen megváltoztatni családok sorsát.
A női erő semmihez sem hasonlítható erény. A történelem nagy hősnői számos feladatkörben hagytak maguk mögött példát, amely kisebb-nagyobb segítséggel ma is kíséri mindennapjainkat. De a hétköznapok hősei mutatják meg igazán azt az utat, amely nemcsak motiváló, hanem felemelő és olykor egetrengető is.
„Ízig, vérig székely menyecske vagyok” – mondja mosolyogva. Bár számtalan szál köti Magyarországhoz a hazai gyökerek megkövetelik a gondoskodást saját hazájukban. ,,Úgy érzem, Erdélyben önmagam lehetek, sem több, sem kevesebb” - vallja.
Életutunkat nagyban meghatározza, hogyan látjuk önmagunkat – ebben pedig az identitásnak kulcsszerepe van: Az erdélyi lét, egy olyan identitást ad, ami felnagyítja és megsokszorozza azt, hogy mit jelent magyarnak lenni.
A magyar föld a mai napig inspirációként és támaszként bír számára, mégis szülőhazáját választotta lakhelyéül. ,,A hegyeinket, a pityókát, a szalonnánkat nem pótolja semmi” - mondja nevetve. A romániai mindennapok közegében vált igazán világossá számára, mit is jelent kiállni a magyar közösségért, és mit jelent valójában a képviselet súlya. Nem csupán egy-egy ügyben szólal fel: több ezer ember, egy egész millió magyar hangját viszi egy olyan térbe, ahol a közösséget nap mint nap támadások érik. Ahol iskolákat akarnak megszüntetni, intézményeket felszámolni, és ahol a területi átszervezés mögött gyakran a beolvasztás szándéka sejlik fel.
„Ezek a kihívások egyszerre hordozzák a nehézség és a szépség arcát – ajándékok, amelyekkel a Jóisten bízott meg. Hiszem, hogy erőt is ad ahhoz, hogy mindezekben helyt tudjak állni” – mondja. A fenyegetettség soha nincs messze. Nemrég például számos magyar iskola megszűnése került napirendre. „Ha nincs hangunk, ha nem állunk ki a közösségért, akkor iskolák identitása tűnik el egyik napról a másikra. Ez a mindennapok harca” – vallja.
Ebben a folyamatos küzdelemben az MCC számára nemcsak szakmai háttér, hanem lelki és szellemi töltekezési pont is. Egy olyan hálózat, amely biztos alapot ad, és új perspektívákat nyitott meg előtte.
„A női közéleti vezetőképző hihetetlen szárnyakat adott nekem. Mondhatom, hogy megváltoztatta az életemet.” Az élményt erőteljes képpel írja le: „Olyan, mintha tűsarkúban ülnék be egy sportautóba, és tövig nyomnám a gázt. Lehet, hogy elsőre kényelmetlennek vagy szokatlannak tűnik, de igenis meg lehet tenni – sőt, meg lehet mutatni, hogy tűsarkúban is lehet gyorsabban haladni. Ha van kakaó a motorban, ha van lóerő, akkor szárnyalni lehet. Számomra az MCC ilyen motor: erőt, lendületet és gyorsulást ad.”
„Mindig is vonzott a közösségbe befektetett energia” – teszi hozzá. Jó érzés számára látni, hogyan térül meg mindez másokban, hogyan fejlődik ki belőlük valami új, tiszta és erős. „Olyan, mint egy csíra, mint egy búzaszem, amely szárba szökken” – fogalmaz. Ez a kép pontosan leírja, hogyan tekint a közösségi munkára: olyan vetésként, amelyből generációk arathatnak majd.
Idővel vállalkozást is indított, mert – ahogy mondja– egy nőnek, egy embernek jó, ha több lábon áll. Tanítónőként, politikusként és vállalkozóként osztotta be napjait, közben fesztiválokat szervezett és zenekart alapított. „Ha gyerekkoromban a csillagos eget céloztam meg, akkor ma úgy érzem, elértem a céljaimat. De lehet, hogy az élet még tartogat meglepetéseket számomra” – mondja mosolyogva.
Nem titkolja: olyan nő, aki szeret a kormány mellett ülni, és kezében tartani az irányítást. Nem elégszik meg a nézelődéssel – tenni akar, cselekedni, előre haladni. Ezért lépett be a közéletbe is. „Nem is az volt a célom, hogy diktáljam a tempót, inkább az, hogy szélsebesen haladjunk jó célok felé.” A közéletben számára a legnagyobb erő az, hogy eszközzé válhat mások boldogságában. „Akkor nyílnak meg a közösség ajtajai, amikor az egyéni érdekeket félretesszük. És akkor kinyílik egy másik világ – egy olyan világ, ahol magunkat és másokat is sokkal szebbnek, jobbnak láthatunk.”
Életének egyik legszebb első eredményeként tartja számon a FeltöltŐ keresztény zene Fesztivál létrehozását. Az esemény mára Erdély legnagyobb ilyen jellegű fesztiválja, amelyet évente több tízezren látogatnak.
„Jó látni, hogy családok feltöltődve térnek haza, hogy inspirációt visznek magukkal a mindennapokra. Ez az, ami mozgatott, és mozgat a mai napig” – mondja. A fesztivál szervezésében pedig mindvégig önkéntesként dolgozott, és ma is így teszi.
„Néha csak el kell kezdeni dolgokat, és nem szabad túl gondolni. Én így cselekszem” – vallja Kántor Boglárka. Saját meghatározása szerint inkább „is-is ember”, mint „vagy-vagy”: nem a hezitálás, hanem a cselekvés jellemzi. Ha megszületik benne egy vízió, akkor nem méricskéli, hanem száguld felé, vissza sem nézve.
Ez a hozzáállás határozta meg akkor is, amikor munkát kereshetett volna, ő azonban hivatást választott. „Sokan munkát választanak, és nem hivatást. Pedig nem mindegy, hogyan telik el az a nyolc óra nap mint nap.” Számára egyértelmű volt: az életét olyan helyen akarja leélni, ahol mások szolgálatába állhat. Legyen szó egy kicsiny faluról, egy egész országról vagy egy nemzeti közösségről – mindegy, hogy kicsi vagy nagy, a lényeg az, hogy hivatásként tegye, amit tesz. „Akkor annak lesznek gyümölcsei” – mondja.
A vezetéshez való viszonya gyerekkorában gyökerezik:
Akkor lettem először vezető, amikor meg tudtam mondani édesapámnak, mit szeretnék vasárnap, és elvitt a Lázár-kastélyba királykisasszonyost játszani.
Nem készült tudatosan vezetőnek, de mindig látta benne a lehetőséget: az eredményt, amit el lehet érni általa, és azt, hogyan lehet általa jobbá tenni a világot. Ezért irányult olyan képzések felé, ahol fejleszthette magát. „Olyan vezető szeretnék lenni, aki céltudatos, vízióval rendelkező, előre tekintő – és aki közösségben tudja bírni a terhet, mert számomra mindig a közösség van az élen.”
Sokan a pozíciót látják csupán, de ő más szemmel közelít. „Amikor még nem voltam országgyűlési képviselő, a politikusokat elérhetetlennek láttam. Aztán amikor én is képviselő lettem, eldöntöttem: azoknak az embereknek szeretnék a hangja lenni, akik lentről, saját erejükből építkezve jutnak el idáig. Ezért ennyire fontos nekem a közösség.”
Az élet ritmusát nem a gyors sikerek adják. „Általában nem jön rögtön a pozitív visszacsatolás. Talán jobb is így – mert különben az erő túl gyorsan elfogyna, vagy túl sok mindent kellene egyszerre megvalósítani” – mondja. Hite szerint éppen a kitartás teszi értékessé az utat: hogy a cél felé vezető ösvény nem mindig egyenes, néha meg kell állni, lassítani, behúzni a kéziféket, majd újraindítani a motort. „Érdemes kivárni. Nincs olyan, hogy felesleges munka. Mindenből lehet tanulni – a kudarcokból a leginkább.”
Ezekben a pillanatokban mindig megtalálja a kapaszkodókat: régi emlékeket, barátokat, kötődéseket, a családot, vagy épp az MCC közösségét. Örömmel beszél a női kapcsolódásokról is – a kávézások finom légköréről, a tekintetekből való olvasásról. „Az a finomság, érzékenység és elegancia, ami egy nőben van, soha nem válhat ugyanilyen varázzsá egy férfiban. Ezek a csillámporos, tündéri dolgok szerintem mind hozzátartoznak ahhoz, hogy nők vagyunk.”
Számára soha nem merült fel a kérdés, hogy előbb karrier, aztán anyaság. Édesanyává vált, majd hat hétre rá elindította saját vállalkozását. „Egyik nem zárja ki a másikat. Sok múlik azon, van-e megfelelő partnerünk ebben – de érzem, hogy ez egy szupererő.”
Két fiával a mindennapokban is együtt élvezi az életet: labdázik, motorozik, legózik, fára mászik. „Minden olyan dolgot csinálok velük, ami fiús. Nem kell egy nőnek férfivá válnia ahhoz, hogy eredményeket érjen el. De tény: sokkal többet kell dolgoznunk, hogy bizonyítsunk. Mégis: nőnek kell maradni – minden felületen. A politikában is.”
Amikor először ült be a parlament padsoraiba, december volt. Vászló megyéből jutott be, amely ritkaságszámba megy: 28 jelölt közül, töredékszavazatok révén szerezte meg a helyet. „Ez is feljogosít arra, hogy még jobban dolgozzak a magyar közösségért. Mert az én helyem több ezer magyar szavazónak a helyét jelenti” – mondja eltökélten.
A kezdetek korántsem voltak könnyűek. „Volt már minden: fent és lent, kaptam hideget-meleget. Nem egyszerű nőként, a legfiatalabbként, töredékszavazatokból bejutva helytállni.”
Mégis, fél év alatt a legtöbb törvénymódosító javaslat az ő nevéhez fűződött. „Meg fogom mutatni. Mert meg akarom” – jelenti ki határozottan.
Tudja, hogy mindenki tévedhet, mindenki elbukhat. De ahogy fogalmaz: „Akkor kell valami vagy valaki, aki azt mondja: állj fel, és menj tovább. Én a háló nélkül nem tudnám csinálni.”
Esténként, amikor leteszi a fejét a párnára, mindig végiggondolja: kiért dolgozott aznap, és ki mit tett érte. „A legközvetlenebb kapcsolódás ilyenkor a háló visszajelzése” – mondja. Pozitív beállítottságúnak tartja magát, aki céltudatosan „tipeg minden nap tűsarkúban”, még akkor is, ha néha kényelmetlen a cipő.
De a tűsarkú nem lassítja – sokkal inkább szimbóluma annak, hogy nőként, a saját eleganciáját megőrizve képes vezetni, képviselni, és helytállni.
Víziója egy olyan nemzet, amely nem törik meg a nyugati szelek fújásától, hanem sziklaszilárdan tartja magát az ellenszélben.
Szeretnék látni egy olyan népet, ahol azok az értékek, amelyeket az országalapításnál leraktak, ma is megtartanak minket közösségként. Ezt kell átörökítenünk a következő nemzedéknek: hogy megtanulják, mit jelent igazán élni, igazán ott lenni egymásnak, számítani egymásra.”
És hogy mit jelent mindez a hétköznapokban? Kántor Boglárka szerint mindenkinek el kellene jönnie Székelyföldre vagy a Gyergyói-medencébe:
Ott láthatja, milyen csoda rejlik ezekben a közösségekben. Megértheti, hogy az anyanyelv nem magától értetődő – hanem kiharcolt érték és jog. És csak akkor tudja igazán megbecsülni, ha átéli, mit jelent nap mint nap kiállni érte.
Az MCC-vel való találkozás számára valódi fordulópont volt. „A tehetséggondozás, az a közeg, amelyben hasonlóan gondolkodó emberek találkoznak, és kinyílik előttük a világ – más perspektívát adva –, elképesztően sokat segített.” A női közéleti vezetőképző elvégzése óta máshogy lát bizonyos helyzeteket. „A legjobb értelemben egy turbófokozatot kaptam. Olyan tuningot, amivel hétvégente, amikor hazamentem, azt éreztem: felperzselem az egész Erdélyt.”
A képzés minden perce élmény volt számára – már a felvételitől kezdve. 600 kilométert vezetett egy-egy hétvégi alkalomért, és minden előadóra máig emlékszik. „Olyan mély nyomot hagytak bennem, hogy mindenkitől a legjobbat kaptam. Barátságok, életre szóló kapcsolatok születtek. Ez a rendszer sehol máshol nem tapasztalható, csak itt.” Az alumni-hálózat pedig ma is erősíti nap mint nap, segítve a nagy döntésekben.
Számára a példaképek nem távoli ikonok, hanem a mindennapok hősei. „Minden olyan nő, aki hétköznapi hős, az én példaképem.” Meggyőződése, hogy a nőkben sokkal több potenciál van, mint amennyi látszik. „Csak az a szikra hiányzik, az a bátorítás, amely azt mondja: képes vagy rá, állj fel, és csináld meg. Ez a háló adja meg nekem nap mint nap, és ezt adhatjuk meg egymásnak.”
Soha nem hajszolta a pozíciót. „Nem akartam lenni valaki. Nap mint nap kőkeményen dolgoztam, és amikor adódtak a lehetőségek, éltem velük.” Úgy érzi, ha nem kapta volna meg azt a képzést és erős hátteret, amit az MCC nyújtott, ma nem tudná ilyen szilárdan állni a sarat.
„Felállok nap mint nap, és megyek, megyek előre” – fogalmaz. És ebben ott van mindaz, amit képvisel: a közösségért való kiállás, a női erő, a hit, a család, a hivatás és az a sziklaszilárd vízió, hogy a magyarság megmarad, erősödik, és a jövő generációi számára is példát mutat.
És hogy mi a titka ennek a lendületnek? Az a háló, az a közösség, amelyet az MCC Női Közéleti Vezetőképzője adott. Egy hely, ahol nemcsak tudást, hanem erőt, inspirációt és életre szóló kapcsolatokat lehet kapni. „Én itt kaptam meg azt a turbófokozatot, ami nélkül ma nem tudnám ugyanígy állni a sarat” –jelenti ki határozottan. Ezért arra biztat mindenkit: ha van benned szikra, ha érzed, hogy képes vagy rá, ha szeretnél tenni a közösségedért – jelentkezz, próbáld ki magad, és tapasztald meg, mit jelent valóban női vezetővé válni. Mert – ahogy ő mondja – „nőnek kell maradni, mindenhol. A családban, a közéletben, és a politikában is. És igenis meg lehet mutatni, hogy tűsarkúban is lehet száguldani.”
Az MCC Női Közéleti Vezetőképző VIII. évfolyamára való jelentkezés szeptember 7., vasárnap 23:59-ig tart. Ne hagyd ki a lehetőséget, hogy Te is részese légy e közösségnek.
A képzésre erre a linkre kattintva lehet jelentkezni.
Nyitókép: MCC